Ezen a napon: Mustafa Güzelgöz, a szamaras könyvtáros

„Ahhoz, hogy az ember könyvhöz jusson, a könyvnek az ember közelében kell lennie” – mondta, és a falusiakhoz vitte könyveit a szamara hátára rakott könyvtárában.

2005. február 17-én, 84 évesen hunyt el szívelégtelenségben. Az élete mint egy mese. Olvassuk nagy-nagy tisztelettel!

Mustafa Güzelgöz 1921-ben született Ürgüp településen, és általános iskolába is ott járt. Katonai szolgálatát követően nagyon szeretett volna Isztambulban letelepedni, de családja ezt ellenezte. A terület akkori kormányzója felkérte, hogy havi 40 líra fizetésért legyen az Ürgüp Tahsin Ağa Kütüphanesi nevű könyvtár könyvtárosa. Munkáját azzal kezdte, hogy a 2300 kötetet, amit egy raktárban talált, egyesével megszárította a napon, majd egy könyvtárszobát rendezett be.

Egy alkalommal a kormányzót, és egyéb méltóságokat kísért el egy falusi rendezvényre. A falusiak mindenkit székkel kínáltak: az orvost, a tanárt, a patikust, az iskolaigazgatót, az állatorvost, csak neki nem jutott szék. Ő ahelyett, hogy megbántódott volna, elgondolkodott, és rájött, hogy az emberek nem ismerik őt és a munkáját. Tudta, el kell mennie az emberekhez, ha azok nem jönnek hozzá.

Nem egyedül járta a vidéket: segítőket vett fel. Mindegyikük 90-100 kötetből álló könyvtárat hordozott az erre a célra kialakított könyvesládában, melyet a szamár hátára rögzítettek – így jártak faluról falura. Eleinte csak azokat a példányokat, amelyek készleten voltak, majd ahogy egyre nagyobb lett az igény a könyvekre, történelmi regények és mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos könyvek is a kínálatba kerültek.

Megfigyelte, hogy az évi 24 000 olvasóból mindössze 2 000 nő van. Ennek egyik oka az volt, hogy a nőknek akkoriban nem illett férfiak által látogatott nyilvános helyre menniük. Erre is megtalálta a megoldást, nem is akármilyet. Írt egy varrógépgyártó cégnek, és kért egy gépet, hogy azt bemutathassa az asszonyoknak. A gyár egy darab Singer, és kilenc darab Zenith márkájú varrógépet küldött. Elhelyezte egy asztalra, mellé varrással kapcsolatos brosúrákat tett. A férfiaknak megmondta: keddenként csak nők jöhetnek a könyvtárba, azok ehhez az asztalhoz ülnek, varrnak és könyvet olvasnak. „Elkezdtem várakozni. Szebbnél szebb fiatalasszonyok kezdtek a könyvtárba járni” – mesélte.

1963-ban Amerikában egy feltalálói versenyt hirdettek. Törökország Güzelgöz találmányát – a szamárra erősíthető könyvesládát – és az általa végzett munkát nevezte be. Amerikából három fős delegáció érkezett Ürgüpbe, hogy megfigyeljék a könyvtárost munka közben. Hazatérésüket követően fényképekkel illusztrált jelentésükben számoltak be a látottakról a zsűrinek. Mustafa Güzelgöz így nyerte el az emberiséget szolgáló önkéntes tevékenység nemzetközi elismerő oklevelét. Olyan ismertséget szerzett ezzel, melynek hatására további támogatások érkeztek a könyvtárba. Egy terepjárót is kaptak ajándékba, így már azzal is tudtak faluról-falura járni.

Ahogy minden szép mesének, ennek is vége szakadt egyszer. Egy nap Ankarából egy ellenőr érkezett. Így beszélt erről a nép könyvtárosa: „Panaszt tettek rám, azzal vádoltak, hogy nem a feladatomat végzem, hanem mást csinálok helyette, védekezésül egy jelentést kell írnom. Ennyi díj és dicséret után ez nagyon elszomorít. Az általam átvett könyvek száma 2 300 volt, mára már 200 ezerre növeltük a kötetek számát. A könyvek kínálatát is bővítettük, az olvasók számát növeltük. A mai napig nem volt semmi, amit rejtegettem volna.” Ettől a helyzettől úgy elszomorodott, hogy nyugdíjba vonult.

Halálának 7. évfordulójára a Marmara Eğitim Köyü nevű oktatási központban szobrot állítottak tiszteletére.

Forrás: edebiyathaber.net

Forrás: https://www.sozcu.com.tr/egitim/esekli-kutuphaneci-mustafa-guzelgoz.html

Erdem Éva – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here