Kultúra élesben: A Török Nő

A török nő bátor. Ha hívják az utcára, hogy álljon ki a demokrácia mellett, rohan és felpattan a katonai tankra. A török nő gyáva. Fél a férjétől, hogy elhagyja. Fél a férjétől, hogy megveri. Némelyik a fiától fél. A török nő miniszoknyában és haspólóban megy bulizni éjszaka. A török nő ébenfekete hidzsábba burkolózva suhan el mellettem. A török nő háttérbe szorul. A török nő az igazi irányító. A török nő féltékeny. A török nő eltűri, hogy verik. A török nő kiáll jogaiért és függetlenségéért. Fejkendőt hord. Színeset, szürkét. Újonnan jött a fodrásztól. Hullámos tincseivel játszik a tengeri szellő. A török nő szőke. Barna. Fekete.

A török nő anyatigrisként védi gyerekeit. Élete végéig főz rájuk. Élete végéig mossa a ruhájukat. A török nő megteríti az asztalt. Leszedi az asztalt. A török nő meg akar házasodni. A török nő gyereket akar. A török nő sminkel. Olvas. Színházba jár. A török nőhöz átjárnak a szomszédok és a barátnők. A török nő háza mindig készen áll a vendégfogadásra. A török nőnek karrierje van. A török nő megcsókolja a férje kezét. A török nő elválik. Nem tud írni-olvasni. A török nő egyetemi professzor.

A török nőről pletykál a többi török nő. A török nőtől elvárják, hogy férjhez menjen. Gyereket szüljön. Böreket süssön. Második gyereket szüljön. A török nő házába nem lehet cipővel belépni. A török nő nem szexel az esküvő előtt. A török nő nagyon várja az esküvőt. A török nőről rosszat gondol barátja anyja, ha nála alszik a fia.  A török nő egyszer török kislány volt. Ismerek egy török kislányt. Hat éves. Felpofozza a bátyja, ha táncolni látja. „Nehogy már kurva legyen belőle!„

***

Két török nő van a szobában. Mindkettő fehér bőrű és festett szőke hajú. Testvérek. Az egyik Ayşe; 52 éves, de 40-nek néz ki. A másik Pembe; 61 éves, de 80-nak néz ki. Mindkettő általános iskola alsó osztályát végezte. Mindkettő házas.

Ayşének két fia van, jól megvan a férjével, becézgetik egymást. Talán ez tartja fiatalon. „Férjecském, most tegyem fel a teát főzni vagy várjunk még vele?” kérdezi Ayşe minden este a konyha bejáratánál, csípőre tett kézzel. A férj komótosan pislog a faliórára. Ujjai a nagymutatóval egy ütemben forgatják a tespit. „Tedd csak fel kis feleségem. Ha van keksz, behoznád azt is?„

Ayşe okos nő. Idejében sokat dolgozott, vett egy házat Isztambulban. Szép nő. A férje rajong érte. A férje régebben minden nap füvet szívott, ivott. Már megöregedett. Mikor rakizik, bevallja, alig tudja elhinni, hogy ez a csodálatos nő az ő felesége. Csak ül otthon és szépen néz a nőre.

Ayşének két fián nyugszik két szeme. Kisebbik fia 15 éves korától dolgozik. 17 éves korában bejelentette az anyjának, hogy ezentúl ő lesz a kenyérkereső. Keresi is a kenyeret azóta, csak nem mindig találja a kicsi fiú. Ayşe azóta otthon van, otthagyta a munkáját.

Mindennap kétszer felmossa a lakást, mert építkezés van a szomszédban, por száll be az ablakon. Mindennap főz, mos, takarít. „Szeret főzni Ayşe nézni?” „Dehogy. Ki szeret valamit ennyiszer csinálni? Unom.” Ráncba szedi az otthonába betévedt összes férfit. „Azonnal cseréld ki ezt a nadrágot, tiszta kosz! Ha én nem lennék belefulladnátok a piszokba!” – puffogja olykor, ha rossz a kedve. Megtölti a mosogatógépet. Nem nagyon szereti, ha mások belekontárkodnak a munkájába. „Menj csak ki a konyhából drágám, ott még dolgom van.” „Látom Ayşe néni, elkezdtem már mosogatni.” „Van ott még más is, majd én elintézem, te menj csak ki…„

Vigyáz bátyja fiának kisbabájára, felkel hozzá éjszaka, eteti, szereti. „Száját-orrát megeszem. Mézbogarammm…” Igyekszik mindenki életét megoldani. Szívére veszi az emberek gondjait. Szívbeteg. Nagyon megviselte nagyobbik fia válása. A válás után hosszú ideig tartotta a kapcsolatot volt menyével. Reménykedett. „Nincs még egy olyan nő, aki így illene a fiamhoz.” „Dehát a fia boldogtalan volt vele Ayşe néni.” „De annyira összeillenek…” Nem szeret az érzéseiről beszélni. „Mi a baj Ayse néni?” „Semmi.. Nincs semmi..„

Ayşének jó kedve van, ha frissen jön a fodrásztól. Ramadán idején hosszú nadrágot hord. Ha a temetőbe megy, akkor is hosszú nadrágot hord. Amikor megszólal az ezan rászól a fiaira, hogy kapcsolják ki a zenét.

Ayşe sok szempontból modern felfogású nő. Bár ő korán házasodott és szült, azt vallja, hogy elég csak a gyerek előtt aláírni a papírt. A lagzit egyenesen pénzkidobásnak tartja.

Vér és a vallás kéz a kézben jár a világképében. „Ayşe néni, milyen származásúnak tetszik lenni?” „Török vagyok, ezen a földön nőttem fel.” „Dehát grúznak tetszik lenni, nem?” „Ja, ha már így kérdezed igen, muszlimán grúz.” Kulcsszó a muszlimán. Ayşe nem imádkozik naponta ötször. Disznóhúst a világért nem enne, alkoholt viszont olykor iszik. Az talán nem bűn? Dehogynem, hát de na. A disznó undorító, a saját mocskában fetreng, bűn megenni fujjj… A sör az nem undorító. Azt árulják a boltban, jólesik legurítani egy jéghideg korsóval az isztambuli nyárvégi fülledtségben. Ezekért a jéghideg felfrissülésekért majd meggyónja bűnét Allah színe előtt. Méltó büntetése után útja a mennyországba vezet. Mert elmondhatja magáról, hogy „Elhamdulillah muszlim vagyok.” És ez itt a lényeg. Muszlimnak lenni. Meg töröknek.

Ayşe nagyokat kacagva kávézik testvérével, Pembével. Megszólal a telefon. Pembe nagyobbik lánya, Zeynep a vonal másik végén. Pembe férje, Mohamed nagyon mérges, a felesége nem szólt neki mielőtt eljött otthonról „Majd én számon kérem őt, mikor hazajön! Meglátja majd…!” – üvöltötte a háttérben.

Pembe nagyot nyel. Kitágul az orrlyuka. „Nővér, szerintem menj mihamarabb, Mohamed nagyon mérges.” – pislog aggodalmasan Ayşe testvérére. „Mit érdekel engem ez az ember! Hagyjon engem békében!” – dühöng magában Pembe. Barázdált arcának néhány vonása megrándul, indulatosan felemeli vékony kezét, hátrasimítja megritkult tincseit. „Menj nővér menj… A saját érdekedben…” – ismétli magát Ayşe, nem látva más megoldást. Pembe mérgesen fújtat. Gyönge madárka teste viszont már elindult a cipősszekrény felé. „Ugyan mégis mit árthat nekem ez az ember…” – dünnyögi az orra alatt, mintha csak saját magát akarná meggyőzni. Félelem tükröződik a szemében.

Pembe hazament Mohamedhez. Maradtam én és Ayşe. Nem merek megszólalni. Ayşe rámnéz, ő sem beszél, csak pár sötét árnyék ordít a szemében.

Folyt. köv.

Kovács Dalma – Türkinfo