2025. június 28.
Türkinfo Blog Oldal 1321

Keleti csodaszer: a török tea – és annak jótékony hatásai

toroktea-d000015DFf1453fb83880A mediterrán ország híres a teázási szertartásairól, ami igencsak nagy szerepet játszik az ottani emberek életében. Mégis, vajon miben különbözik a török tea a többi ország teaválasztékától?
Önmagában véve egy igen erős fekete teáról beszélünk, amit a nap bármely napszakában bátran fogyaszthatunk, mégis több egy egyszerű teánál. Mint azt már tudjuk, a teaféléknek sok jótékony hatásai vannak, béltisztító, vizelethajtó, nyugtató, stb.

Lássuk hát milyen hasonló és milyen eltérő hatásai vannak ennek a fekete teának!

Részletek

2013-02-15

Utoljára magyar király mondatott le pápát

20130211-luxemburgi-zsigmond-arckepe-albrech-durer3Zsigmond magyar és német király volt a történelemben eddig az utolsó, aki el tudta érni, hogy egyszerre három pápát is letegyenek, s köztük a római pápa, XII. Gergely is lemondjon. Helyettük egy negyediket választottak meg. XVI. Benedek pápa lemondásáig ők voltak az utolsók, akik idő előtt távoztak a pápai trónusról.

A XV. század elején Zsigmond magyar és német király legfőbb törekvése az volt, hogy az egyházi szervezet egységét megteremtse, vagyis az 1378 óta tartó egyházszakadást felszámolja. 1378-an még az olasz és a francia párt választott magának pápákat, ezt 1409-ben követte a pisai zsinat, amely egy harmadik egyházfő megválasztásával próbálta megoldani a problémát – ám ez csak tovább bonyolította a helyzetet.

Forrás: Wikipedia Commons

Zsigmond (fent) zseniális diplomáciai képességeit Mályusz Elemér történész dicséri a Zsigmond király uralma Magyarországon című könyvében. Az uralkodó az európai hatalmak között egyensúlyozva, de a német és a magyar királyi korona tekintélyével a háta mögött lépett fel a különböző érdekcsoportok ellen.

Részletek

2013-02-12

Hiba volt hozzámennem Arafathoz

3869676_44832e3f3cddd37a475532305a6809d9_wmTöbbször is megpróbálta elhagyni Jasszer Arafatot volt felesége, aki, ha tudta volna, milyen lesz a házassága a palesztin vezetővel, soha nem egyezik bele, írja a Guardian. Ezt maga Suha Arafat, az elhunyt vezető özvegye mondta el a Sabah nevű török lapnak, hozzátéve, hogy a házasság nagy hiba volt, amit nagyon megbánt.

A pár 1990-ben titokban házasodott össze Tunéziában. Akkor Suha még csak 27 éves volt, Arafat viszont már hatvanegy. A lányuk, Zahwa öt évvel később született meg. A keresztényből muszlimmá vált Suhát figyelmeztette anyja, hogy a házasságnak rossz vége lesz, de a lány akkor még nem hitt neki. „Nagy vezető volt, de magányos voltam”, mondta.

Részletek

2013-02-10

Elmélkedés a „kun Miatyánkról”

Ha a kun Miatyánkról van szó, szeretnek hivatkozni Varró karcagi bíróra, aki állítólag az 1740-70-es évek táján nemcsak tudta a kun Miatyánkot, hanem beszélte is a kun nyelvet.
A kun Miatyánk iránt régebben is, az újabb időben is, élénk érdeklődés tapasztalható. Öreg emberek után kutatnak, akik talán még emlékezetből el tudnák mondani a kun nyelvű Miatyánkot. Ilyen öregekre azonban nem igen sikerül ráakadni. A Kunságon élő kun utódok elfelejtették a kun Miatyánkot, mint ahogy elfelejtették a kun nyelvet, ha ugyan volt a kunoknak a magyar nyelvtől eltérő külön nyelvük.

Az újabb tudósok felfogása és állítása szerint volt kun nyelv, amelyen az országba beköltözött sokezer kun család beszélt, de a régi tudósok és írók szerint a kun és magyar nyelv lényegében véve egy volt. Mindenesetre feltűnő jelenségnek kell minősíteni, hogy a kis és nagy Kunságon a kun nyelv elenyészett, sőt a kun nyelnek egyes szavai is teljesen eltűntek, pedig még az 1470-es években tömören együttélő, s a keresztyén vallást fel nem vevő pogány kunok voltak találhatók Jászberény környékén, akik bizonyára még az ősi nyelvet beszélték. Hihetetlennek lehet minősíteni azt a feltevést, hogy ezeket a kunokat nyelvükkel együtt a föld nyelte volna el, márpedig ha megmaradtak, a kun nyelvnek, legalább is töredékének emlékei rendelkezésünkre állanának.

Részletek

2013-02-05

A forradalom elárvult gyermekei

A Muszlim Testvériség azt ígérte, hogy egyesíti a megosztott nemzetet; furcsa módon ez az egy dolog sikerült neki, de egyre inkább úgy tűnik: önmaga ellenében.

A január 25-i egyiptomi „forradalom” – az arab tavasz egyik legfontosabb eseményének – második évfordulóján az ország messzebb van a meghirdetett és a mintegy 90 millió polgár által olyannyira vágyott társadalmi változásoktól. A hatalmat immáron demokratikusan – azaz választások által megerősítve – kézben tartó iszlamista Muszlim Testvériség presztízse nagyon-nagyon megkopott, a vele szembeni elégedetlenség mélyen gyökerező és legalább olyannyira elementáris és növekvő, mint az az egykori mozgalom, amely 2011-ben elsöpörte Hoszni Mubarak rendszerét.

Nem mondhatni, hogy a gazdasági helyzet romlott volna, s ma többen éheznének, mint korábban, de az joggal állítható: a „forradalom” nem hozta meg azokat a változásokat, amelyeket a Tahrir téren hónapokon át tüntetők valaha követeltek, de legalábbis reméltek. Az pedig, hogy a lakosság jelentős tömegei nem éheznek, köztudottan az amerikaiak anyagi segítségének köszönhető, nem pedig annak az igazságos és hatékony rendszernek, amelynek bevezetését a Muszlim Testvériség oly nagy hanggal hirdette két évvel ezelőtt.

A Muszlim Testvériség időközben számos érdeket sértett, amikor gyakorlatilag mindenre rátette a kezét; igyekezett – az elnök révén – maga alá rendelni a hadsereget, befolyásolni a kereskedelmet, s megregulázni a magánszektort. Figyelmen kívül hagyta a szakszervezeteket, az ágazati szektorok képviseleteit, maga akarta kitölteni a teljes teret a magánélettől a közéletig, beleértve a nagyon erőteljes elnöki hatalmat, a parlamentet és a Súra Tanácsot. Senki nem hányná ezt a szemére, s nem véletlen, hogy a lakosság fel is hatalmazta a választásokon erre őket, ha hatékonyan működnének, ha jobban mennének a dolgok, mint Mubarak idején. De nem mennek jobban, mi több, az élet számos területén kifejezetten rosszabbul mennek. A Muszlim Testvériség azt ígérte, hogy egyesíti a megosztott nemzetet; furcsa módon ez az egy dolog sikerült neki, de mindjobban úgy tűnik: önmaga ellenében.

Részletek

2013-02-04

Oguzok és szeldzsukok

A szeldzsukok az oguzok egy törzse volt. Az oguz névvel a türk és az ujgur történet során már sokszor találkoztunk. A Türk Birodalom északi részén élő hatalmas tokuz-oguz törzsszövetséggel a türkök nagy küzdelmet folytattak. Ebbe a törzsszövetségbe tartoztak az ujgurok is, akiket a 9–10. századi muszlim források joggal nevezhettek ezért tokuzguznak. A 10. századra az Aral-tótól északra levő területen egy erős oguz törzsszövetség alakult ki. Nyugati határánál, az Emba folyónál érintkeztek a későbbiekben bemutatásra kerülő kazárokkal. Délen Hvárezm (ekkor a Számánidák vazallus állama) és a számánida állam transzoxianai része határolta. Keleten a karlukokkal, északon a kimekekkel voltak határosak. Fővárosuk a Szir-darja felső folyása és az Aral-tó között levő Jangikent (’új város’, perzsa forrásokban Díh-i nau, arab forrásokban Madína al-dzsadída) volt, amelynek romjait a mai Dzsankentnél az S. P. Tolsztov vezette hvárezmi expedíció során ásták ki. De a fővároson kívül sok más oguz városról is tudunk, elég itt közülük a szeldzsuk történelem kezdetén nagy szerepet játszott Dzsandot megemlíteni. Az archeológiai leleteken kívül az írott források is megerősítik, hogy a nomád oguzok nagy tömegein kívül letelepedett, városlakó oguzok is voltak. A jabgu címet viselő uralkodó oguz törzsszövetsége honnan és mikor kerülhetett ide, az Aral vidékére?

A kérdésre a választ Ibn al-Athír arab történetíró adja a kezünkbe egy megjegyzésével, miszerint az oguzok a tokuz-oguzok közül váltak ki, és al-Mahdí kalifa idejében (775–785) települtek le Transzoxianába, ahol hamarosan áttértek az iszlámra. Hogyan tudjuk ezt a híradást egyéb ismereteinkkel összhangba hozni? Az oguz uralkodó jabgu címét feltehetőleg valamikor 744 táján, az Ujgur Birodalom születésekor kaphatta, akárcsak a karluk jabgu. Amikor a 760-as években a karlukok elfoglalták az egykori türges területeket, Balaszagunt és Tarazt, az idő tájt indulhattak az oguzok is nyugatra, a Szir-darja vidékére. Ez az időpont jól egybevág Ibn al-Athír fentebbi adatával. A 820-as évektől kezdve forrásaink már megbízható módon a Szir-darja felső folyásánál és az Aral-tónak a vidékén jelzik az oguzokat. A muszlim források egyszerűen guzznak nevezik őket, a tokuzguznak nevezett ujguroktól való megkülönböztetés végett. A 10. századtól az oguzok türkmen néven is szerepelnek forrásainkban, mely név nem más, mint a türk népnévnek a -man/-men kollektívumképzővel ellátott török alakja.

Részletek

2013-02-02

A Kelet-motívum újjáéledése – Orientalista gondolatok Ady prózájában

adyEurópa és a Kelet.

Az európai ember gondolkodásában a történelem kezdete óta fontos szerepet foglal el a Kelet, ez a titokzatos, gazdag vagy szegény, elbűvölő vagy primitívnek ítélt távoli hely, amelyet a kontinens lakója hallomásból, útleírásokból, ritkábban saját tapasztalataiból ismer. Ez a „Kelet” lehet az ókori Perzsia, Észak-Afrika, a Szentföld, Baskíria, a nagy kínai birodalom vagy egy sziget a Csendes-óceánon – jelentőségét nem az iránytű pontossága szabja meg. Szerepe állandóan változik, a mindenkori politikai, világnézeti átalakulás függvényében ellenség vagy szövetséges, megtérítendő avagy az igaz hit helyszíne, a borzalmak hona vagy a vágyott éden. Lakóiról az ókortól kezdve készülnek etnográfiai, antropológiai jellegű leírások, gondoljunk Hérodotosz, Strabon, Plinius műveire. A középkorban Marco Polo, Evlija Cselebi és a többiek útleírásai közvetítik az ismereteket. Az akkori keresztény Európában élő tudósok ismeretei lényegében az Óvilág kontinenseire, vagyis Európára, Ázsiára és Afrikára korlátozódtak, bár az utóbbiak esetében főként a peremvidékekre: a Földközi-tenger, a Nílus és a Vörös-tenger melletti tájakra, s azok többé-kevésbé mélyen ismert hátországaira terjedtek ki. A középkori Európában a „Kelet” egy ambivalens térfogalom volt, senki sem tudta, hogy északon és északkeleten hol végződik Ázsia, és Afrika mennyire terjed ki déli irányban.

A tanulmány folytatása

2013-02-02

Van, ahol érték a falfirka

02-d00018A8912f4f36fce24A lábazaton két kora újkori látogató is otthagyta a keze nyomát: az egyikük 1578-ban, a másikuk (akinek sietősebb lehetett a dolga, így nem bíbelődött annyit a véséssel) 1590-ben.
Bár a műemlékeket szeretők többsége joggal borzad a falfirkáktól, akadnak olyanok, amelyeket a tartalmuk, vagy az idő valódi értékké tesz. Néhányat mutat be a teljesség igénye nélkül a műemlékem.hu magazin.
Embertársaink egy része olthatatlan vágyat érez, hogy nyomot hagyjon maga után, amerre jár. Fakéregbe karcol, vagy kőbe vés, fest, rajzol rá. Pompejiben is akadnak két évezredes graffitik, Napóleon katonái pedig az ókori egyiptomi romokon hagytak nyomokat az 1798-as hadjárat során.

Persze falfirkákért nem kell szomszédba mennünk. Ha megállunk a pannonhalmi főapátsági templom porta speciosája (azaz déli, a kerengőbe nyíló díszbejárata) előtt, elsőként nyilván a bélletes kapu szépsége nyűgöz le, ám kis vizsgálódással kevéssé odaillő részletet is felfedezhetünk. A lábazaton két kora újkori látogató is otthagyta a keze nyomát: az egyikük 1578-ban, a másikuk (akinek sietősebb lehetett a dolga, így nem bíbelődött annyit a véséssel) 1590-ben. Talán unatkozó és ráérő végvári katonák lehettek, hiszen ekkortájt alakították át várrá a kolostort, amelyben megfordult magyar (a szövetségek és a zsold miatt más európai) és török katona is. Hogy ráértek, egészen biztos, hiszen a vörös márvány nem egykönnyen véshető anyag.

Pannonhalma korábban is népszerű volt az emléküket örökül hagyó firkálgatók között – vagy csak a szerencsének köszönhető, hogy ennyi minden megmaradt? Ha a templom déli kapujától balra indulunk el a kerengőben, a Mátyás király korában kialakított falban újabb érdekes részletre bukkanunk. Az üveglap alatt a korábbi kerengő falrészlete látható, amelyre ráfalaztak a 15. század utolsó harmadában végzett munkálatok során. A korábbi falon egy freskó részlete, a lábfej fölött bekarcolások sokaságát fedezhetjük fel, amelyből csak a 15. századi évszám olvasható.

2013-01-26

Szóbeli hagyomány – írásban?

Miért jegyezték le, milyen emberek voltak Mohamed próféta társai és a Talmud bölcsei? Legalább részben azért, hogy tudni lehessen, megbízhatóan közvetítették-e a tanításokat… Így aztán olykor az is fennmaradt, ki szerette a macskákat és ki volt különösen jóképű!

A történelem során már sokszor előfordult, hogy egy kultúra tagjai úgy gondolták, írásba kell foglalniuk szóbeli hagyományukat. Azonban ez egyáltalán nem egyszerű feladat, és ha ráadásul vallási parancs miatt is törekedni kell a pontosságra, még nehezebbé válhat. Hogyan próbálták kezelni a problémát a zsidók és a muszlimok?

puskatusban-tarolhato-irokeszlet-az-oszman-torok-idokbol-mindig-jol-jon

Puskatusban tárolható írókészlet az oszmán-török időkből. Mindig jól jön
(Forrás: Wikimedia Commons / Walters Art Museum / GNU-FDL 1.2)

Nemzedékről nemzedékre

A zsidó vallási ismeretek két nagy részre oszthatóak, az írott és a szóbeli tanra. Az írottat elolvashatjuk a Bibliában, de ha közelebbről megnézzük a mózesi törvényeket, láthatjuk, hogy ezek sokszor eléggé szűkszavúak és nem részletezik a végrehajtás pontos módját. A szóbeli tan tartalmazza a lényeges részleteket, és ezeket igen sokáig nem írták le – mindenki megtanulta az egyszerűbb dolgokat a szüleitől, a bonyolultabbakat pedig igény szerint a vallási iskolákban. De amikor a zsidóságot a pusztulás fenyegette, a vezetők elhatározták, hogy ezeket az ismereteket is le kell jegyezni. Attól tartottak, hogy még ha a nép maga fenn is marad, nem lesz a fiataloknak kitől megtanulni a tant, mert a vallási vezetőket a rómaiak rendre megölték. Az i. sz. harmadik században így megszületett a Misna, a szóbeli tan első írott gyűjteménye, a következő évszázadokban pedig a Babiloni és Jeruzsálemi Talmud, amelyek a Misna szövegét részletezték és magyarázták tovább. (A misna szó ismétlést jelent, a talmud pedig a tanulásra utal.)

Részletek

2013-01-19

Azzam patikája

Szíriából származó, 18. századi patikusládát adományozott az egri Dobó István Vármúzeumnak M. Soós Tamás, az iszlám világ szakértője. Azzam pasa felügyelte a mekkai zarándoklat útvonalát.

dobo_istvan_varmuzeum_eger_3_1

Azzam pasa patikáját csütörtökön, Egerben nyújtotta át a Kelet-kutató Berecz Mátyásnak, az egri Dobó István Vármúzeum megbízott vezetőjének sajtótájékoztató keretében.

Részletek

2013-01-1

1...1 3201 3211 322...1 402Page 1 321 of 1 402
16,474FansLike
639FollowersFollow
© Turkinfo.hu 2020