Ek-mek

Annyit mak-mekelnek a törökök, Mekk Mester elbújhatna mellettük. Jöjjön tehát a török kenyér, az ekmek. Az itteni változat általában 300 grammos kiszerelésben kapható, ropogós héjú, csónak alakú, a két végén gusztusos kis csúcsokban végződő alakulat. Csak frissen érdemes fogyasztani, úgy isteni, fél-egy naposan már jelentősen csökken az élvezeti értéke.

A török pékségek jellegzetes recept szerint működnek. Elsőként, rengeteg van belőlük, hiszen a helyiek imádják a kenyerüket, és minden étkezéshez fogyasztanak. A kirakatban és a boltban mindig van egy plafonig érő polcrendszer, amin mintegy kiállítják a friss árut, amolyan vendégcsalogatóként. A kenyér mellett természetesen árulnak pék- és teasüteményeket is, pl. a híres-neves simitet (ugye emlékszünk a kör alakú, szezámmagba burkolt perecre?), vagy kurabiye-t, ami leginkább egy angol teasüteményre hasonlító, hófehér tésztájú gombóc.

Az íze a jellegtelen és a semleges között mozog, ezért időnként csokidarabokkal vagy szezámmaggal dobják fel. De ahány pékség, annyi különböző változat ezekre a pékárukra, csak a kenyér egységes mindenhol. Sok helyen árulnak pide kenyeret is, ami egy kör alakú, lapos, a tetején kockásra mintázott, feketemaggal (nigella sativa) vagy szezámmal megszórt lepény

. Részletek>>>

2013-01-05

http://gasztroszex.blog.hu