Ezen a napon: Bármi, amit megüt, hangszerré változik: Burhan Öçal

Burhan Öçal 1959. április 25-én született Kırklareliben egy 7 gyermekes családban. Azt szokták mondani, ahol születtél meghatározza a sorsodat. Ez félig igaz Burhan Öçal életében, míg a másik felét külföldön tette hozzá, így vált minden perkussziós hangszer mesterévé, ráadásul a tambura, az úd és saz kiválóságává.

forrás: filhakikat.net

Először a gyökerekéről. Okay Temiz jazz zenész mondta neki: „Szerencsés vagy, hogy Kırklareliben születtél. Az a hely a zenészek forrása.” Ez valóban igaz. Ott született Candan Erçetin énekesnő, és testvére Can, aki zongorista, Göksel Baktagir kanun virtuóz és zeneszerző. Utóbbi édesapja – ahogy Göksel Baktagirral készült riportokban is olvasható – cipész volt, ám emellett számtalan hangszeren játszott. Burhan Öçal is azt mondja, az ő cipészműhelyében nőtt fel, mert ott rengeteg hangszer volt, és a zeneszó soha nem hallgatott el.

18 évesen Amerikába szeretett volna menni, de gyermekkori barátja Svájcban élt, így került Zürichbe, majd 12 évig ott is maradt, sőt azóta mindkét ország a hazája.

Gyermekkora óta zenélt, 24 éves korára érett meg annyira, hogy fellépett egy zürichi versfesztiválon. 1982-ben már nemzetközi jazzfesztiválon zenélt, és azóta gyakorlatilag a világ minden táján színpadra állt, olyan nevekkel mint Sting, Pharrell Williams, Eilen Eiwers ír hegedűművész, Eliot Fisk klasszikus gitáros és Maria Joao Pires zongorista.

Zenei repertoárjában klasszikus török zene, az oszmán időkre jellemző szeráj zene és jazz is szerepel, és a stílusokon túl a hangszereket is vegyesen használja. A közönség csodálja, hogy ugyanazon a koncerten ütős és húros hangszereken is virtuóz módon játszik, ráadásul olyan energiával, és hangulatosan, hogy azzal mindenkit lenyűgöz.

1991-ben alapította meg az İstanbul Oriental Ensemble nevű formációt, mellyel Törökországban kezdtek koncertezni, ám később Svájcban, Németországban és Amerikában is színpadra léptek. 2007-ben francia fesztiválokon léptek fel, ahol több tízezer emberrel ismertették meg a török ritmusokat. A francia újságírók ettől kezdve „a darbuka lovagjának” nevezik.

2004-ben egy Abdullah Oğuz rendező által készített filmben kapott főszerepet, melynek címe: O Şimdi Mahkum (Ő most rab). Ez ugródeszka volt a filmekhez, azóta szinte minden évben szerepel a moziban vagy sorozatban. Legutóbb 2019-ben mutattak be egy igaz történéseken alapuló filmet, melyben egy japán lány keresi meg édesapját Törökországban. A beharangozó alapján igazán szépen filmezett, csodás tájakon játszódó történetet láthatnak a nézők.

Folyamatosan dolgozik, hatalmas munkabírással rendelkezik. 21 albuma jelent már meg, filmográfiájában közel 10 alkotás van. Saját bevallása szerint hajnalban dolgozik a koncertek után, majd alszik valamennyit, ám korán kel, minden, számára fontos újságot elolvas, majd napközben újra pihen. Minden szobában vannak otthon hangszerei, mindegyiken játszik naponta. Sokat zenél, ám leginkább zenét hallgat.

A jazz zenészek egyik lenyűgöző előadásmódja, amikor egyszerűen élvezik, hogy zenélhetnek, hogy együtt muzsikálhatnak. Nagyon találó a kifejezés: örömzene, melyet neveznek még dzsemmelésnek vagy magyarosan rögtönzött dzsesszmuzsikának. Íme ennek egy remek példája.

Végül, hogy megmutassuk a címbeli állításunk igazát – mely szerint bármit hangszerré varázsol – ezt a reklámfilmet ajánljuk megnézésre.

 Erdem Éva – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here