![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
A japánoknak már saját kifejezésük is van azokra az idősekre, akik magányosan halnak meg, holttestüket pedig hetekkel, hónapokkal később fedezi fel valaki. Ensar Altay török rendező Magányos halál című dokumentumfilmjében nem a halottakra, hanem azokra fókuszál, akik utánuk takarítanak, vagy épp a halál elől mentenék a híresen magányos japán társadalom mostoha helyzetben élő időseit.
A társasházakban élők legalább egyszer biztosan találkoztak már azzal a jelenséggel, amikor a házban terjengő furcsa szagot valaki – viccből vagy rettegve – egy felfedezetlen, hetek óta valamelyik lakásban bomló holttesttel magyarázza. A koronavírus-járvány idehaza is jobban ráirányította a figyelmet a lakásaikban egyedül, elszigetelten élő idősekre és észrevétlen halálukra. Japánban viszont nem kellett ehhez Covid, sőt, a szigetországban olyannyira gyakori jelenségről van szó, hogy már külön kifejezést is gyártottak rá:
a kodokusi, azaz a magányos halál.
Ensar Altay török dokumentumfilm-rendező az egész világból válogatja a bemutatásra érdemes történeteket: forgatott már rövidfilmet az Aral-tóról, ahol a helyi családok nehéz sorsán mutatta be az egykori Szovjetunió gyapotmániájának katasztrofális következményeit (People of the Lake), de Mohammad Bzeekről is, aki líbiai menekültként Los Angelesben fogad örökbe halálos beteg gyerekeket (Guardian of Angels).