Isztambuli beszámoló: Ramadán: 2-3 nap

Eyup-Sultan-Camii-IstanbulMindjárt az első nap után jött a hétvége. Oh, hát hétvégén lehet aludni. De a legjobb mégis az, hogy sokkal kevesebbet kellett a főzéssel és a mosogatással foglalkozni. Ramadán második és harmadik napja a hétvégére esett. Azt mondták, hogy csak az első 3 nap a rossz, utána már jobb lesz. Remélem, mert ez így annyira nem jó, ha mindig szomjasan ébredek… De ezt az egyet leszámítva egyáltalán nem vészes.Ne feledjük el, hogy az iszlám szabályok több, mint 1400 évvel ezelőtt születtek, egy igencsak meleg és sivatagos környezetbe. Ott biztosan nem volt vezetékes víz, így az emberek jobban megszokták, hogy csak akkor igyanak, ha van mit. Mi azért jócskán el vagyunk kényelmesedve.Kelés változatosság kedvéért 02:30-kor. Most nincs a “még 5 percet”, mert ha kifutunk az időből, akkor nem lesz evészet és ivászat. Majd alszunk utána tele hassal. A korai kelés oka, hogy mindenképpen lefürdünk még az evés előtt. Ez is része a ceremóniának, vagyis, hogy teljesen tisztán üljünk le enni. Ez azért sokat segít a felébredésben is. A reggeli összeállítása azért nem olyan nagy kaland. Általában elég rendesen megterített asztalnál szoktunk reggelizni. Ennek oka, hogy annyi finomság van, hogy nem tudunk dönteni, így inkább mindent kipakolunk az asztalra. Az meg jó nagy, van hely bőven.  Ami extra, hogy levessel indítunk, amit még este főztünk, így ezzel sem kell vacakolni. Lehetne még sült krumpli vagy más meleg étel is, és persze dinnye. De dinnyét inkább este eszünk majd, ha marad neki hely. Így tehát az asztal terítése sem volt nagyobb kaland, mint bármely másik reggelen. Azt hittem, sokáig fogunk készülni, de pár perc múlva már ehettünk is. A Ramadán tényleg olyan, mint a Karácsony. Megvannak a szokásos szabvány filmek, amik vagy kapcsolódnak az ünnephez, vagy egyáltalán nem, de minden alkalommal vetítik. És persze a fele annyira csöpög, hogy lavór kell a TV alá. Úgyhogy a TV-ről ennyit. De muszáj nézni, mert a lakásunkhoz az Eztán nagyon halkan ér el, így keresni kell egy nem_túl_borzasztó csatornát, ahol láthatjuk, hány percünk van még.

Törökország elég nagy. De még Magyarországon is Sopron és Záhony között 24 perc különbséggel kell fel a nap. Persze odahaza ez nem zavar senkit. Itt viszont az Eztán szorosan a napkeltéhez és a napnyugtához kötődik. Ami pedig minden városban más-más időpontban van. Szerencsére ma már elég sok forrásból meg lehet tudni a pontos időpontokat. Mindenképpen érdekes, ahogy a TV-ben látszik, mely városoknál köszöntött be a vacsora, vagy ért végett a reggeli. És ugyebár a Föld tengelyének ferdesége miatt egy észak-keletebre levő városban később is lehet a napkelte, mint a tőle dél-nyugatra levőben. 4:37 A TV-ben megszólal az Eztán. De hé! Még lett volna egy percünk… tessék, most meg sietnek, este meg késnek egy percet… Hiába, a TV pontossága sokat romlott az elmúlt húsz évben… Pedig ma már igazán nem nagy kaland a szinkronizáció. Na mindegy, iszunk gyorsan. Még lehet, a következő meg úgyis majd csak este lesz. Amikor az Ez annak vége, indulunk vissza aludni. Előtte már mindent belapátoltunk a mosogatógépbe, így azzal sem kell majd foglalkozni. A hálószobába behallatszik a közeli Eztán. Vagyis a TV tényleg sietett. Sema megvonja a vállát. Őt nem érdekli az egy-két perces különbség. Ő gyakorlatiasabban közelíti meg a problémát: ha még tart az Eztán, akkor lehet még inni, és legurít még egy pohár vizet.

Na jó, akkor tényleg alvás. 10 óra valamennyi. Van egy nagy előnye a Ramadánnak: nem kell reggelihez felkelni. Sem ebédhez. Csak bedobáljuk a szennyest a mosógépbe, aztán alvás tovább. 12 fele Ennyit az ebédről. Nincs főzés, sem mosogatás. A mosógép meg kész. Lehet teregetni, majd könyvet olvasni és folytatni az alvást. Persze azért a víz nem lenne rossz. De már nem annyira vészes, mint előző nap. 14 óra nem tudom mennyi Sema úgy dönt, hogy ahhoz fáradtak vagyunk, hogy csináljunk valami értelmeset, így felrak valami húst lassú süléssel.A húsnak majdnem 6 órája van, így nagyon lassú lesz a sülés. Ramadánkor egyébként nem szabad megkóstolni az ételt. Így lesz, amilyen lesz. Sema egyébként is jól főz, így nem aggódok. A hús alatt nagyon apró tűz van. Szerintem legközelebb mécsest rakunk alá, hogy még kisebb legyen. Így már váltásokban aludhatunk. 16 óra után. Kezdenek felgyorsulni az események. Semának és nekem ez az első közös Ramadánunk. Ahogy nekem a közös Karácsony volt fontos, úgy Semának a közös Ramadán. És nagyon örül, hogy vele együtt végigcsinálom. Éppen ezért a vacsora sem a megszokott lesz, hanem olyan ünnepi jellegű. Persze azért mértékkel, mert mindet meg is kell enni. A salátánál ez a mérték nem igazán sikerül, abból mindig 3 napi adag készül. Én elmegyek a közértbe bevásárolni. De dög meleg van kint… 18 óra Most már konkrétan készülünk a vacsorára.

A hús vígan sül, mint már pár órája. Ehhez jön a fűszeres krumpli és a saláta. Itt a saláta olyan, amivel simán jól lehet lakni. Sema éhes, azért mindenből dupla adagot rak bele. Csak úgy, a biztonság kedvéért. Nekem mindegy, csak víz is legyen. Természetesen nem maradhat el a leves sem. Ó, és vettem pudingot, meg dinnyét is. És csipszet meg csokit. Csakhogy reggelig kihúzzuk valahogy. Ha már úgysem alszunk túl sokat. 19:30 Már nagyban terítünk, minden készen van. Még fél óra, és lehet enni. És inni. Az ünnepi jellegű vacsorához pakolok gyertyákat is. Ezt már a szomszédok is kíváncsian figyelik. Náluk nem megszokott. Az asztal közepén van a különleges ünnepi kenyér, a Ramadán pide (azóta megtanultam a nevét). Az nagyon finom. Örülök, hogy a nagyméretűt vettem. Ha nem enném magam tele a rendes vacsorával, akkor tutira az egész pidét befalnám. Így viszont marad másnapra is. 20:04 Na tessék, megint nem pontos a TV. Na mindegy. Szép magyar kristálypoharakból isszuk a vizet, majd nekikezdünk a levesnek. 21:00 A vacsorával végeztünk, és még el is pakoltunk. Erőnk visszatért, csak éppen mozdulni alig tudunk. Az este folyamán azért többször visszatérünk a pudinghoz, a csipszhez, és még a pidéhez is. A vasárnap (Ramadán 3. napja) csak annyiban különbözött, hogy az előző napról megmaradt vacsora bőven elég volt. Így a főzési időt is alvással lehetett tölteni. Jah, és a ruhákat sem kellett kimosni. Super.  A szerzők egyéb írásait itt lehet találni>>>>

İstanbul + Sema + Én + a macskák