2025. június 28.
Türkinfo Blog Oldal 1322

Filmkritika 1453

torok_hoditasA hódítás – 1453 című film az ottomán terjeszkedés legnagyobb diadalaként mutatja be a Bizánci Birodalom megdöntését, és a város elfoglalását. A csata valóban korszakváltást hozott, mert ezzel az iszlám teljesen birtokba vette a kereszténység eredeti központjait, ami végzetes meggyengüléssel fenyegette Európát.
460 éve, 1453-ban esett el a keleti kereszténység központja, Konstantinápoly. Az ostromról hollywoodi mintára készült, nagy költségvetésű, ám nyílt történelem­hamisítástól sem mentes filmeposzt készítettek Törökországban. A hódítás – 1453 című film az ottomán terjeszkedés legnagyobb diadalaként mutatja be a Bizánci Birodalom megdöntését, és a város elfoglalását. A csata valóban korszakváltást hozott, mert ezzel az iszlám teljesen birtokba vette a kereszténység eredeti központjait, ami végzetes meggyengüléssel fenyegette Európát. A kereszténység keletről érkezett a Földközi-tenger nyugati térségébe, miközben év­századokon át a szellemi központok is a Szentföldön, Szíriában, Mezopotámiában és Kis-Ázsiában működtek. Most kezdődő sorozatunkban a keleti kereszténység utolsó centrumának, Bizáncnak a bukásához vezető folyamatokkal, és ennek máig ható következményeivel foglalkozunk.

Részletek

2013-01-17

A Jászkunság múltja

A jászkunok származása

Mielőtt bármelyik jász község múltját ismertetnénk, nem tehetjük ezt anélkül, hogy előbb ne ismerkednénk meg magának a jász népnek a történetével és az idők folyamán betöltött szerepével. Ez a történelem viszont szoros kapcsolatban áll és kapcsolódik egy másik rokon népelem, a kunok történetéhez, együtt pedig szerves részét képezik az egész magyarság, tehát az egyetemes magyar történelem múltjának.

Ismertetésünket tehát a jászkunok származásának és múltjának megvilágításával kell kezdenünk, mert csak így lesz érthető előttünk az a szerep, amelyet ez a nép betöltött a Kárpát-medencét meghódító magyarság történetében.

Bár a jász és a kun sok tekintetben különbözik egymástól, de sorsuk a honfoglalás előtti időkben is egybekapcsolódott. Hazai krónikásaink és a külföldi források is sok esetben együtt emlékeznek meg róluk, s mert a kunok száma népességben nagyobb volt, mint a jászoké, azért az írások sokszor csak a kunokról tesznek említést, így csak az intézkedésekből tűnik ki, hogy a forrásokban említett adatok nemcsak a kunokra, hanem a jászokra is vonatkoztak.

Teljes tanulmány

2013-01-07

Európa és az oszmán tüzérség, 15-17. század

Gyakorta olvasható, hogy az oszmánok, csakúgy, mint az őket megelőző iszlám birodalmak, vallásuk parancsainak engedelmeskedve elzárkóztak és idegenkedtek a más civilizációkból származó kultúrjavaktól, illetve ezeket csak késve s tökéletlenül vették át és alkalmazták. A nyugati keresztény civilizáció vívmányaival szembeni ellenérzés kétségkívül időről időre megfigyelhető a vezető oszmán elit, kivált az ortodox vallástudósok köreiben, akik – arra hivatkozva, hogy az európai kultúra olyan vívmányai, mint a nyomda, a csillagvizsgáló vagy a mechanikus óraszerkezetek, Mohamed próféta idejében ismeretlenek voltak, ezért azok az iszlámmal összeegyeztethetetlen újítások – gyakorta akadályozták, vagy hátráltatták e vívmányok elterjedését a birodalomban.

Az Oszmán Birodalom azonban nem volt az a zárt világ, amilyennek sokan hiszik. Ezt részint földrajzi helyzetének, részint sajátos államberendezkedésének köszönhette. Hódításai során akarva-akaratlan belebonyolódott a nemzetközi politikába, és az európai gazdaságba is szervesen bekapcsolódott. Mind politikai, mind gazdasági érdekei arra kényszerítették őt, hogy lépést tartson a Nyugattal. Az állandó háborúk miatt különösen áll ez a haditechnikára.

Részletek

2012-12-31

ÁGOSTON Gábor

Manzikert 1071

manzikert1RÉSZTVEVŐK
Szeldzsuk törökök : Alp Arszlán szultán, kb. 40.000 fő : leginkább lovasok.
Bizánciak : IV. Romanosz Diogenész császár, kb. 100.000 fő (a kisegítő alakulatokkal és a tábori néppel együtt) : varég gárda, örmények, szíriaiak, zsoldosok; frank, normann és német nehézlovasság; török könnyűlovasság.

Előzmények
A Bizánci birodalom fokozatosan hanyatlásnak indult, egyre kevésbé tudta feltartóztatni az Anatólia városait ért támadásokat. A szeldzsukok Egyiptomot tekintették fő ellenfelüknek, nem volt szándékuk Bizánc ellen harcolni, de amikor IV. Romanosz Diogenész nagy sereget toborozva megindult ellenük, nem volt más lehetőségük, mint szembeszállni vele.

A csata
Romanosz serege nagy volt ugyan, de heterogén és rosszul kiképzett. Fokozta a gyengeségét, hogy a tartalékot Dukasz Andronikosz vezette, akinek családja viszályban állt a császárral. Sok olyan egység is csatlakozott a hadhoz, akiknek megkérdőjelezhető volt a harcértéke és hűsége. Romanosz ráadásul megosztotta erejét, Tarkhaniotész vezetésével jelentős erőket küldött Akhlát erődjéhez. Ő maga a gyengén védett Manzikert ellen vonult, de sok embert küldött szétszórva a környező vidékek felderítésére is. A várost rövid idő alatt bevette. Eközben Alp Arszlán Szíriában Egyiptom ellen készült. Amikor hírét vette a támadásnak, 4000 testőrrel indult el, de gyorsan mozgó hadereje megtízszereződött, mire az ütközetre került sor.

Részletek

2012-12-16

Az önelégült antant kudarca- A törököknek sikerült…

ata_ulkuNekünk Trianon, a törököknek Sèvres. A frontok összeomlásakor a magyaroknak az áruló Károlyi Mihály és a hadsereget látni nem akaró Linder Béla, majd a gyilkológép Lenin-fiúk jutottak. A törököknek pedig Mustafa Kemál pasa, Gallipoli hőse és a nemzeti hadsereg sikerei az antant által támogatott örmény és görög megszállás ellen. A nagy háborút lezáró békediktátumok közül egyedül a török nemzetnek sikerült megváltoztatniuk a számukra megalázó szerződést. Igaz hogy kemény harcok árán, szembeszállva a mohó győztesekkel, de megérte.

A központi hatalmak oldalán harcoló török birodalom szultánjának, VI. Mehmed Vahideddinnek (1918-1922) képviselői és a győztesek 1920. augusztus 10-én írták alá azt a szerződést, amely megfosztotta a törököket az anatóliai törzsterületeiktől és a magyarokhoz hasonlóan a török lakosság jelentős része a megszállók alatt lett volna kénytelen élni. A birodalom haláltusája már a XVIII. században elkezdődött. Elmaradott közigazgatási rendszer, korrupció, a szultánok hatalmának gyengülése, korszerűtlen hadsereg, állandó lázadások a birodalom különböző részein, és a vesztes háborúk miatt csökkenő területek jellemezték. A pontot az i-re a fent említett szerződés tette fel. Azonban voltak, akik szerint egy új Törökországnak van jövője. Közéjük tartozott a „törökök atyja”, Musztafa Kemál (1881-1938), aki nemzetétől az Atatürk nevet kapta.

Musztafa Kemál már a katonai akadémián felismerte, hogy hazájára semmi jó nem vár, ha az a jelenlegi keretek között bukdácsol a fejlettebb európai államok nyomában. Tagja volt az akkoriban a szultáni hatalom ellen szervezkedő ifjútörök mozgalomnak. Harctéri tapasztalatait az olaszok ellen Líbiában, és az 1912-es, első balkáni háborúban szerezte. Annak ellenére, hogy tudtak arról, hogy milyen elveket vall, engedték érvényesülni az akkor már őrnagyi rangban szolgáló Musztafa Kemált. Ahol háború tört ki, oda elküldték. Az első világháborúban ő szervezi meg a Dardanellák védelmét. 1915-ben az antant armadája csúfos kudarcot vallott Gallipolinál, amely Kemál számára meghozta a népszerűséget. Utána a cári csapatok ellen harcolt a Kaukázusban ezredesként, majd Szíriában tábornokként aratott győzelmet a britek ellen. A háború végétől ellenérzéssel figyelte a szultáni adminisztráció megalkuvó politikáját és Anatóliában elkezdte szervezni a frontokról hazaérkező egységekből szabadcsapatait, amelyek a későbbi nemzeti hadsereg elitjét alkották. A politikai szárnyat is vezető Muszafa Kemál elnökletével, az 1919-ben tartott nemzeti kongresszuson lefektették mozgalmuk célkitűzéseit, amelyek között szerepelt az, hogy a többségben törökök által lakott területek ne kerüljenek idegen kézbe. Konstantinápolyra és a tengerszorosokra igényt tartottak, valamint követelték a török nemzet politikai és gazdasági szuverenitásának tiszteletben tartását. A szultán küldöttei aláírták a békediktátumot, azt az Ankarában ülésező Nemzetgyűlés viszont nem fogadta el. Dél-Anatólia felett az olaszok és a franciák osztoztak, Kelet-Anatóliát az örmények kapták meg. A maradék Törökország Konstantinápolyra, a márvány-tengeri szigetekre, és Anatólia központi területeire korlátozódott. A nemzeti hadsereg először az örmények ellen fordult, akik az antant gyámkodásával a kelet-anatóliai területeken akartak egy új államot alkotni. 1920 végére a török sikereket követően az örmények kiürítették azokat a területeket, amelyeket a sèvresi szerződésben nekik ígértek. A görög kormányzat látva az örmények kudarcát az általuk 1919-ben megszállt Edirnéből és az Égei-tenger keleti partján lévő városokból megindította csapatait Ankara ellen. A törökök 1921 januárjában és áprilisában is visszaverték a görög offenzívát. A harmadik görög támadás szintén kudarcot vallott. Ankarától 80 km-re, Szakarjánál a görögök hatalmas vereséget szenvedtek a Kemál pasa által vezetett török nemzeti hadseregtől. A csata augusztus 22-től szeptember 13-ig tartott. Az örmények felett aratott győzelem és a görögök sikertelen offenzívái meghozták gyümölcsüket. Az október 20-án aláírt Ankarai Egyezmény értelmében a franciák kiürítették a megszállt délkelet-anatóliai területeket. Hasonlóan cselekedtek az olaszok is. Kétségtelen, hogy Ankara helyzetét könnyítette az is, hogy még márciusban, Moszkvában kölcsönös segítségnyújtási egyezményt írtak alá Szovjet-Oroszország képviselőivel. Az egyezmény az örmények ellen irányult és aláírásával az ankarai vezetés először lett elismerve egy külföldi hatalom által. Az örményekkel való megegyezés, az olasz és a francia kiürítés után Kemál újra a görögök ellen fordult. Véres harcok után 1922. szeptember 9-én felszabadult Izmir. Időközben a kemalista mozgalomnak külföldön is pártolói akadtak. India muszlimjai anyagilag támogatták az ügyet. Moszkva azon túl, hogy gratulált az elért sikerekhez, egymillió aranyrubellel járult hozzá Ankara háborús erőfeszítéseihez. A görögök Anatóliából való kiűzése után a nemzeti hadsereg az angolok által ellenőrzött főváros és Kelet-Thrákia felé indult. Elkerülhetetlennek látszott az összecsapás a szorosokat és Konstantinápolyt felügyeletét adó nemzetközi erőkkel, melynek javát az angolok biztosították. A franciák és az olaszok nem akartak háborút és az angol közvélemény is támadta saját kormányát, látva a kudarcokat. Kemal ragaszkodva a mozgalom célkitűzéseihez nem akart Konstantinápolyban és a szorosoknál idegen csapatokat látni és követelte Kelet-Thrákiát. Kapóra jött neki a francia és az olasz hozzáállás, valamint az angol kormányzaton belüli nézetkülönbségek mellet az is hogy Görögországban kormányváltás volt. A fegyveres összecsapás veszélye akkor hárult el, amikor Musztafa Kemál elfogadta a brit csapatok fegyverszüneti ajánlatát és 1922. október 22-én Mudanyában aláírásra került a megállapodás. Ennek értelmében a görög csapatok visszavonultak a Marica folyó mögé, a tengerszorosok pedig átfogó rendezésig a szövetségesek kezében maradtak. Novemberben Lausanne-ban megnyíló békekonferencián török részről az ankarai vezetés vett részt. A Török Nemzetgyűlés 1922. november 1-jén kinyilvánította, hogy az oszmán dinasztia már akkor megszűnt az ország kormánya lenni, amikor a szövetségesek 1920 tavaszán megszállták Konstantinápolyt. Az 1923. július 24-én aláírták a békeszerződést, amely elismerte a török etnikai határokat, azaz Törökország mai határait.

1923. október 29-én kiáltották ki a Török Köztársaságot, amelynek első elnöke Musztafa Kemál lett. A Musztafa Kemál pasa által vezetett függetlenségi harc eredménye is igazolja Szaniszló Ferenc gondolatait: „A függetlenség nem jár, azért küzdeni kell.”

2012-12-12
Kökény Ferenc

Ali Ağca nem volt magányos farkas! Hogy jön ebbe a képbe a magyar szál?

A világ legvédettebb emberei ellen elkövetett merényletek évtizedekkel később is megmozgatják az emberek fantáziáját. Akárhány könyv jelent meg a Kennedy-gyilkosságról, a téma legújabb feldolgozása most is ott van a New York Times sikerlistáján. De említhetnénk Steven Spielberget, aki a másik meglőtt elnökről, Lincolnról készített mozifilmet. Tarjányi Péter a Fehér Ház lakója helyett egy másik népszerű témát, a Vatikánt, közelebbről a II. János Pál elleni merényletet választotta új regénye vezérfonalának, és feltárja, hogy miért csodálták Moszkvában is a magyar klerikális elhárítás bámulatos eredményeit. A Hetek interjúja.

Hetek: Pápa, bíborosok, KGB, ügynökök, összeesküvés. Ez így jól kiszámítható sikerreceptnek tűnik, de talán épp emiatt kockázatos is, hogy lehet-e újat kihozni a témából. Önt mi fogta meg a sztoriban?

Tarjányi Péter: 1991-ben, amikor II. János Pál Magyarországon járt, mi vigyáztunk a pápára, persze nem egyedül, hanem a Vatikán biztonsági szolgálatával együtt. A látogatás során nagyon megragadott, hogy milyen rendkívüli profizmussal működött ez a csapat. Ez megmutatkozott mindenben: ahogy vigyáztak a pápára, ahogy összegyűjtötték a Magyarországra vonatkozó információkat és folyamatosan értékelték a helyzetet. Ugyanakkor ott motoszkált bennem, miként fordulhatott elő alig tíz évvel korábban ez a hatalmas kudarc, ráadásul hazai pályán, a Szent Péter téren. Egyszerűen érthetetlen volt, hogy egy ilyen titkosszolgálat mellett a merénylő töltött fegyverrel szinte testközelbe jutott a pápához. Aki az én szakmámból jön, tudja, hogy nincsenek véletlenek: az elkövető méterre pontosan tudta, hogy a hatalmas téren merre halad majd a menet, mikor ér oda a pápa, és ehhez képest neki hogyan kell elhelyezkednie. Ali Ağca nem volt magányos farkas: nyilvánvalóan valaki nagyon precízen felkészítette, volt, aki odavitte a fegyvert a térre, másvalaki pedig a kimentését is előkészítette, bár ez végül nem sikerült.

Részletek

2012-12-09

Kun volt-e Vlaicu vajda? – interjú Kádár Gyula történésszel

vlaicuAz új román kulturális miniszter, Puiu Haşotti leállíttatta a Basarab fejedelmi család származását célzó kutatásokat – írta szerdán a Székely Hírmondó. A bukaresti régészeti intézet kutatócsoportja DNS-vizsgálatot végzett Vlaicu Vodă maradványain, a cél az volt, hogy tisztázzák végre a román vajdák eredetét. A Székely Hírmondó megkérdezte az ügyben Kádár Gyula történészt, a Történelmi Magazin folyóirat főszerkesztőjét.

I. Basarab Vladislav

– Ki volt I. Vladislav, románosított néven Vlaicu vajda?

– Vlaicu a 14. század második felében Havaselve vajdája volt. Sírja Curtea de Argeşen található. Mielőtt bővebben beszélnénk róla, meg kell jegyezni, hogy erős túlzás, amikor a román vajdák sírjai feltárásának során ezerötszáz–kétezer évet emlegetnek. Az első román vajdákról csak a 13. századtól beszélhetünk, tehát legfeljebb 800 éves történelmi múltat lehet igazolni. Talán Vlaicu sírja az egyik legkorábbi, de ez is mindössze 635 évre tekint vissza, ami pedig háromszor kevesebb, mint a kétezer év. A Vlai­cu vajda maradványait tartalmazó sírt idén június 28-án, a Román Tudományos Akadémia jóváhagyásával tárták fel. I. Basarab Vladislav 1325–1377 között élt, 1364-től uralkodott. Édesanyja magyar származású, a magyar királyok távoli rokona, Dobokay Klára volt. Némely román történetíró Doamna Mariát emleget. Vladislav, románosan Vlaicu édesapja Nicolae Alexandru, a vajdaságot alapító Basarab fia volt. A Basarabok kun–tatár származása nyilvánvaló, családfájuk visszavezethető egészen Dzsingisz kánig. Rásonyi László turkológus professzor szerint a Basarab szó jelentése „leigázó apa”, a török „bas” leigázni, lenyomni jelentéssel bír. A Havaselvét megalapító vajda az Aranyhorda hercege, Batu kán ükunokája, Dzsingisz kán hetedízigleni leszármazottja volt.

– Miért baj az, ha egyértelműen bebizonyosodik, hogy Vlaicu vajda kun származású volt?

– Számukra jobb a mítosz, azaz a dák–római származtatás, az imaginárius őstörténet, mert azzal igazolni lehet a több ezer éves ősiséget Erdélyben és a mai Románia egész területén. Míg a kun származású vajdák létezésének elismerése azt mutatná, hogy a vlachokat, a románok elődeit, a hajdani Kunország területén a kun vezetőréteg szervezte államba. El kellene ismerni, hogy a román etnogenézis része a kun is. Ez baj Bukarestnek, mert még mindig fontosabb a „tiszta” dák–római származás tézise, mint elfogadni, hogy a román államiság kezdete a kunokhoz kötődik, tehát csak a 13–14. századig vezethető vissza. Nos, ezért kellett leállítani a DNS-vizsgálatokat is.

– Mikor jön el az idő, amikor nyíltan, tudományos megközelítésben lehet majd beszélni a románok korai történelméről?
– Nyíltan és őszintén csak akkor fognak beszélni erről, amikor már a székely tömbmagyarságot is felszámolták, úgy, ahogy Erdély magyar régióival és városaival tették.

Részletek

2012-12-01

Ilyen volt a muszlim humor

Egy a korban igen nagyra becsült bagdadi muszlim tudós által a 11. században készített, mulatságos, ugyanakkor bölcs tanácsokat adó és vicceket bemutató könyv világít rá az ezer évvel ezelőtti Bagdad mindennapjaira. A kötet szerzője szerint minden tudósnak szüksége van egy kis pihenésre.

A kötet eredeti szerzője a Mohamed próféta tanításainak egyik legjobb ismerője, al-Khatib al-Baghdadi volt. Az arab művet angolra fordító Emily Selove, a Manchesteri Egyetem professzora szerint a muszlim gondolkodó azért írta meg könyvét, hogy emlékeztesse olvasóit: „minden komoly embernek szüksége van egy kis szünetre, pihenésre.”

„Ebben a könyvben van flörtölés, káromkodás és részegeskedés, nagyon szórakoztató és egyben egy meglehetősen eltérő perspektívát kínál az iszlám általunk ismert középkori zord képével szemben. A valóság az, hogy az ezer évvel ezelőtti Bagdad valójában inkább mulatságos és szórakoztató volt, és nem erőszakos és a társadalmat elnyomó, mint azt sokan képzelik” – így Selove.

„Ez a fajta tudatlanságunk valószínűleg abból fakad, hogy a kor hatalmas szakirodalmának igen csekély része van más nyelvekre ültetve. Még nagyon sok a tennivalónk.” Selove hozzátette: „Bár a nyelvezete könnyű és igen élvezetes olvasni, komoly üzeneteket is hordoz a mű. A könyv a nagylelkűségről is szól, és arra ösztönzi olvasóit, hogy merjék kimutatni egyéniségüket, mindezt ékesszólóan és tisztán.”

Ilyen volt a muszlim humor

Egyszer egy hívatlan vendég érkezik egy rendezvényre. A házigazda megkérdezi: „Ki vagy te?” Erre ő ezt feleli: „Én vagyok az, aki megmentett téged, mert meglátta a meghívóid kiküldésekor keletkezett hibát.”

Később ismét egy hívatlan vendég érkezik egy összejövetelre, akit a vendéglátók azonmód leteremtenek: „Téged nem is hívtunk meg!” „Ez így van, de ha nem hívsz meg engem, nem jövök” – feleli. „Képzeld csak el, milyen unalmas lenne akkor ez az egész!”

Bunan, a kor Robin Hoodja állandóan csak evett és evett. Egyszer valaki azt mondta neki: „Lassíts már! Még megölöd magad!” Mire a rabló ezt felelte: „Ha eljön annak az ideje, hogy itt hagyjam ezt az árnyékvilágot, akkor teli hassal teszem mindezt, nem pedig kiszáradtan és éhesen!”

Egy ingyenélő, lusta embert egyszer utazás közben felvett egy férfi. Egyik nap azt mondja az utazó neki: „Menj, és vásárolj húst, hogy legyen mit ennünk.” „Dehogy veszek, Allahra, nincs nekem ilyenekre időm” – felelte a stoppos. Így a férfi elment és megvette a húst, majd ezt mondta: „Kelj fel, és készítsd el!” Erre a lusta ember: „Nem igazán tudok jól sütni.”

Részletek

2012-12-01

Tahitótfalu a török korban

t_cimerA honfoglalás után a mai község Tahi része egy ideig a névadó Thah családé volt. A Rosd nemzetség sarja, Domonkos a feljegyzések szerint, mint királyi pristaldus 1221-ben Thahban lakott. Ezután, 1237-ben hivatalosan a Szentendrei szigetet is e nemzetség kapta meg. A területet a Thahiak – a Rosd nemzetség leszármazottai – kihalásával, Albert király 1439-ben Perki vagy Pöröki Franknak adományozta, de 1447-ben Tahit már a Botos család tulajdonában találjuk.

1447-ben a mai község Tótfalu részét már Thotfalw néven említik az iratok. Az elnevezés oka, hogy szlovén földművelő telepesek érkeztek a községbe. Ettől kezdve a török időkig a település folyamatosan gyarapodott. 1454-ben a dömösi prépostság szerzett birtokrészt a községben.
A község Tótfalu része a török idők alatt ellentétben a Pest megyei településekkel (ideértve Tahit is) szerencsés, a Duna által elzárt fekvése folytán nem szenvedett súlyos károkat, sőt sokan a környező településekről is ide menekültek. A többi településhez hasonlóan azonban kettős adózásra kényszerült. A török defterek 1559-ben 26 házat tartanak nyílván, miközben a komáromi kapitányság 12 házat adóztatott. A felszabadító harcok is elkerülték Tótfalut, így az újratelepítések időszakában, a 18. század elején etnikailag homogén maradt s olyan jelentős település volt, mint Cegléd. 1715-ben 45, 1720-ban 41 háztartást vettek nyilvántartásba. Mária Terézia regnálása alatti úrbéri rendezés (1770) 52 24/32 telket tart nyílván. A térség a török hódoltság után a Zichy család tulajdonából az óbudai koronauradalomhoz került, és királyi tulajdon maradt 1848-ig.
A sziget egyéb településeihez hasonlóan a reformáció tanai elég korán hatottak a községben, s ez mindvégig meghatározó maradt. A második legnagyobb közösség, a reformátusoknak körülbelül a felét kitevő katolikusok mellett feltétlenül megemlítendő a 19. század második felében betelepülő baptista közösség.
Tahitótfalu címerének legrégibb ismert alakja, valószínűleg alapja is Tótfalu község 1618-1687 között használt viaszpecsétjén található ábrázolás. Kisebb-nagyobb változtatások után 1900-tól szerepel ismét a bélyegzőkön. Most már Tahitótfalu jelképeként, a maival szinte teljesen azonos változat.
Csillag és félhold – a középkori címerek jellegzetes asztrológiai jelképei. Népies értelmezés szerint a hold utalhat a török időkre, a csillag pedig a XVI. század végétől menekültként idetelepülő protestánsokra.
Vörös szín – harcra, vérre utal.

Részletek

2012-10-28

A csuvas nyelv helyzetéről

A rokon nyelvek elnevezéshez hasonló, az emberi viszonyokat tükröző kifejezést keresve a csuvast kis túlzással talán a magyar gyermekkori jóbarátjának nevezhetjük. A magyar nyelv török jövevényszavainak többségét ugyanis nem 15.–18. században vettük az oszmán-török nyelvből, hanem jóval korábban, a honfoglalás előtt vagy környékén, különböző török nyelvekből. A török nyelveket többféleképpen szokás osztályozni, de az egyik legfőbb vonás a köztörök és a csuvasos török (ogur-török, r-török, lir-török, bolgár-török stb.) nyelvek megkülönböztetése. A fő különbség közöttük, hogy míg a köztörök z helyén a csuvasos törökben r állt, a köztörök s helyén csuvasos l, a köztörök j helyén pedig csuvasos dzs. A magyar nyelv török jövevényszavainak többsége csuvasos átadó nyelvre utal.

A csuvasos török nyelvek közül mára csak egy maradt fenn, a csuvas. Minden valószínűség szerint a magyarra nem ennek őse hatott olyan erősen, hanem egy vagy több közeli rokona – ezért is túlzás gyermekkori jóbarátról beszélni. Az viszont tény, hogy a magyarra oly erős hatást gyakorló nyelv(ek) közeli rokonságából mára már csak a csuvas maradt fenn, ezért az ősmagyar nyelvtörténet kutatása számára még tartogathat izgalmas adatokat.

Meg kell emlékeznünk a csuvasról azért is, mert egy ideig közelebbi rokonunknak gondoltuk. Míg ugyanis a török nyelvek többsége többé-kevésé kölcsönösen érthető, de legalábbis rokonságuk a laikusok számára is feltűnő, addig a csuvas messzire távolodott tőlük. Ugyanakkor a csuvas szoros kapcsolatban áll a marival, erősen hatott az udmurtra és a mordvinra is: e nyelveknek jelentős számban vannak közös vonásaik. Éppen ezért a kutatások korai szakaszában úgy vélték, hogy a csuvas is e rokonságban tartozik. Gyarmathi Sámuel 1790-ben megjelent Affinitas című művében is így tárgyalta.

Részletek

2012-10-28

1...1 3211 3221 323...1 402Page 1 322 of 1 402
16,474FansLike
639FollowersFollow
© Turkinfo.hu 2020