Stílszerűen a kávézási szokásokkal folytatom a sorozatot, a tea és kávé jó barátok, nem lehet őket szétválasztani.
A hagyományos kávézáshoz tartozik a török kávé fogyasztása, amit így vagy úgy mi is ismerünk odahaza, sokan zaccos kávéként emlegetik. Egyetlen egyszer kóstoltam életemben a törökországi ismerettségem előtt, na az borzasztó ízű volt és nem lehet egy lapon említeni az igazival.
Az igazit ilyen kis nyeles edényben készítik (ha jól tudom mi ezt hívjuk findzsának, míg törökül a kávéscsésze a „fincan”). A hideg vízhez keverik az egészen finomra őrölt kávét és már az elején hozzáadják a cukrot is, hogy ne kelljen később a zaccal együtt felkeverni. A kávézókban a pincér előre megkérdezi, hogy milyen édesen kéred. Ha forr, lekapják a tűzről, a habját leszedik és a kávéscsészébe teszik, mindezt többször megismétlik. Ha kész, hozzáöntik a kávét – a hab minősége a kávé készítőjének ügyességét mutatja (vagy inkább a kávé minőségét. Illik hozzá valamilyen édességet szervírozni, a lokum a legmegfelelőbb, ez egy jellegzetes török édesség (lásd a képen).
Egy kiadós ebéd vagy vacsora után isteni tud lenni a jól elkészített török kávé, bár semmi sem hasonlítható a jó öreg „feketéhez”, bevallom, nekem az az igazi. Itt keleten természetesen a török kávé a legnépszerűbb, de azért sok helyen lehet kapni eszpresszót, nescafét vagy tejes kávét. A macchiatoval óvatosan kell bánni, az elvárásaink sokszor túl nagyok. De minket sem ejtettek a fejünkre, jól fel vagyunk idehaza szerelkezve kotyógókkal, erről viszont egy korábbi bejegyzésemben írtam.
A török kávé fogyasztásához szorosan kapcsolódnak bizonyos szertartások, úgymint lánykérés. A lánykéréskor a menyasszony-jelölt saját kezűleg kell, hogy elkészítse és felszolgálja a kávét a kérőnek és a vendégeknek. A hagyomány szerint ha só kerül a kérő kávéjába, az a menyasszony-jelölt beleegyezését jelenti és a kérőnek bizony szó és arcrángás nélkül fel kell hajtania a nedűt. Én kipróbáltam, a kedvesem hősiesen megtette, amit meg kellett. Valamikor a só odahaza is hagyomány volt lánykéréskor, a Bácskában vannak kémeim, akik meséltek róla.

TéDé

Ez egy nagyon jelentős téma a török kultúrát illetően, hiszen életükben fontos szerepet tölt be a tea. Nem, nem a gyors teafilteres verzióról van szó, ez itt egy teljesen más formájú élvezeti cikk, ÉLVEZETI CIKK, ez a szó a legtalálóbb a teára Törökországban.
A teáspohár jellegzetes alakú, és nagyon vékony üvegből van. Önder szerint minél vékonyabb annál jobb, mert akkor az üveg nem hűti el a teát – a hideg teánál nem sok rosszabb van.
Adott a pohár, a csésze, és most lássuk magát az edényt, amiben a tea készül. El kell, hogy mondjam, hogy az edénynek természetesen létezik elektromos változata is, de a hagyományos tea az igazi.
A képen látható edény alsó részébe teszik a vizet, a felsőbe pedig a szálas fekete teát (rengeteg változata van), amit a főzés elején pici vízzel megnedvesítenek. Ha az alsó edényben forr a víz, azzal megtöltik a felső edényt és az utántöltött alsó edénnyel együtt visszateszik a tűzre. Ha az alsó edényben újra forr a víz, kb. addigra lesz jó a fenti részben a tea. És most jön a sajátságos szervírozási mód. A felsőből – ami tulajdonképpen egy erős tea-esszencia – töltenek egy keveset a pohárba (ki milyen erősen szereti), majd azt felöntik az alsó forró vízzel és kész a teánk. Cukorral vagy anélkül isszák, nem ismerik a citromos-mézes-bögrés és egyéb variációkat. Több kávézóban is megrökönyödést okoztam azzal, hogy bögrében kértem a teámat, citrommal és mézzel – micsoda extravagancia, el kellett magyarázni a pincérnek, hogy akkor hogy is van ez. Szó mi szó, ők maximálisan hűek a tradicionális teájukhoz. A tea mindig jó, reggelihez, ebédhez, vacsorához, napközben, éjszaka, minden napszakban. A vendéglátás szerves részét képezi, ez alatt az itthoni vendéglátást (is) értem. Ha vendég jön a házhoz, az a minimum, hogy teával kínáljuk, anélkül elképzelhetetlen. Egy tea pedig nem tea, az itt eltöltött időtől függően egészen tekintélyes mennyiség elfogyhat. Az az igazság, hogy megszerettem ezt a variációt is (akik jobban ismernek tudják, hogy valójában nagy tea rajongó vagyok), ugyanakkor maximum 2-3 pohár a kapacitásom, a 3 az már ritka. Ilyenkor meglepetten megkérdezik, hogy Te már nem kérsz teát? Ez a fajta tea erős, igazi fekete, felér egy magyar „jó erős feketével”.
Az alkotási és kísérletezési hajlamom persze nem hagyott nyugodni és újabban a teafű közé néhány szegfűszeget és egy pici fahéjat rejtünk, igazán pikánssá és illatossá teszi a teát. Időnként a fahéj helyett citromhéjat teszek a teafűhöz, attól megint más lesz az íze. Önder már meg sem lepődik az újításaimon.
Ahogy írtam, a tea fontos szerepet tölt be a társadalmi életükben, egyfajta kapocs az emberek között. Nálunk inkább a kávé tölti be a fenti szerepet, de az sem olyan mértékben, mint itt a tea. Amennyire olvasataimból emlékszem rá, egykoron a kávé sokkal nagyobb népszerűségnek örvendett ezen a területen, de az egyre borsosabbá váló ára miatt fokozatosan a tea vette át a szerepét. Tea pedig helyben terem, vegyük például a Fekete-tenger partvidékét.
Egy jó tea mindig indok és ürügy arra, hogy találkozzanak, hogy beszélgessenek, hogy kimozduljanak otthonról és néhány nyugodt órát töltsenek el egy fárasztó nap vagy hét után. Több esetben láttam már azt is, hogy a fiatalok egy vérbeli rock kocsmában nem söröztek, hanem teáztak.
A végére hagytam egy érdekes párhuzamot, amit a teázási kellékek és a család tagjai között húznak, persze mindez csak vicces sztori, mindenki döntse el, hol az igazság.
A teafőző felső része a feleség, az alsó pedig a férj anyja – a mama forrása hozzájárul ahhoz, hogy a feleség zamatossá váljon odafent. A teáspohár a férj, azaz mind a feleség, mind a mama helyet kap benne. A cukor jelképezi a gyerekeket, akik megédesítik az életet (és a teát is). A kanál a férj lánytestvére, aki időnként megjelenik, kavar egyet és odébb áll. A poháralátét a papa, aki mindig felfogja a kilöttyent teát.

TéDé

…Folytatom a bolt felfedezésével kapcsolatos korábban megkezdett gondolataimat…

Bulgur

A száraz élelmiszerek polcain további érdekességekbe botlottam. A török konyhában roppant népszerű a bulgur, ami tulajdonképpen előgőzölt tört búza és nálunk is be lehet szerezni. Salátákat és köreteket készítenek belőle, az én kedvencem a kısır, ami bulgur és különböző friss zöldségek keveréke. A családom egyik részét sikerült megfertőzni vele és előszeretettel fogyasztják Magyarországon. A törökök nagyon kedvelik a lencsét, van vörös-, zöld- és sárgalencse, főleg krémlevesek és saláták készülnek belőlük. Egyik nap arra gondoltam, hogy meglepem a kedves férjemet egy igazi törökös lencselevessel. Kutakodtam a neten, majd ráleltem egy szuper receptre. Estére elkészült a mű, szemrepesve vártam a visszajelzéseket… amikor is kiderült, hogy a katonai koleszban volt alkalmuk bőven fogyasztani az említett levest („Fekete Villámként” emlegették egymás között) és egy életre megutálták.

Tovább nézelődve kisebb-nagyobb kiszerelésben (a nagyobb legalább 5 kg-ot jelent) csicseriborsót láttam, el nem tudtam képzelni, hogy ilyen mennyiségben mire használják. Később megtudtam, hogy népszerű csicseriborsó leveseik és egytálételeik vannak, ez utóbbit kipróbáltam, hááát… Az igazi meglepetést azonban a bamya (angolul okra) jelentette, ez a kis furcsa alakú zöld gyümölcs (először zöldségnek hittem), amit frissen vagy konzerválva lehet kapni. Paradicsommal, esetleg más zöldségekkel szószt készítenek belőle, érdekes ízű… Ami viszont nyerő étel, az a töltött szőlőlevél, ehhez lehet találni üveges szőlőlevelet a boltok polcain. Isteni finom, egyik fajtáját már elsajátítottam, legközelebb igyekszem az otthoniakkal megszerettetni, mert remek köretként, reggelihez, ebédhez, vacsorához, önmagában.

Bamya

Bamyából készült étel

Töltött szőlőlevél

Ha már konzerválás, a befőtteket nem túlzottan ismerik, bár néhány fajtát a napokban láttam a boltunkban. Eddig nem találkoztam velük és mivel Önder Magyarországon evett először őszibarack befőttet, azt hittem itt egyáltalán nem létezik. Nos van, de az ízét egyelőre nem teszteltem, kíváncsi leszek a különbségre. A savanyúságot viszont ők is előszeretettel készítik és fogyasztják: uborka, csalamádé, paprika, stb., azonban az én ízlésvilágomnak nagyon savanyúak. Igazi „savanyúság”, nem használnak egy icipici cukrot sem.

Nézzük a zöldség-gyümölcsöket. A paprika-paradicsom náluk is sokat fogyasztott zöldségféle, imádják továbbá a padlizsánt, a cukkinit, a sárgarépát és az uborkát. Rengeteg petrezselyemzöldet használnak, ami igazából levélpetrezselyem, a növénynek nincs gyökere. A gyökeret nem ismerik, némelyek csupán hallottak róla. Ellenben a zellert szeretik, ami helyettesítheti a mi konyhánkban oly sokat használt petrezselyemgyökeret. Természetesen itt is van karfiol, brokkoli, kelbimbó, krumpli, hagyma, minden egyéb. Kivéve a karalábét és a kelkáposztát. Így nem tudok töltött karalábét vagy egy jó kis rakott kelt készíteni, de már tervben van, hogy otthonról hozok magvakat és fellendítem a karalábé és kelkáposzta termesztést. A levélpetrezselymen túl sok levélfélét használnak a salátákhoz, úgymint mentát, rukkolát (ez főleg a halételek mellé illik), spenótot és még jó párat, aminek egyelőre a magyar nevét sem tudom.

Gránátalma

 A zöldbab nálunk elterjedt sárga hüvelyű változatát nem termesztik és a paprika fajták között sem láttam a nálunk ismert TV paprikát. A gyümölcsök közül minden kapható itt is, de ami plusz és nálunk nem elterjedt, az a gránátalma. Frissen nagyon finom, de a belőle készült szirup egyenesen isteni a salátákhoz. A törökök továbbá sok citromot fogyasztanak, na nem a teájukhoz, hanem a salátákhoz. Láttam citromlevet a boltokban, de bármerre megfordultunk barátoknál, rokonoknál, mindenhol csak a friss került az asztalra. Nálunk a zöldségeshez szorosan kötődik a savanyú káposzta fogalma, nos, hosszú idő után azt is találtam itt Diyarbakırben. Azonban ez a káposzta nem az a káposzta, ez ugyanúgy készül mint a többi savanyúságuk és egyáltalán nem árulnak belőle egész fejet, amolyan jó kis töltött káposztának valót.

Mirelit. A fagyasztott zöldségek-gyümölcsök-előkészített ételek kínálata és mennyisége töredéke a nálunk megszokottnál. Persze van itt is sült krumpli, húspogácsa, fasírtnak való, hal, pizza, zöldségek és egyebek, de összességében nem sok. Ők még inkább előnyben részesítik a friss árut a mirelitekkel szemben. Ugyanez igaz a zacskós levesekre és egyéb „műkajákra”, van belőlük, de nem annyi.

Simit

A pékségben van mindenféle kenyér, de a zsömle nem annyira népszerű, kiflit pedig sehol nem láttam eddig. Nagyon szeretik a különböző pogácsákat üresen, sajttal vagy olajbogyóval töltve, a kedvencük a simit és az açma. Édes péksütijük azonban nem olyan sok van, nem olyan felkapottak – itt legalábbis. De örömmel konstatáltam, hogy a Fornetti Törökország felé terjeszkedik és az első látványpékség Isztambulban fog megnyílni (ha eddig még nem). Remélem a jövőben tervezik a további üzleteket.

A hentesnél van egy óriási különbség a miénkhez képest, a vallásuk miatt nincs disznóhús. Ezt még mind meg lehetne szokni, mert hát a disznóhús nem annyira egészséges meg ehhez hasonlók (most csak magamat biztatom), ugyanakkor nem ismerik a füstölt hús fogalmát sem! Micsoda kár, hisz bármilyen jószág húsát lehetne füstölni, számomra érthetetlen, hogy miért nem… Ami még más egy török hentespultban az az, hogy nem ott előtted szeletelnek/darabolnak a kiválasztott húsból (lábszár, hátszín, felsál, stb.), hanem előre szeletelt illetve kockázott húshalmok vannak és abból kérsz X mennyiséget. Marhahús felkockázva (kisebb-nagyobb méretű kockákra, ételtől függően), ugyanúgy a birka esetében, vannak szeletelt húsok, van oldalas, vannak belsőségek, ők is használják a marha vagy birkabendőt. A csirkét lehet egészben vagy különböző kicsomagolásban kapni ugyanúgy mint nálunk, de pl. nem sok pulykahúst láttam eddig, kacsát pedig egyáltalán nem.

Ezek voltak az első benyomásaim a boltokat illetőleg, azonban biztos vagyok benne, hogy van olyan, amit itt keleten nem használnak, de a nyugati országrészben kapható. Remélem hamarosan kiderül.

TéDé

Amikor megérkeztem Törökországba, órákat töltöttünk az élelmiszerboltban, hogy egyáltalán képbe kerülje a kínálattal kapcsolatban. Igyekeztem megjegyezni az alapvető élelmiszerek nevét, persze elsőre sikertelenül. Néha komoly nyelvi korlátokba ütköztünk – akkor ez most mi is, de hogy is van angolul, oké, de akkor mi magyarul… A legelső önálló vásárlásom során a magyar hitelkártyámmal próbáltam fizetni, akkor még nem tudtam milyen a kártyás fizetési rendszerük. Természetesen, miért is ne, a kártyaolvasó nem ismerte fel a kártyámat. Mindenfélét magyaráztak nekem, amiből egy kukkot sem értettem, annyit azonban levettem, hogy készpénz híján ott kell mindent hagynom.

Kártyás fizetés. Ahogy még számos dolgot ezen kívül, jól megbonyolították. A törökök nagyon aktívan használják a bankkártyájukat, bevásárlás, tankolás, étterem, gyógyszertár – mindenhol. Sokkal inkább, mint pl. mi magyarok. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a különböző bankok különböző kedvezményeket nyújtanak, ha az ügyfél az ő kártyájukat használja. Nem mellesleg kamatmentes részletfizetésre adnak lehetőséget, akár az élelmiszerboltban vagy ruházati szaküzletben is. Minden bank rendelkezik valamilyen előnyös kedvezménnyel, ami miatt érdemes ott bankszámlával rendelkezni. Ebből kifolyólag a törököknek átlagosan nem egy és nem is kettő kártyájuk van. Ami viszont nekem megdöbbentő volt, hogy ahány bank, annyi kártyaolvasó. Azaz nem egy olvasó van a pénztárnál és az elbirkózik mindenféle kártyával, hanem a hely komolyságától függően akár 5-6 is! Ezzel visszakanyarodtam az ominózus bevásárlásomhoz, az OTP-s kártyámnak nem volt szerencséje és nem rendelkeztek olyan olvasóval, amin keresztül létrejöhetett volna a tranzakció. Mindezek után roppant óvatossá váltam és előnyben részesítettem a készpénzes megoldást.

A fizetésen túl azért számos újdonsággal találkoztam a boltokban. Jelen bejegyzésekben főleg az élelmiszerüzleteket fogom boncolgatni és minden általánosítás nélkül aláhúzom, hogy keleten élek… A különbség általában a választékban és a tisztaságban mutatkozik meg. A legelső nagyobb bevásárláskor XY áruházban megfogadtuk, hogy ide többet nem jövünk, ugyanakkor tapasztalatból tudom, hogy ugyanaz az áruház nyugaton klasszisokkal jobb. (Rém koszos volt minden, az árukat beleértve.)

A kínálatot böngészve egyértelművé vált, hogy a tejtermékek terén eléggé át kell állítanom a megszokott étrendemet. Eszméletlen sok fajta sajtjuk van, de azok lényegében mégis mások, mint a nálunk kaphatóak. Minden régiónak megvan a saját sajtkülönlegessége, úgymint antepi sajt, karsi sajt, stb. Eddig talán töredékét kóstoltam meg, maga a sajttörténet megérne egy különálló fejezetet. Általánosságban előnyben részesítik a puha fehérsajtokat és bánatomra nem találtam füstölt sajtot.

A sajtokon túlhaladva megszámlálhatatlan fajta natúr joghurtba ütköztem, a választék olyan, mint nálunk tejfölből. Azonban a legkisebb kiszerelés fél kiló, a legnagyobb pedig vödörnyi. A joghurtok között állag szerint is nagy a különbség, van amelyik a nálunk kaphatóhoz hasonló, de van, ami egészen tejföl szilárdságú és egy megszilárdult tejszínréteg található a tetején. Ez mind szép és jó, a törökök szeretik a joghurtot…viszont a tejfölt nem ismerik. Amikor még csak látogatóban voltam Törökországban, lángossal akartam elkápráztatni a vendéglátóimat. Pár helyen próbáltunk érdeklődni, hogy nem-e árulnak tejfölt, de senki sem tudta miről van szó.

A gyümölcsjoghurtok egyáltalán nem olyan népszerűek mint nálunk, mindössze pár fajta található a hűtőpultban, azok is főleg a puding kategóriában. Itt keleten nem találtam túrót sem, de megnyugtattak, hogy nyugaton fogok.

Nincs tejföl, de van ayran. Ez a törökök népszerű joghurtitala, gyakorlatilag a joghurtot vízzel és egy kis sóval vegyítik. A kebab-ételeik elmaradhatatlan kelléke, állításuk szerint a kebab és ayran remek együtt. Az ayran valóban finom főleg ilyen nagy melegben, de nekem kebabbal még mindig durva.

Zacskós tejjel eddig nem találkoztam, csak tartós dobozos tejjel. Nincs kakaós és karamellás italuk, még szerencse, hogy mindezt házilag is el lehet készíteni. A túró rudit természetesen nem ismerik, úgy általában más jellegűek a hűtött édességeik. Imádják a fagyit és a jégkrémet, bár ez nem jelentett sem újdonságot és nem esik a furcsaság kategóriába sem…

Folyt.köv.!!