2025. május 3.
Türkinfo Blog Oldal 1390

A felemelkedés útján, avagy törökök az EB-n

torokzaszloTehát az én olvasatomban 1993-ban megindult a török futball a felemelkedés útján. Pontosan ebben az évben történt két olyan dolog,mely lehetővé tette számomra a török foci teljes nyomonkövetését. Egyrészt elindult Magyarországon a „Foci világ” című szaklap,amely rendszeresen közölte az I.osztály és a kupa eredményeit,másrészt felszerelték nálunk a műholdas antennát,és így vasárnap esténként tudtam nézni a bajnoki összefoglalókat a TGRT csatornán.

Én pedig fogtam egy-egy spirálfüzetet,és 1993-tól kezdve az egyikbe elkezdtem a Beşiktaş mérkőzéseit vezetni,a másikba pedig a Török válogatott meccseit írom.

1994-ben a törökök már megmutatták az oroszlánfogaikat a nemzetközi színtéren: a Galatasaray legyőzte a Barcelonát! Ehhez az évhez azonban nálam egy csalódást keltő esemény is járult: a kedvenc játékosom,Feyyaz Uçar „árulást” követett el,és a nagy rivális Fenerbahçéhez szerződött…

De mindezek a dolgok eltörpültek amellett a ragyogó szezonnyitány mellett,mellyel a Beşiktaşom megkezdte az 1994/95-ös idényt! És nem csak hogy elkezdte,hanem gyönyörűen folytatta,és csodálatosan be is fejezte! Summázva 1995-ben bajnok a Beşiktaş! Az előző írásomban már mondtam,hogy az egyik kedvencem volt az 1989-1992 közti csapat,viszont az 1994/95-ös gárda egyértelműen a legnagyobb kedvencem! A német Christoph Daum volt a vezetőedzőnk,a kapuban a szintén német Aumann állt,aki korábban éveket ült a Bayern München kispadján. Aztán Gökhan,Recep,Alpay,a későbbi edzőnk,Rıza,a dél-afrikai Madida,Sergen,a „Török Maradona”,Mehmet,a kapitány,a súlyos térdsérülést szenvedő Mutlu,akit csak Chicagóban tudtak megoperálni,továbbá Ertuğrul,az izlandi Sverrisson,a fiatal gólzsák Oktay,Metin,a „Sárga Szélvihar”,és Ali Gültiken. Remek csapat volt ez!

Már az elején 7-et rúgtunk a Kocaelispornak,győztünk Trabzonban,8-at lőttünk İzmirben az Altaynak,stb. Azért is volt jelentős ez a bajnoki cím,mert egy rangadót sem sikerült megnyernünk a Galata illetve a Fener ellen.

Sosem felejtem el az ünneplést a Gaziantep meccs után,ahol már két fordulóval a vége előtt mi lettünk a bajnokok! Két török rapper külön dalt írt az alkalomra,az İnönü stadion felett pedig elrepült egy kisrepülőgép,melyre egy transzparens volt kötve: „Şampiyon Beşiktaş!”

A Bajnokok Ligájában aztán nem sikerült a bemutatkozás. Hiába volt ekkor már nálunk a német gólkirály,Stefan Kuntz is,a norvég bajnok Rosenborg Trondheim-ha csak egy góllal is-kivert minket. Én ekkor-a fekete-fehér szurkolókkal együtt-nagyon fel voltam háborodva,de közülünk akkor még senki sem tudta,hogy mekkora sztárcsapat lesz attól kezdve a Rosenborg.

1994-ben más, igen jelentős eseménysorozat is kezdetét vette. Elindultak az EURO ’96 selejtezői a milli takım számára.

És Magyarország ve Törökország egy csoportba került. Az első meccs éppen Budapesten volt. És úgy nézett ki az elején,hogy minden maradt a régiben,a törökök nem képesek túlnőni az árnyékukon. A szünetben sima 2-0 a hazaiak javára,pedig a lelátón ott szurkolt Süleyman Demirel köztársasági elnök is. A folytatásban aztán a félholdas csapat bebizonyította,hogy tényleg a felemelkedés útjára lépett! Nagyszerűen küzdve,tetszetősen-olykor egyérintőzve-játszva,mindent beleadva két galatás focista góljaival a vége 2-2,ez kezdésnek nagyon megfelelő a türkler számára. Akkora lendületet kapott ezzel a válogatott,hogy İstanbulban legázolták Izlandot (5-0),jött ugyan egy váratlan vereség otthon Svájctól (1-2),de ez nem szabott gátat a menetelésnek,Bernben visszavágtak a helvéteknek,majd egy pompás győzelem otthon a világbajnoki bronzérmes svédek ellen.

És ekkor a török csapat soha nem látott siker küszöbére érkezett: ha 1995 szeptemberében legyőzik az istanbuli selejtezőn a magyarokat,történetük során először eljuthatnak az Európa-bajnokságra!

Az egész ország egy emberként a meccsre koncentrált. Az összecsapást szerdai napon rendezték,de már kedden este 10 ezren tomboltak az İnönü stadion előtt! A Hürriyet pedig nem sokat teketóriázott a selejtező előtt,a következő szalagcímmel jelent meg a lap azon a napon:

„Vagy győztök,vagy meghaltok!”

A mérkőzés végül nem sok izgalmat hozott: Türkiye magabiztosan,2-0-ra győzött,az esélyeknek megfelelően,Hakan fejesgóljaival.

A találkozónak másfél évtizeddel később különös utóélete lett. A macar milli takım kapusa,Petry Zsolt akkoriban a Gençlerbirliği csapatában védett. Különböző bérviták miatt nem töltötte ki a szerződését,idő előtt távozott a török fővárosból. Azt hiszem per is lett a dologból,a FIFA elé került az ügy. Egyszóval haraggal távozott a piros-feketéktől. İlhan Cavcav régi elnök sok évvel később elővette az ügyet,és azt állította,a magyar kapus 25 ezer dollárt kapott a török szövetségtől azért,hogy engedje be a gólokat. Valószínűleg arról lehetett szó,hogy a régi sérelmek miatt az elnök még „rúgni akart” egyet a magyar kapuson.

Ezután a győzelem után a törököknek még az is belefért,hogy már csak döntetleneket érjenek el a hátralévő két meccsen,Skandináviában. Törökország utazhatott az EB-re,Angliába!

1996 nyarán,az Európa-bajnokságon aztán minden máshogy alakult,mint ahogy azt vártuk… Máig rossz érzés visszagondolni arra a tornára… A legnagyobb bajom a játék minőségével volt. Nem láttam viszont azt a szellemes,kombinatív,pontos,látványos játékot,ami a selejtező sorozat során jellemezte a csapatot. A horvátok ellen mintha nem akartak volna előre menni. Csak biztonsági passzolgatás folyt a pályán. A vége 1-0-ás vereség,de a gól miatt Alpay kapott egy fair play díjat. Portugália ellen már jobban akartak,de ez még mindig nem volt az igazi,és az ellenfél is erősebb volt,megint 1-0 oda. A Dánia elleni meccset nem közvetítette a magyar tévé,de talán jobb is nekem,mert súlyos vereség lett a vége: 0-3.

Így a törököknek dicstelenül kellett távozniuk,utolsó helyezettként,nulla ponttal,nulla lőtt góllal.

A hazaérkezés után pedig a polisnak kellett őriznie Hakan Şükür házát,a szurkolók haragja miatt.

De nem kellett volna elkeserednem az eredménytelenség miatt,a török csapatnak ez még csak kezdet volt!

Feyyaz

Yasar Kemal: A sovány Mehmed (Ince Memed)

Nem könnyű a betyárélet.

2010-ben egy újabb nagyszerű mű került a kezem közé: A sovány Mehmed (Ince Memed) első látásra regény, de valójában ez novellákból álló tetralógia, amely két adagban jelent meg – az első 1955-ben, a második része pedig 14 évvel később, 1969-ben. Yasar Kemal mai napig az egyik legnépszerűbb író hazájában, sőt külföldön is ő a legismertebb – már 1973 óta a Nobel-díj várományosa (amit szerintem már nem fog megkapni). A sovány Mehmed Pamuk Hója és Nevem Pirosa mellett a mai napig a legnépszerűbb regény Törökországban, 1984-ben pedig film is készült belőle Peter Ustinov rendezésében (aki legjobb színész mellékszereplőként 1960-ban a Spartacusban, 1964-ben a Topkapi című filmben nyújtott alakításáért vehette át az Oscar-díjat).

kemalYasar Kemal

A történet sovány Mehmedről, egy cukurovai parasztfiúról szól, aki felnőve bemenekül a hegyek közé és betyárnak áll, hogy megbosszulja mindazt, amit kisgyerekként ő és a családja elszenvedett. Azoknak, akik a kortárs irodalmat kedvelik, lehet, hogy kissé nehéz olvasmány, de én pont is ilyen klasszikus nyelvezetű alkotásokat szeretem: gyönyörű tájleírások, kegyetlen és realista ábrázolásmóddal. Szerintem a fordítója is nagyszerű munkát végzett.

Rózsa Sándor(Én csak Rózsa Sándort találtam meg, de ha bárki tud egy török betyáros képpel szolgálni, örömmel veszem.)

Magyarul sajnos csak két műve jelent meg (az Ördögszekerek útján – Ortadirek), de angolul – már elhunyt feleségének köszönhetően – több, mint 15. Az Ördögszekerek útján is itthon pihen a polcomon, és ha ezt is annyira fogom élvezni mint A sovány Mehmedet, akkor jöhetnek az angolul megjelent írásai.

Egy rövid és velős idézettel fejezem be a bejegyzést, amely egyszerűségében mennyi mindent magában foglal!

„Engedd útjára a részeg embert, majd összerogyik.” (417. oldal)

Zizzer

Mahmut Makal: Allah árnyékában – Egy anatóliai tanító feljegyzései

makalEzt a könyvet itt láttam meg a Türkinfón, meglepődtem azon, hogy könnyen beszerezhető a könyv. (Viszonylag sok olyan van, amit nehezen lehet megtalálni.)

A fülszöveg eleje így hangzik: Egy fiatal török tanító ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy írni kezdjen.Nem verset írt, nem regényt, hanem az őt körülvevő nyers, csupasz valóságot vetette papírra, úgy, ahogyan látta, úgy, ahogyan átélte, szépítgetés nélkül.

A könyv egyfajta szociográfia: nagyon érdekes és egyben megdöbbentő mű. A paraszti élet mindennapi viszontagságairól, a házasságról, különböző hiedelmekről szól a nyugat-anatóliai falvak 40-es és 60-as évek közötti időszakából.
Pontosan az ilyen könyvek tudatosítják bennem azt, hogy nagyon-nagyon kényelmes életem van: van normális fedél a fejem felett, van mit ennem-innom, fűtésem is van télen (habár fázom), és ha kedvem szottyan, bármikor elcsavaroghatok, nem vagyok röghöz kötve.
A könyvben sok korabeli fénykép található, így pontosan tudom, hogy miről ír Makal, nem hagy sok mindent a képzeletemre. Külön jó pont, hogy pl. földműveléshez használatos szerszámokat nemcsak leírja, hanem képekkel, vonalrajzokkal is bemutatja. Így nekem egyfajta térképet ad, mivel eléggé vizuális típus vagyok, és akkor értek meg valamit igazán, ha látom konkrétan.
Aki szereti a szociográfiákat, a falusi élet egyszerű, minden romantikát mellőző leírását, annak bátran ajánlom. Jókedvre nem fog deríteni, de talán elgondolkodunk, hogy itt és most élünk.

Egy – a könyvben szereplő – idézettel zárom a bejegyzésem, amely tökéletesen tükrözi az egész könyv hangulatát:

„Eszembe jutott erről egy eset. Egyszer az iskolában az olvasókönyvet lapozgattuk, szemem megakadt a következő mondaton: >>Apám, vegyél nekem egy kis mézet.<< Megkérdeztem a gyerekeket, kiderült, hogy ötvenhat tanuló közül csak egy látott mézet. A többiek azt sem tudták, hogy mi az. Az a gyerek, aki már látott mézet, abban is különbözött a többiektől, hogy már járt más faluban is.
S mit feleljen az ember az ilyen kérdésre:
– Tanító úr, kérem. Mihez hasonlít a méz? A lóhoz vagy a bárányhoz?” (57.oldal)

Zizzer

16,474FansLike
639FollowersFollow