![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban
Európából Ázsiába 1555-ben
I. Ferdinánd 1554-ben Ogier Ghiselin de Busbecq lovagot küldi Szulejmán szultánhoz, hogy tárgyalásokat folytasson Erdély és Magyarország sorsáról. A Konstantinápolyba 1555 januárjában érő Busbecq azonban nem az Oszmán Birodalom fővárosában, hanem az anatóliai Amásziában találkozik Szulejmánnal. Ehhez azonban újabb útra kell kellnie – s az út során újabb útitársa lesz.
Ogier Ghiselin de Busbecq 1554–1555-ös követjárását bemutató sorozatunk előző részében arról olvashattunk, ahogy I. Ferdinánd követe a Boszporuszról ír. Jócskán van ideje nézelődni a városban és annak környékén: közel másfél hónapot kénytelen várokozással eltölteni Konstantinápolyban 1555 januárjának vége és márciusának eleje között, míg az Amásziában időző Szulejmán végre üzenetet küld. Ennek értelmében a követ és kísérete hamarosan útra kelhet Kis-Ázsia belseje és a szultán tábora felé.
Indulás Amásziába
Sorozatunk korábbi részében már olvashattunk arról, hogy a perzsák elleni hadjárat élére Szulejmán eredetileg saját vejét, Rüsztemet nevezi ki – aki azonban kétségbeesett (vagy legalábbis annak szánt) levelet ír apósához, a szultánhoz: ebben arra kéri, hogy azonnal siessen a helyszínre, mivel ott személyes jelenléte mindennél fontosabb. A szultán Amásziába megy, itt értesül Busbecq 1555 januári érkezéséről, s itt rendeli el, hogy a követ és kísérete induljon el tábora felé. A folytatásról Busbecq így ír:
„Miután, ahogy mondtam, a törökök császára értesült megérkezésemről, levél érkezett Konstantinápoly kormányzójához, azt parancsolván, hogy bennünket Ázsiába vigyenek, és küldjenek Amásziába, vagy ahogy a régi érméken olvasható, Amazeiába.”
Konstantinápoly kormányzójáról, Hadim Ibrahim pasáról Busbecq már korábban is írt: Rüsztem mellett ő volt az egyik helyi méltóság, akit kíséretével rögtön megérkezése után meglátogatott.
Ezt követően végre elérkezik az indulás napja:
„Így, miután felszerelkeztünk az útra és vezetőket is fogadtunk, március 9-én átkeltünk Anatóliába [Natolia], melyet a törökök manapság Ázsiának [Asia] neveznek. Azon a napon mindössze egészen Szkutariig jutottunk csupán, mely egy falu a régi Bizánccal szemben az ázsiai oldalon, ahol, ill. kicsit feljebb, Chalcedon híres városa állott vélhetőleg. Miután lovaink, szekereink, csomagjaink, kíséretünk és magunk is aznap átkeltünk, a törökök úgy ítélték, elegendő utat tettünk meg: főként azért, mivel a közeli Konstantinápolyból, ha – amint az lenni szokott – valamit, ami az útra szükséges, esetleg mégis ott felejtettünk vagy hagytunk, könnyen el lehet hozni.”
Kis-Ázsia (latin: Asia Minor, görög: Μικρὰ Ἀσία) modern török elnevezése Anadolu, mely a görög ἀνατολή ’kelet’ jelentésű szóra megy vissza; ugyanebből származik a számos nyelvben (így a magyarban is) meglevő Anatólia elnevezés is.
A továbbiakat illetően pedig abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy miközben Busbecq leírását olvashatjuk, egyúttal rendelkezésünkre áll Busbecq egyik útitársának a leírása is, melyet párhuzamban olvasva a fentiekkel, további érdekes információkra lelhetünk.
Hans Dernschwam és az ő törökországi útinaplója
Hans Dernschwam 1494-ben született a csehországi Brüx (mai nevén: Most) városában. Bécsi és lipcsei tanulmányai után hamarosan Rómába kerül, itt kerül Bakócz Tamás szolgálatába – s ennek köszönhetően 1514-ben Magyarországra. Ettől kezdve élete csaknem teljes hátralevő részét Magyarországon és Erdélyben tölti. Hamarosan a Thurzó-család, majd a Thurzók révén nem sokkal később közvetlenül a Fuggerek szolgálatába áll: 1525-től évtizedeken át a magyarországi és erdélyi bányászat kérdéseivel foglalkozik a nagynevű dinasztia alkalmazottjaként. Az aktív tevékenységgel 1549-ben hagy fel, amikor is visszavonul csesztei (ma Častá, Szlovákia) birtokára, ahol tekintélyes könyvtárába zárkózva éli napjait, mígnem 1553-ban, értesülve Verancsics Antal és Zay Ferenc Konstantinápolyba tervezett követségéről, kérvényt nyújt be az udvarnak, hogy saját költségén hadd vehessen részt a misszióban.
Hogy pontosan mi késztette az ekkor már majdnem 60 éves Dernschwamot, hogy – ráadásul saját költségén – kimozdulva kényelmes könyvtárszobájából egy fárasztó, hosszú és távolról sem kockázatmentes útra jelentkezzen, nem tudjuk pontosan. Az bizonyos, hogy Dernschwam, aki szemtanúja volt a középkori Magyarország hanyatlásának a Dózsa-féle parasztháború évétől a mohácsi csatán és Buda elfoglalásán át az ország három részre szakadásáig, 1553. június 22-én indul el Verancsics és Zay társaságában a követség tagjaként. A követség – melyhez jóval később, csupán 1555 januárjában csatlakozik Busbecq – útjáról készült leírása magyarul is olvasható. (Sorozatunk korábbi részében arról is olvashattunk, ahogy Verancsics és Zay várják és fodadják Busbecq lovagot Konstantinápolyban.)
Konstantinápolyba érve Dernschwam valódi humanistaként görög kéziratokat vásárol fel, majd az időközben Konstantinápolyba érkező Busbecqhez csatlakozva Verancsics és Zay társaságában maga is elindul Szulejmán amásziai táborába. Innen a többiekkel együtt 1555 nyarán visszatér Konstantinápolyba, ám míg Verancsics és Zay marad az oszmán fővárosban, Dernschwam Busbecq csapatához csatlakozva hazatér Magyarországra. Dernschwam ezen útjáról készült leírása is rendelkezésünkre áll, s ahogy azt majd a folytatásban látni fogjuk, különösen érdekes összevetni az akkor már hatvanadik évét is betöltött Dernschwam leírását a harmincas évei elején járó Busbecq emlékirataival.
A Magyarországra hazatért Dernschwam kisebb látogatást tesz még szülővárosában, majd élete hátralevő részében Magyarországon látjuk viszont – egészen a valamikor 1568–1569 fordulóján (pontos dátum nem ismert) bekövetkezett haláláig.
A továbbiakban, amikor Busbecq Konstantinápolyból Amásziába, onnan ismét Konstantinápolyba, majd azt követően Magyarországra tett útjáról szóló leírását olvassuk, elővesszük Dernschwam leírását is ugyanerről az útvonalról: ahogy látni fogjuk, a két szerző habitusa, szempontjai és ebből fakadóan leírásuk ugyanarról az útról olykor egészen eltérő, de kölcsönösen kiegészíti egymást.
Dernschwam a követség tagjaként így ír a konstantinápolyi indulásról (Dernschwam leírását a továbbiakban Tardy Lajos fordításában közöljük):
„Március hó 9. napján Konstantinápolyból átkeltünk Szkutariba, ahol egy mecset közelében töltöttük az éjszakát. A mecset mellett egy kis folyó, vize oly sekély, hogy az ember cipőjét még csak meg sem áztatná, a folyócska fölött kőhíd. Egy házban s annak tornácán táboroztunk.
Rusztem pasa itt házat, mecsetet és karavánszerájt építtetett.
Itt kezdődhetett Kalkedon.”
Chalcedon (Kalkedon), a mai Kadiköy városáról Busbecq korábban már írt; az egykori Szkutari ma Üsküdar néven Isztambul egyik ázsiai kerülete.
Chalcedonról röviden Dernschwam is megemlékezik leírásában. Így ír:
„Amerre csak megfordultunk Szkutari óta, az valaha a híres Kalkedon városa volt – most már falunak is bajosan nevezhető. Valaha derűs, kellemes hely lehetett; a vele szemben fekvő szigetek is mind ehhez tartoztak.
Kalkedon városa a tenger mentén terülhetett el azon a hosszasan elnyúló partvidéken, amelyen aznap áthaladtunk. Sok helységet érintettünk, és láttunk feldúlt falvakat, amelyekben még görögök élnek.”
A folytatásban Busbecq (és persze Dernschwam is) tovább haladnak Szkutariból Gemze felé, hogy egykoron Hannibál, a híres karthágói hadvezér lelte halálát.
Források:
Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595
Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció. Gondolat, Budapest, 1981
Hans Dernschwam: Erdély. Besztercebánya. Törökországi útinapló. (Közreadja: Tardy Lajos) Európa, Budapest, 1984
Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán. Gondolat, Budapest, 1974
Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748
Matuz József: Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990
Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971
The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005
