Dög meleg Isztambulban (2019-es verzió)

Alig pár hete (na jó, volt az már 2 hónapja is) még azt néztük, miként közelít a hófelhő Isztambul felé. Már-már csak 200 km volt hátra.
Reménykedtünk, hogy talán az idén mégiscsak lesz rendes hó Isztambulban? Jó, hát április végén, de hát nem mindegy, mikor van hószünet?
Aztán valahogy ezt elfelejtettük. Miért is…? Jah, mert azóta 30 fok lett!

Sőt! Igazándiból már 31 fok van. Erre hőérzetben ráalkudunk még legalább 2 fokot. És így mindjárt sikerült is 33-at összeszedni. Hurrá-hurrá! Nem fogunk fázni!

Persze nem panaszkodunk, hiszen pont erről szól a Mediterrán, nem?
Meleg, pálmafa, tengerpart, az ember ölébe hullik a narancs, stb… Nem így képzeljük el??

Lehet, hogy mi így képzeljük, de a tervező asztalnál egészen biztosan másképpen gondolták.

A pálmafa mindjárt kilőve.

Persze van pálmafa is. Mert miért is ne? Ha egyszer a kedves vevő akarja, akkor lesz pálmafa is. Akár elefánt is! De a pálmafa mégiscsak jobb, mert az nem fog elfutni, meg nem ül rá a kedves vevőre.

De azért a pálmafának nem ez a természetes felbukkanási helye. Az sokkal-sokkal délebbre van.

A narancs és a citrom már közelebbi, de azért ők se igazán szeretik az olyan helyet, mint Isztambul. Ők inkább az Égei-tenger partját, és a déli – szintén tengerparti vidéket kedvelik.

Úgyhogy a narancs sem fog az ölünkbe hullani. Legfeljebb egy tetőcserép. Abból azért sokkal több van, mint a kedvelt déli-gyümölcsből.

Pedig egykor Isztambul környéke (immár belváros) híres volt a gyümölcsfáiról. Leginkább természetesen az olyan alap gyümölcsök, mint az alma, körte, cseresznye, füge, de az olyan igazán kedvelt, mint az eperfa is bőségesen üldögélt az isztambuli dombokon.

Ráadásul az eperfák nemcsak finom gyümölccsel, de érdekes történetekkel látták el a lakosokat.

A romantikusabb mesékben ezen fák alatt találkozott a lány a bey-el, effendi-vel, vagy más legénnyel. Ez amolyan titkos hely volt, ahol a lány és a fiú tudott úgy találkozni, hogy egyikük apja (de inkább a lányé) nem talál rájuk.

Míg a kevésbé romantikus, de sokkal gyakorlatiasabb históriákban a bey, effendi, pasa, vagy más legény a fal alá lett eltemetve, hogy a szultán ne találjon rá. Vagy éppen a szultán parancsára…

Abban a régi időben több másik fa is igazi hírességnek örvendezhetett. De nem az almák, körtés és cseresznyék, ők valahogy kimaradtak a történetekből. Helyette inkább a rejtélyes az öreg fák voltak a történetet kedvencei. Vagy azok, amelyek magasak voltak, és valami ismert téren hajladoztak kedvükre. Ezekre ugyanis lehetett reklámfeliratot, kabátot, szőnyeget, fellázadt alattvalót, stb… akasztani, amit utána mindenki jó alaposan megnézhetett.

Igen, a régi időkben a fáknak külön történetük, külön világuk volt. De mára kevés fa maradt. A régi erők helyett beton és aszfalt erdőket láthatunk.

Ezeknek is megvannak a saját történetük, szerelmes ifjúsággal, romantikával, 56 fok Celsiusával. Ezek az elbeszélések viszont nincsenek úgy leírva, mint a régi idők krónikái. Hanem helyette a helyi krónikushoz Ayşe nénihez érdemes fordulnunk, aki az ablakából mindent látott. Olyat is, amit senki más nem látott. És olyat is, ami meg se történt! De megtörténhetett volna!

Ayşe néni szerint ugyanis az, ami megtörténhet, az biztosan meg is történik. Ez az Ayşe néni-féle kvantumelmélet első alapelve.

A második alapelv egyébként az, hogy a macska igenis mindig élő állapotban van. Mind a kilenc. Kivéve akkor, ha valamelyik beleül a salátás tálba, mert az akkor át van kategorizálva rusnya dögre és agyon van csapva.

Na de beszéljünk inkább a tengerről! Az ugyanis tényleg van Isztambulban! Mindjárt kettő is! Sőt, ha a Boszporuszt is tengernek vesszük, akkor három is. És miért is ne vennénk tengernek? Van benne só, hal, úszó műanyag darabok, minden olyan, amitől a tenger tenger lesz.

Csakhogy ez nem feltétlenül olyan tenger, amiben úszni is lehet! Bár az az időszak már elmúlt (remélhetőleg), amikor az ipari szennyvizet simán, tisztítatlanul engedték bele a folyókba, tengerekbe. Amikor már 20 perc fürdőzés is elég volt arra, hogy az embernek 6 keze nőjön…

Ma már azért figyelnek arra, hogy a víz tiszta legyen. Papíron legalábbis mindenképpen. De még ettől bekerülhet ez-az a vízbe. Mégiscsak egy húszmilliós városról beszélünk.

Ráadásul a vízbekerülős dolgoknak egészen komoly hagyománya van. Nevezhetjük folklórnak! Amikor is a folklór részvevői kiválasztják az egyik ismerősüket, majd belerakják egy kiválasztott zsákba (folklór alapkellék!), és egy kiválasztott helyen meg időben bedobják a tengerbe.

Utána jöhetett a zene, a tánc, és a dínóm-dánom.

De nemcsak folklór személyek és szemetek úszkálnak a vízben, hanem kis hajók. Meg nagy hajók. És óriási hajók.

Persze mondhatnánk, hogy na bumm! Ha jön egy hajó, majd lebukunk a víz alá!
Igen, ez egy jó gondolat. Kisebb-nagyobb hibákkal (inkább nagyobbal). Csakhogy ott vannak az bizonyos titkos megállapodás, miszerint a Boszporusz mélyén titkos amerikai és orosz tengeralattjárók úszkálnak. Titkosan persze. Így lehet, hogy a tankerhajó nem fog minket elütni, de egy tengeralattjáró (titkos) viszont igen.

Ezen okokból a Boszporusz nem igazán ajánlott a fürdésre. De akkor mégis, hol fürdenek a törökök?

Nos.. Ők is ha tengerre akarnak menni nyaralni, akkor legtöbbször repülőre szállnak. De előfordul, hogy egy kis pancsolásért mégse akarnak repülni, így Isztambul közelében van néhány fürdőhely.

De ettől még a tenger… hát tenger. Csupa nagybetűvel: TENGER.

Nincs is jobb, mint a tengerparton sétálni. Vagyis de van! A tengerparton romantikusan sétálni!

Persze a törökök másképpen képzelik el a tengerparttal kapcsolatos élvezeteket. Pl. kiülni a tengerpartra teázni, az egy olyan élmény, amivel bármely török elégedett lehet. De akár a hajó oldalára is ki lehet ülni teát inni. Ez is egy amolyan “Ez aztán az élet!” érzést ad.

Ennél már csak az a jobb, ha minderről egy selfie-t is készítünk, és felrakjuk a szociál médiára, hogy lássa mindenki, hogy nekünk most nagyon jó.

Úgyhogy a tenger, pontosabban a tengerpart akkor is jó, ha nem lehet bemenni a vízbe.

Ráadásul akkor is ki lehet ülni a tengerpartra teázni, ha éppen hóvihar van. Úszni viszont tényleg nem jó hóviharban.

De most nincs hóvihar, hanem pont fordítva: dög meleg van.

És ezzel előjön a tengernek egy nem látható, de annál inkább érezhető volta: a víz párolog. Ahol pedig sok víz van (a tengerek pedig ilyenek), ott sok víz tud párologni.

Ilyen jó időben pedig, amikor a nap korán reggel tüzesen süt le a nyári nap sugára az ég tetejéről a halásznak csónakjára, igencsak magas páratartalommal lehet számolni. Az okosok ki is számolták, hogy reggel 9 óra fele már túllépjük a 85%-os relatív páratartalmat.

Végül is ez nem baj. Hiszen a 8-as egy szép kerek szám. Duplán kerek. Az 5-ös meg úgy kerek, hogy közben egyenes. A % jel pedig.. Kicsit 8-as, kicsit 5-ös. Nem rossz ez! Csinos mind a három.

A rossz akkor kezdődik, amikor este 6 körül elkezd a levegő hűlni. Olyankor minden megváltozik… A 8-as megszakad és 9-es lesz belőle, az 5-ös bármi lehet, a % jel pedig.. Na az marad % jelként.

Ahogy hűl a levegő úgy jutunk el arra a pontra (meglepően hamar), amikor is nem fér több nedvesség a levegőbe. Pedig lenne honnan! Itt vannak a tengerek, meg 20 millió ember, és még több kutya, macska, miegymás. De a levegő tele van. Nincs hova tovább izzadni! Sőt! A levegőben levő víz is kezd kicsapódni. Így nemsokára olyanok leszünk, mint aki most mászott ki a medencéből. Vagy aki éppen most ugrott bele!

Ez az az állapot, amikor igencsak kellemes élmény egy gyors zuhany.

És ez az az állapot, amikor ha kijövünk a zuhany alól, bárhogy is törölközünk, egyre csak vizesebbek leszünk.

***

Szerencsére estére 25 fokra lehűl a levegő. Ez pedig már igazán kellemes! Mehetünk ki az utcára bulizni, amit amúgy a törökök nagyon is kedvelne.

Csakhogy, itt lép közbe a fizika!

Isztambul egy olyan város, ami 2 tenger közé van beszorítva. Középen pedig egy összekötő csatornával, a Boszporusszal.

Ebben a jó meleg időben pedig igencsak párolog ez a hatalmas vízmennyiség (nem is beszélve a kb. 20 millió izzadó emberről, kutyáról, macskáról). A relatív páratartalom így bőven 85% felett van. Ezt napközben olyan nagyon nem vesszük észre. Csak este, amikor hűl a levegő. És ez ember azt veszi észre, hogy már nem tud hova tovább izzadni, mert a levegő már így is tele van.

Ilyenkor a megoldás az, ha gyorsan lezuhanyozunk. Persze nem akkor, ha éppen az utca közepén vagyunk, hanem szigorúan otthon.

És ez jó! Amíg el nem kezdünk törölközni, és kiderül, hogy a szárítkozás helyett egyre csak nedvesedünk.

Ez az, amikor dög meleg van Isztambulban.

Forrás: isztambul.info