Ezen a napon: Az oszmán csillagvizsgáló, melyet egy éjszaka alatt tettek a földdel egyenlővé

Élt egy csillagász az 1500-as évek oszmán birodalmában, akinek a neve is figyelemre méltó: Ebû Bekir Takiyüddin Muhammed b. Zeynüddin Ma‘rûf b. Ahmed er-Râsid ed-Dimaşki, röviden csak Takiyüddin.

III. Murád szultán engedélyével a birodalom egyetlen csillagvizsgálóját építette meg Isztambulban 1577-ben.

Nem sokkal később, 1580. január 22-én a csillagvizsgáló teljes felszerelését kútba vetették, és az épületet porig rombolták.

Ugorjunk vissza egy kicsit az időben! Takiyüddin Damaszkuszban született, ahol nagyhírű iskolákban, majd Egyiptomban, és 1550-től Isztambulban tanult. Egyetemi tanár édesapja támogatta tanulmányait, majd mesterei is segítették. 1574-ben már csillagok megfigyelésével foglalkozott, és mivel nem volt csillagvizsgáló ezidőben, – a Galata tornyot rendezték be erre a célra.

Méréseik pontosak voltak, felfedezéseiket egy jelentésben foglalták össze, melyet III. Murád szultán részére át is adtak. Ennek lényege az volt, hogy a további kutatásokhoz egy csillagvizsgálóra van szükség.

Megépítése után a korabeli képek alapján 15 fős csoport dolgozott a vizsgálóban.

Olyan pontos méréseket végzett a Nap tetőpontjának megállapításra, mely egészen közel van a ma mért értékhez (61 fok). Takiyüddin 63 fokot, míg Kopernikusz 24, Tycho Brahe 43 fokot mért. Ez mutatja, hogy a csillagász és csapata nagyon komoly, és pontos megfigyeléseket végzett.

1577. novemberében az égbolton egy üstököst fedezett fel, melyet 40 napig figyelt meg. Ezalapján azt jósolta a szultánnak, hogy az Oszmán Birodalom győzedelmeskedni fog az Iránnal folytatott háborúban. Mivel a háború nem a kívánt véget ért, bekövetkezett, ami a vizsgáló lerombolását eredményezte: az üstököst és az égbolt vizsgálatát tették felelőssé.

A hiedelem még ma is háborúkat és haláleseteket köt az üstökösök megjelenéséhez –akkoriban ez különösen így volt. Takiyüddin megfigyelt egy üstököst, és rosszakarói a szultánnak ezt mondták: „A csillagok figyelése szerencsétlenséghez, a megfigyelőközpontok katasztrófákhoz vezetnek. Az égbolt rejtélyeinek felfedése rettenetes következményekkel jár. Nincs más olyan ország, amely ilyet végezne, függetlenül attól, hogy virágzó vagy hanyatló állami szervezete van.”

A tudós – látva eddigi munkájának lerombolását és elítélését – néhány évvel később, 1585-ben elhunyt.

Forrás: http://www.tarihikadim.com/takiyuddin/

Erdem Éva – Türkinfo

---