Habparti a forró kövön: kipróbáltuk a hamamot

Az iszlám kultúrákban a testi-lelki megtisztulás és társadalmi élet színhelye volt, ma a modern spák egyik kuriózuma. Kipróbáltuk a hamam évezredes rituáléját, és még napokig csodálatosan éreztük magunkat, nemcsak testileg.

Az iszlám kultúrában a test ápolása és tisztán tartása a vallási kötelezettségek részét képezi, ezért a hamam látogatása rituális megtisztulást is jelent.

A törökfürdőket eleinte a római, illetve bizánci fürdők mintájára alakították ki. A klasszikus törökfürdő három részből állt: öltözőterem (camekan), átmeneti helyiség (soğukluk) és forró fürdőterem (harara, sıcaklık). Utóbbi közepén egy márványlapot helyeztek el, ezen masszírozták a vendégeket. A fal mentén kis mosdómedencék sorakoztak, a fürdők falait és a padlót termálvízzel vagy felhevített vízzel fűtötték. A padlót bizonyos időközönként fellocsolták, hogy biztosítsák a magas páratartalmat.

A kíváncsi anyósok vadászterülete volt

A fürdőket a nők és a férfiak egyszerre nem látogathatták. A nagyobb városokban voltak külön férfi és női hamamok, vagy ugyanaz a fürdő különböző napokon csak nőket, vagy csak férfiakat fogadott.

A hamam a társadalmi élet egyik fontos helyszíne volt. A nőknek a hamam volt a találkozóhely, plusz a wellness, a kozmetika és a fodrászat egyben. Hámlasztottak, masszíroztattak, szőrtelenítettek, hajat festettek, hennát is készíttethetek magunknak. Ide jártak az anyák, hogy alaposan szemügyre vegyék leendő menyeiket, és itt végezte el a rituális tisztálkodást az esküvő előtti napon a menyasszony és a vőlegény is.

A hamam nemcsak a megtisztulásról szólt: a személyzetéhez tartoztak azok a fiatal fúk, akik a masszázst, a szőrtelenítést és a szappanozást végezték. A forró kövezet miatt megemelt papucsban dolgoztak, és a régi időkben szexuális szolgáltatásokat is nyújtottak a férfiaknak.

A törökfürdők virágkora aztán a fürdőszobák elterjedésével elmúlt, és a fürdők sok helyen turisztikai látványosságok lettek. A spa kultúra azonban újra felfedezte a hamam hagyományain alapuló kezeléseket.

Érdekességek

Az egyik leghíresebb – a ma is fürdőként működő – hamam az 1584-ben épült isztambuli Çemberlitaş Hamamı.

A keleti fürdőkultúra a 19. század második felében Angliában is divatba jött, Londonban először 1860-ban nyílt meg az első hamam.

Mást jelent a törökfürdő a japán kultúrában (Toruko-buro), ahol az intézmény a fürdő és a bordélyház kombinációja volt. Később a soapland kifejezés honosodott meg az ilyen intézmények jelölésére.
Habparti a félhomályban

A hamam fogalma alatt szinte mindegyik spa mást ért, ami közös, az a testradírozás, az olívaszappanos lemosás, a masszázs és a pihenés. Mi egyszer az esztergomi Aquasziget csaknem kétórás szeánszán vettünk részt, az itteni tapasztalatokat osztjuk meg. Más wellness hotelek és spák esetén ugyanis elképzelhető, hogy az alapvető eljárások mellett vannak különbségek.

Mindenkinek azt tanácsoljuk, hogy szánjon legalább fél napot a programra. A törökfürdő nem arról szól, hogy két találkozó vagy között beugrunk egy kicsit, és relaxálunk egy keveset. Mentálisan is fel kell készülni rá, és az a tapasztalatunk, hogy „le is kell jönni” róla, mert az ember teljesen más hullámhosszra tud kerülni tőle. Szóval minél hosszabb egy hamam-kezelés, annál jobb. Tényleg olyan, mint egy rituálé.

Félhomály, pára és csend fogad amikor belépünk, és nagyon jó, hogy hagynak időt arra, hogy megérkezzünk, ellazuljunk egy kicsit. A hamam nem a szégyenlősek műfaja, legalábbis a hölgyeket tekintve. Egy kockás terítőre emlékeztető kendőszerű dolgot kapunk, amit magunk köré tekerünk deréktól lefelé. Sokat nem takar, van, aki bikini alsót vagy fürdőnadrágot visel, de szerencsére nem tartózkodik idegen ugyanabban a helyiségben a kezelés alatt.

A cikk folytatása>>>

travelo.hu