Egy kikötő története: Az isztambuli Aranyszarv-öböl

Az isztambuli Aranyszarv-öböl évezredek óta vonzza a világ legnagyobb birodalmait, briliáns uralkodóit, kincsvadászokat, művészeket és még a görög isteneket is.

Forrás: commons.wikimedia.org

A világ egyik legnagyobb természetes kikötője, az isztambuli Aranyszarv-öböl (törökül: Haliç) 7,5 km hosszan kanyarog, kettéválasztva a város európai részét egy régi és egy új városrészre ott, ahol a Boszporusz találkozik a Márvány-tengerrel. A torkolat akkor alakult ki, amikor az Alibey- és a Kaǧıthane-patakok elárasztották a környező völgyeket. Ma Isztambul ezen részén található a régi városrész, ahol többek között az Hagia Szophia, a Topkapı palota és a Fedett bazár, valamint további híres épületek találhatók. Itt volt a város fő kikötője évszázadokon át, és a Bizánci, majd az Oszmán Birodalom hajózási, kereskedelmi és védelmi központja.

A kikötő bejáratának ellenőrzése mindig rendkívül fontos volt. Miután Nagy Konstantin császár a Római Birodalom fővárosává nyilvánította a települést Konstantinápoly néven, a kikötőben hozta létre a császári haditengerészet székhelyét. Közel 20 kilométer hosszan falat emeltetett a part mentén, hogy megvédje a várost a támadásoktól – emiatt Konstantinápoly szinte bevehetetlenné vált.

Egyedül vízi úton volt sebezhető a város, ide egy hatalmas úszó láncot feszíttetett ki, amely a kikötő 1600 méteres torkolatát védte – ezzel gátolták meg az ellenséges hajók bejutását az öbölbe. Hogy nézhetett ki valójában ez a hatalmas lánc?  Több változatról is írtak a korabeli krónikák, de pontos információk nem maradtak fenn.

A város több, mint 900 éves bizánci uralma alatt az Aranyszarv-öblöt védő láncokat három alkalommal kellett pótolni. Először a 10. században, amikor a kijevi oroszok elsüllyedt hajóját húzták ki vele, majd 1204-ben a negyedik keresztes hadjárat idején, amikor a velencei hajók szétszakították partot érésük során. A leghíresebb azonban az 1453-as eset, amikor II. Mehmed szultán próbált bejutni az öblön keresztül a városba. Az egykori lánc darabjai ma több törökországi múzeumban is ki vannak állítva, de nagy részüket a Şişli kerültben lévő Katonai Múzeumban lehet megtekinteni.

Az „aranyszarv” szóban lévő arany kifejezés eredetét évek óta kutatják. A görög mitológia Isztambul alapításáról és a kikötő első ismert elnevezése jó kiindulópont lehet a magyarázatra.

A legenda szerint Zeusz főisten beleszeretett egy Ió nevű halandóba. Hogy megmentse őt és születendő gyermekeit féltékeny felesége, Héra haragjától, Iót fehér üszővé változtatta. Szarvasmarhaként vándorolt a világban, hogy Héra ne ismerje fel – így jutott el a Boszporuszig, mely szó szerint tehéngázlót jelent. Miután ismét visszaváltozott emberré, megszülte Keroessat, akinek később Poszeidontól született egy fia, Megarai Büzasz. Ő alapította meg Bizáncot, a Boszporusz melletti első ismert települést az i. e. 7. században és az Aranyszarv-öbölt Chrysokerasnak nevezte el anyja után, ami kutatók szerint nagyon hasonlít a chrysopalae görög szóhoz, ami aranykaput jelent.

Egy érdekesség – ami a mítosz alapjának bizonyítéka is lehet – Isztambulban a Yenikapı metróállomás és a Marmaray alagút építése során i. e. 6700-ból származó kikötő, raktár és kereskedelmi hajóflotta maradványai kerültek felszínre.

Az öböl elnevezésére azonban van egy ennél sokkal kézenfekvőbb elmélet is. Azért lett arany, mert naplementekor a kikötő vízének felszínén a napnak olyan színe van, mintha arany lenne. Ez a jelenség művészeknek, költőknek, íróknak adott inspirációt, és a víziút északi vége – akkoriban Sadabad, ma Kaǧıthane kerület – népszerű hely lett az 1700-as években az oszmán elit korában, akik kastélyokat építettek ezen a területen és tulipánkerteket hoztak létre a part mentén. Ezért hívta a felsőbb osztály ezt a korszakot Lale Devri-nek, vagyis tulipánkorszaknak. Az alsóbb osztályban élők azonban Sefahat Devri-ként emlegették ezt az időszakot, ami kicsapongó/buja korszakot jelent, mert nem nézték jó szemmel az elit kicsapongó életét.

Az öböl elnevezésére vonatkozóan van egy másik történet is, amely nem a vízen visszatükröződő napfényre vonatkozik, hanem a mélyben rejlik. A régi szóbeszéd szerint, amikor II. Mehmed bevonult Konstantinápolyba XI. Konstantin császár emberei egy hajót töltöttek meg a birodalom kincseivel, és úgy próbáltak meg elmenekülni. Csakhogy a hajó az Aranyszarv-öböl torkolatánál elsüllyedt, mielőtt még biztonságos helyre értek volna. Egyes történetek szerint hét hajó volt és mind a tengerbe veszett. Más elméletek szerint a bizánciak olyan sok kincset dobtak a tengerbe, hogy azok ne juthassanak az oszmánok kezére, hogy a víz arannyá változott. Úgy tűnik, hogy semmilyen történelmi bizonyíték sincs ezeknek az elméleteknek az alátámasztására, de ez nem akadályozta meg a kincsvadászokat abban, hogy kutatásokat indítsanak a vízbe dobott kincsek után.

Leonardo hídmodellje

Az Aranyszarv-öböl szépsége versekben, festményeken és irodalmi alkotásokban is megjelenik. II. Bayazid szultán 1502-ben indította el építkezési projektjét, melynek keretében Leonardo Da Vinci két légi felvételhez hasonló vázlat elkészítésével mutatta meg a szultánnak, hogy ő milyen egyedülálló és elegáns hidat képzel el, amely összekötné a kikötő két oldalát. Az Aranyszarv-híd, vagy Leonardo da Vinci-híd volt az első olyan híd, melyet 240 méter hosszúra terveztek; és ha megépült volna, ez lett volna az akkori idők leghosszabb hídja.

Forrás: commons.wikimedia.org

Maga a híd három íves lett volna, mely technikát végül háromszáz évvel később alkalmaztak is. Leonardo annyira hitt abban, hogy az ötlete megvalósítható, hogy felajánlotta, hogy Isztambulba utazik és maga építi meg. Sajnos, hasonlóan Leonardo több más tervéhez, elképzelése nem volt megvalósítható az akkori technológiával. A szultán pedig egyszerűen elutasította a tervet – úgy gondolta lehetetlen megvalósítani. A vázlatokat félretette és 450 évre a feledés homályába merültek.

1952-ben a birodalmi levéltárban porosodó eredeti vázlatokra és a művész szultánnak küldött levelére is rábukkantak. A tudósok megvizsgálták a papírokat és megerősítették, hogy azok valóban Leonardótól származnak. A vázlat, az eredeti levél és annak török fordítása jelenleg a Topkapı palota levéltárában található, megnézni azonban sajnos egyelőre nem lehet.

Leonardo Da Vincit, az olasz reneszánsz gondolkodót, napjainkban is híres művésznek, építésznek, mérnöknek, tudósnak, természettudósnak és feltalálónak tartják. Néhány ötlete a maga korában kiemelkedőnek számított, ezek közé tartozik az Aranyszarv-öböl fölé tervezett híd is.

Forrás: commons.wikimedia.org

Leonardo ezen ötlete csak egy vázlat volt egyik jegyzetfüzetében ötszáz éven keresztül, azonban 1996-ban egy norvég művész, Vebjørn Sand ellátogatott egy Leonardo-kiállításra, ahol az általa készített műszaki terveket mutatták be, és itt látta meg a híd terveit is. Oslóba való visszatérése után Sand javasolta a norvég szakembereknek, hogy építsék meg a hidat a városban, így épült fel az Aranyszarv-híd Norvégiában, melyet 2001. októberében adtak át.

Forrás: Daily Sabah, Creative Visual Art

Kollár Kata – Türkinfo