Kalandok Isztambulban és Törökországban. Ismerd meg a törököket! :) Sáros cipővel ide be ne tedd a lábad!

A nyár végével, és (főként) az esős időszak beálltával Isztambulban teljesen megváltozott a turisták összetétele. Leggyakoribb turistafajta a nemlévő turista lett. Azaz az, amelyik ilyenkor el sem jön.

Helyette egyre inkább látni azokat, akik kihasználják a csendet, a nyugalmat, hogy nincs tolongás a bazárba (így könnyebb alkudni, de az eladónak is több ideje marad arra, hogy mégis elkérje a pénzünket, és még azzal is számolni kell, hogy egyszerre több árus fog ránk vadászni.Azaz a bazár nem lett egyszerűbb, csak másabb), és persze azt, hogy ilyenkor minden olcsóbb. Ilyenkor jelennek meg az extrém turisták is. Ilyeneket látni minden városban, nemcsak Isztambulban.

Onnan lehet felismerni őket, hogy míg a helyi lakosok az időjárás elől bemenekülnek a fűtőt buszokba (már ha van), addig ők kint állnak a fekete túlélő felszerelésben a legkülönfélébb helyeken, előttük egy hatalmas kályhacső az állványon, és kerülgeti őket a hókotró.

Ők nem tudják, hogy Isztambul turistára éhes fenevadjai közül a legveszélyesebb rájuk vadászik: a cipőpucolók. A cipőpucolók azok, akiket mindenképpen jó messze kerüljünk el! Ha lehet, akár menjünk át egy másik földrészre (Isztambulban ez úgysem nehéz). Van az emberben egy egészséges ösztön, amivel félreugrik egy száguldó kamion elől. De a cipőpucolóknál nem lehetünk elég óvatosak. Az extrém turisták pedig, kik mindenre felmásznak, és a cipőjükön levő sárréteg többet mesél a városról, mint az összes fénykép együtt, ők az első számú célpontok.

Azért mielőtt arra buzdítanék minden turistát, hogy tegyen nyomjelzőt a cipőpucolókra, fontos tisztázni, hogy két fajta ember van, ki cipőnket széppé szeretné tenni. Az egyik, a statikus vadász, aki nem más, mint egy kedved öreg bácsi, ki egész nap csak üldögél a cipőpucoló felszerelésével, és várja a kuncsaftokat. Őket gyakran látni csapatban is, amint egy-egy zenésebb kávéház környékén együtt énekelnek. Na, nem tőlük kell félni. Sőt! Őket még ajánlani is tudom, ha egy fal-, és egy toronymászás közben beugranánk egy konferenciára vagy az operába. A másik viszont… a dinamikus vadász, az alattomos. Nem lehet eléggé kiismerni. Mindig kitalálnak újabb trükköket, és ismerik a hátsó rejtett menekülő járatokat is. Néhány a módszerek közül: Az elhagyott kefe.

Isztambul túristavadászainak legfontosabb trükkje az, hogy a turisták mindent megnéznek, és mindenre rácsodálkoznak. Az árusok úgy kapják el a leendő ügyfelüket, hogy megszólítják. A törökök persze az ilyenre teljesen immuninsak. Sőt, a TV-reklámokra is (múltkor a Semát kérdeztem a boltban, hogy mire is jó ez a bigyó, amit minden 2 percben reklámoznak a TV-ben, mire azt mondta: sose hallott róla. Nem vettük meg). Így tehát ezekre a trükkökre biztosan csak a turisták ugranak be. A módszer azt, hogy a kiszemelt járókelő előtt elhaladva látványosan elvesztik a cipőpucoló kefét. Ilyenkor az áldozat (ez lennénk mi) felveszi, és odaszól az illetőnek, aki persze nagyon hálás lesz. Hajolgat és köszönget, és felajánlja, hogy a kedvességünkért kipucolja a cipőnket.

Természetesen nem kér érte pénzt, csak addig mesél a szegény családjáról, míg úgyis adunk neki pár lírát. 3 líra alatt nem igazán lehet megúszni. Legyünk nyugodtak, érteni fogjuk, mit fog mondani. Ezek az emberek akár több nyelven is beszélnek, mint az ankarai nyelvi egyetem teljes tanári kara. Extra szolgáltatás pedig az, hogy a kefével való fizikai kontaktus valószínűleg jelentős mennyiségű fizikai piszkot is hagy a kezünkben (eddig még nem láttam olyan turistát, ki olyan hosszú szárú fogóval járkálna, amivel a kovács a tűzben kotorászik, de azért ki tudja. Ezzel pedig biztosítottuk, hogy valahol a közelben valaki egy csomag zsebkendő eladásával is gazdagabb lesz.

Az egyetlen védekezés az, ha mindenféle lehullott keféket és hasonlóakat észre sem veszünk. A szemünk sarkából azért figyeljük, hogy az illető 3 lépés után milyen gyorsan fordul meg, veszi fel, majd hajítja el ismét két turistával később… Sáros cipő. A rosszabb időjárás elengedhetetlenül vezet a sáros cipőhöz. Az ilyet pedig a cipőpucolók nagyon messziről megtalálják. És akkor kezdődik a vadászás. Egy óvatlan pillanatban egy Hello mister elhangzik valahol bal oldalt. És mire lenézünk máris valaki a cipőnket pucolja. Ilyenkor nincs más megoldás: pucolás! azaz utánozzuk a macskákat, és szívódjunk fel! Különben néhány lírával kevesebb, és egy gyanúsan tiszta cipővel többek leszünk.

A bloggon a többi beszámolóhoz