Kerékpárral a világ körül: milyen kevés dolog elég a mindennapokhoz!

Somorja, Tbiliszi | Tbiliszibe értek a Biking 4 Biodiversity projekt biciklisei, a somorjai Öllös Hanna és a frankfurti Jonas Sommer. Ők azok a fiatal ökológusok, akik május elején indultak útnak Frankfurtból és tervük szerint egészen Szingapúrig tekernek.
A somorjai Öllös Hannával és a frankfurti Jonas Sommerrel májusban találkoztunk Somorján. A Mozi klub vendégei voltak, akkor egy hónapja voltak úton. Bemutatták az útitervüket, hogy mit is takar a Biking 4 Biodiversity (Kerékpározás a biológiai sokszínűségért) projekt. Fél évvel később, 7500 kilométerrel a hátuk mögött a kilencedik országot látogatják éppen. Egy négynapos túráról jöttek vissza aznap, amikor sikerült összehozni a videokapcsolatot.

Mi volt a legnagyobb meglepetés, a legjobb tapasztalás az eddigi út során?

Egyértelműen Törökország. Hatalmas ország és bár nem terveztünk három hónapot maradni, de annyi pozitív élményben volt részünk, hogy folyamatosan újraterveztünk. Hihetetlenül kedves emberekkel találkoztunk, nagyon vendégszeretőnek ismertük meg őket. Egészen Bulgáriáig volt egy listánk különböző természetvédelmi szervezetekről, kiket szeretnénk felkeresni. Velük már korábban kapcsolatba léptünk, török kontaktusunk azonban mondhatni, nem volt. Törökországban az út során jöttek ezek az ismeretségek, sok esetben lehetőségünk volt kifejezetten elmélyülni a munkájukban. Volt, hogy több napig maradtunk egy helyen. Ha megérkeztünk egy településre, már vártak minket, tudtak rólunk és marasztaltak, hogy maradjunk több időre, rengeteg helyre elvittek, az idejükkel ajándékoztak meg minket. De ez a természetvédelmi vonalunktól függetlenül, a helyiekre is igaz. Nagyon sokszor meghívtak magukhoz ebédre, az otthonaikba, mindig segíteni próbáltak, ha bárhol, bármiben elakadtunk. Az a fajta kedvesség és vendégszeretet, amit Törökországban megtapasztaltunk, bámulatos volt, nagyon más, mint nálunk, Európában van. Hallottunk már erről a vendégszeretetről a többi biciklistől, akik az országot járták, de részesei lenni ennek az őszinte érdeklődésnek és szívélyességnek, kimagasló volt. Mindezt annak ellenére, hogy a kommunikáció néha nehezen ment, hiszen nem beszéljük a nyelvet, mégis alapvetően mindig megértettük egymást. Grúziában ez picit másképpen van, itt talán kimértebbek az emberek, kevésbé gyakori az a fajta spontán vendégszeretet, mint Törökországban, tapasztalataink alapján az ország jobban hasonlít Európához.

Továbbiak

Forrás: ujszo.com

Blog