Flesch István: Üldözött török újságírók üzenetei a távolból – egy török csendőrnő halála a kurdok földjén

„Én kiállok államom és népem mellett, és katonáim közül senki sem fogja elhagyni kaszárnyáját” – jelentette ki. Ő akkor egyébként éppen a távoli délkelet-törökországi Hakkari tartományban tartózkodott, és egy PKK elleni hadműveletet irányított.

Annak ellenére, hogy azonnal szembehelyezkedett az összeesküvő katonatisztekkel, a puccs leverése után rövid időre őrizetbe vették. Némely puccsistánál ugyanis találtak olyan „támogatói névsort”, amelyen feltüntették az ő nevét is. Ám hamar kiderült az igazság, szabadlábra helyezték, és akkor léptették elő vezérőrnaggyá.

A Törökország jelenlegi külső és belső helyzetét áttekintő egyik írásában a Hürriyet emlékeztet, hogy nem teljesen Ankara elképzelései szerint alakultak kapcsolatai sem az Egyesült Államokkal, sem Oroszországgal, amikor némileg velük akarta kárpótolni magát az Európai Uniótól való elhidegüléséért. Most viszont ez az irányzat megfordulni látszik, és esetleg az EU újra gyakorolhatna vonzerőt. A lap szerint egyre fontosabbá, sőt döntő tényezővé válik Törökország szempontjából a Merkel asszony vezette Németország, amellyel ajánlatos lenne a viszony javítása. Többek között az, hogy mielőbb túljussanak az İncirlik légibázisán keletkezett problémán: azon, hogy nem engedélyezték német parlamenti képviselőknek a látogatást az ott szolgálatot teljesítő német katonai személyzetnél. Általában azt is kívánatosnak tartaná a Hürriyet, ha Németország viszont jobban figyelembe venné a török érzékenységeket is, például a Fethullah Gülen „terrorista” mozgalmával kapcsolatban, hiszen ennek a szervezetnek a meghiúsított államcsínykísérletben betöltött kétségtelen szerepét valósnak ítélik meg otthon Erdoğan legkeményebb bírálói is.

Semmiképpen nem lenne jó, s végképp nem szolgálná Európa érdekeit, ha Törökország még jobban belesüppedne a tekintélyuralom rendszerébe. Ezért a lap párbeszédet szorgalmaz a demokrácia alapértékeiről, a jogállamiságról és a véleménynyilvánítás szabadságáról. A csatlakozási tárgyalásokon ennek megfelelően kellene szerinte megnyitni az alapjogok kérdését szabályozó 23. és 24. fejezetet…

Nem tudható, hogy a török politikai-katonai vezetés milyen következtetést von le a harci helikopter, még inkább a rajta utazó oly sok kiváló katona fent leírt elvesztéséből – voltaképpen függetlenül attól, hogy mi is történt valójában. Még néhány nappal előtte a vezérkari főnökségtől a Hürriyet büszke hadijelentést közölt, amely szerint a török csendőrség különleges alakulatai érzékeny csapást mértek a „szakadár terroristák PKK szervezetére, és 29 gerillát ártalmatlanná tettek”. E török hadműveleti siker helyszíne a kelet-törökországi Ağrı tartománybeli Van és Çaldıran városok közötti útszakasz volt, amelyen a gerillák felgyújtottak három nemzetközi forgalomban közlekedő kamiont. A csendőrség ekkor csapott le rájuk. Az akció során vívott tűzharcban elesett egy török tűzszerész altiszt és egy biztonsági őr is.

A PKK harctéri alakulata, a HPG ez idő tájt szintén kiadott egy jelentést a gerillák sikereiről és tiszteletadásról az elesett bajtársak emlékére. Az ANF kurd hírügynökség ismertetése szerint a PKK fegyveresei két eredményes támadást hajtottak végre török katonai őrállomások ellen: az egyiket a Hakkari tartománybeli Çelê (törökül Çukurca) kerületének Zavite településén, ahol nehézfegyverzetet is bevetettek. Jelezték azonban, hogy a megölt és megsebesített katonák pontos száma megállapíthatatlan volt. A másik akció, amelyet a kurd közlemény merényletként írt le, az Amed (Diyarbakır)–Bingöl közút mentén fekvő Angol nevű település katonai őrállása ellen irányult. Itt egy török katona életét vesztette.

A PKK katonai vezetése beszámolt arról is, hogy a török hadsereg több támadást hajtott végre Ağrı tartomány Bazîd (törökül Doğubeyazıt) kerületi Glidağ vidékének kis kurd falvai ellen. Ezeket a településeket a kurd közlemény fel is sorolta: İnegê, Kulê, Gır, Slekosa, Şêx Mirza, Mışka, Kal Hesen és Demirkapı. Az itteni lakosokat távozásra kényszerítették, és azt sem engedték meg nekik, hogy állataikat nyárra a fennsík havasi legelőjére tereljék. A török haderő szintén támadásba lendült – olvasható a kurd hírügynökség jelentésében – a Siirt városhoz közeli mintegy háromezer méter magasságú Herekol-hegység Gırê Kaç és Çemê Karê településének övezetében. „Alakulataink ellenálltak a támadásnak, és harcképtelenné tettek számos török katonát – jelentette az ANF. Eltaláltak egy Sikorksky típusú helikoptert is.” A továbbiakban megállapították, hogy az összecsapásban elesett három bajtársunk. Ők, miután súlyos veszteséget okoztak az ellenségnek, hősiesen az utolsó töltényükig küzdöttek” – hangsúlyozták. Egyúttal a PKK-ban szokásos módon nyilvánosságra hozták a három elesett gerilla saját harci és valódi nevét, születési helyét, elestének pontos idejét és helyét, valamint szülei nevét.

Látva a török kormány diplomáciai sikertelenségét és a döntő katonai áttörés hiányát a délkelet-törökországi és észak-szíriai hadszíntereken, az emberben felmerül a kérdés: az ankarai illetékesek mikor ismerik fel, hogy propagandájukban, napi jelentésekben a PKK-val kapcsolatban már túlhaladott dolog „szakadárságot” emlegetni. Ez a szervezet tudniillik sem az észak-iraki Kandil-hegységbeli főhadiszállásáról, sem egész Kelet- és Délkelet-Törökország főként kurdlakta területeiről vagy gerilláinak rejtekhelyeiről a valóságban már réges-régen nem fenyegeti a Török Köztársaság területi épségét. Legalábbis vezetésének többször megismételt hivatalos megnyilatkozásai ezt tanúsítják. Ugyanúgy a korábban vele folytatott béketárgyalások felújítását szorgalmazza, mint a kurdok ügyét felkaroló HDP, a Népek Demokratikus Pártja, amely immáron sajnálatos módon szintén az üldözöttek sorsára jutott Törökországban. Hasonlóképpen hiábavaló dolog olyan benyomást kelteni a török közvéleményben, mintha egyre jobban alakot öltene valamiféle Nagy-Kurdisztán megalakításának veszélye, az észak-szíriai YPG, a népvédelmi egységek Washington által támogatott harcosainak közreműködésével. A nem terrorista kurdok célja – mert terrorista kurdok is vannak, vallási fanatikus kurdokkal szövetségben – kurd önkormányzat megteremtése a török határokon belül és kívül: Törökországban és Észak-Szíriában.

A Kurdishquestion hírportálon legutóbb ezt a kérdést feszegették Rodzsava (Észak-Szíria) forradalmárjai internacionalisták vagy korlátolt nacionalisták? címmel. A cikk szerzője, Marcel Cartier újságíró megállapítja: bármely olyan imperialista terv, amely egy Nagy-Kurdisztán létrehozását irányozná elő, összeegyeztethetetlen az észak-szíriai demokratikus önkormányzatisággal. Maga Cartier „igazi internacionalista”: Németországban született finn–amerikai szülőktől, jelenlegi munkaközpontja London. Korábban orosz hírtévének, -rádiónak dolgozott, újabban azonban kurd és más független médiumoknak ír. Nem csak újságíró, hanem hip-hop művész is. Munkásságával elsősorban a rodzsavai kurd lakosság életének szabad kiteljesedését kívánja előmozdítani.