Dől a lé, csak néha lőnek a játékosokra – a török foci két oldala

Galatasaray's Ivorian forward Didier Drogba (R) vies with Fenerbahce's Turkish midfielder Mehmet Topuz (L) during the Turkish Super League football match between Fenerbahce and Galatasaray, at Turk Telekom Arena in Istanbul, on April 6, 2014. AFP PHOTO/BULENT KILIC

Mire számíthat Dzsudzsák Balázs Törökországban? Dúsgazdag klubokra, sztárjátékosokra, őrült szurkolókra, páratlan hangulatú rangadókra. De emellett azért ott van a huliganizmus, néha eladnak egy-egy meccset, és előfordul, hogy rálőnek a csapatbuszra. Izgalmas évek várnak a magyar szélsőre, annyi szent.

Dzsudzsák Balázs hétfőn négy évre aláírt a Bursasporhoz, így testközelből tapasztalhatja meg az egyik legellentmondásosabb európai bajnokság légkörét. Kétségtelen tény: a török ligának vannak sztárklubjai és sztárjátékosai, a bajnokságot uraló isztambuli triumvirátus, a Galatasaray, a Fenerbahce és a Besiktas európai mércével mérve sincs messze a legjobbaktól, miközben rendre feltűnik egy-egy új kihívó, például a Trabzonspor, legutóbb az Istanbulspor vagy éppen a Bursaspor képében, amely megpróbál befurakodni a nagyok közé.

Pénz ugyanis mindig akad, nem véletlen, hogy a Galatasaray képes leigazolni olyan sztárokat, mint Wesley Sneijder vagy Lukas Podolski, míg a Fenerbahce idén nyáron 40 millió eurót költött, hogy többek közt Robin van Persie-vel, Nanival és Simon Kjaerrel erősítse meg az El-főtábla csatáira készülő keretét (amihez azért sikerrel kell vennie a görög Atromitosz elleni playoff-párharcot).

Van Persie óriási fogást jelent a Fenernek: a holland vb-ezüstérmes az angol Premier League legjobban fizetett játékosa volt, akinek a nevével a legtöbb mezt adták el a 2012–2013-as és a következő szezonban is. Manchesterben heti 250 ezer fontot keresett, lehet, hogy Isztambulban a bruttó összeg kisebb lesz, de biztosan nem lesz nagyságrendbeli a különbség. Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a török bajnokság pénzügyi téren igenis tud olyat kínálni, amit a top bajnokságok országai nem: mégpedig azt, hogy Törökországban az élvonalban játszó futballisták csupán 15%-kal adóznak, amíg az angol, spanyol, német vagy olasz bajnokságban játszók fizetését 40-50%-os adó terheli. Azaz a török klubok jóval könnyebben tudnak magas fizetéseket folyósítani. Dzsudzsák Balázs – török sajtóhírek szerinti – kb. 1,7 millió eurós éves fizetése így nagyjából bruttó 2,2 millió euróba kerül a Bursaspornak, míg ugyanez a fizetés a Hertha büdzséjét mintegy 3,5 millió euróval terhelte volna meg.

A török bajnokság első számú csapata, a Galatasaray állandó szereplője a Deloitte által készített, a kontinens leggazdagabb futballklubjait rangsoroló 20 csapatos listának, és az elmúlt évben a Fener is felküzdötte ide magát, miközben úgy tudott majd 40 millió eurót kiadni játékosokért, hogy a 2013–2014-es évben nem szerepelt a sok pénzt fialó európai kupákban. Úgy persze nem nehéz, ha a klub mögött az egyik leggazdagabb török család áll, a stadion névhasználati jogát most készülnek 57,5 millió angol fontért eladni a Yildiz Holdingnak, miközben a nemzetközi kupameccseken a Turkish Airlines lesz a csapat mezszponzora.

A cikk folytatása>>>

vs.hu