Ilyen egy hagyományos török olajbogyószüret

Macera, ami megtérül

Novemberre egyre több törökországi piacon jelenik meg a nyers olajbogyó, amit megvásárolva saját magunk is tartósíthatunk. Azt tudtad, hogy mind a fekete, mind a zöld olajbogyót ugyanarról a fáról szüretelik le? A különbség a szüretelés időpontja és a tartósítás módja között van.

Mielőtt Törökországba költöztem, nem ettem túl gyakran olajbogyót, soha nem vettem magamnak. Így aztán furcsa is volt, hogy a török emberek elképzelhetetlennek tartják az olajbogyó elmaradását egy reggelizőasztalról. Több török ismerőstől hallottam már egy-egy külföldi utazás élménybeszámolója során, hogy néhány nap elteltével hiányozni kezdett nekik az olajbogyó, a fehér sajt és a török tea – vagyis a hagyományos török reggeli alapkellékei.

Na de vissza az olajbogyóhoz, és az első időszakhoz, amikor kiköltöztem. Alapvetően szerettem az ízét, és gyorsan megszoktam, hogy a bevásárlólistán majdnem olyan fontos tétel, mint a kenyér. Elbűvölve figyeltem a helyieket, ahogyan gyakorlottan felszúrják a villájukra, míg nekem mindig szanaszét gurult és ugrált a tányéromon. Aztán ahogy szépen lassan fekete öves törökországi lakos lettem, már azt terveztük, hogy saját magunk készítjük el az éves olajbogyóadagunkat. Ez pedig nagy feladat, hiszen egy átlagos török ember évente 4 kilogramm olajbogyót is elfogyaszt.
Az olajbogyószüret

Törökország igazi olajfatermesztő nagyhatalom, a világ öt legjelentősebb olajbogyót előállító országa között van. Nemcsak a termés, de az abból préselt olívaolaj is fontos helyen szerepel az exportcikkek listáján. Az olajbogyószüret október-novemberben kezdődik, és fajtától függően akár februárig is elhúzódhat. A Földközi-tenger medencéjében őshonos olajfa nem minden évben hoz ugyanannyi termést, a hozamra jellemző a ciklikusság. Kétévente van termésdömping, utána szerényebb mennyiséget lehet leszedni a fáról. Több mint száz olajfafajta ismert, és mindegyik gyümölcsének más karakteres tulajdonságai vannak. A nagyobb méretű termés például ideális töltött olajbogyó előállítására, míg más, kisebb fajták magas olajtartalmuk miatt inkább préselésre alkalmasak.

A török Mediterráneumban sok családnak van kisebb olajfaligete, ők nem kifejezetten eladásra termelnek. Annyi fájuk van, amelyről a termést leszüretelésével saját maguknak elegendő olajbogyót tudnak tartósítani, illetve olívaolajat tudnak készíttetni. Utóbbit az arra szakosodott feldolgozóüzemek végzik, ahová bárki beviheti a saját termését. Ebben az időszakban akár sorállás is lehet, de a kisebb üzemeknek éppen az a lényege, hogy az általad leadott termésből készült olajat adják a kezedbe.

Az olajbogyószüret nem könnyű, ha kézzel, hagyományos technikával végzik. A fák alá hálót terítenek, majd kézzel, esetleg hosszú botokkal elkezdik módszeresen ütögetni az ágakat, hogy a hálóra potyogjon a gyümölcs. Nagyon fontos, hogy az olajbogyó ne sérüljön meg, mert akkor a tartósítás során gyorsan megromlik. Ezt követően a céltól függően ládákba vagy zsákokba szedik a termést. A szüret ideje alatt az egész család, reggeltől estig az olajfák alatt hajlong, és gyűjti a lepotyogott gyümölcsöt. Igazi családi esemény, amelyen ott van mindenki, aki csak ráér. A nagyobb olajfaligetekben természetesen gépesített módszer is létezik a termés szüretelésére. Egy liter olajhoz mintegy 15-20 kg gyümölcs szükséges.

Folytatás

Forrás: egy.hu