Buda meséje – Gül baba utca

Számomra az egyik legszebb utca a városban. Ugyan nincs jó állapotban, sőt, jelenleg a lehető legrosszabbul fest, de még pusztuló állapotában is szép múltat idéz ez a mesés hangulatú, macskaköves kis utca, amely a Margit hídtól nem messze, a Török utcából a Vérhalom utcához kapaszkodik fel, a Rózsadomb oldalában.

Az egykor Tabánt idéző kis utca mára sajnos önmaga árnyéka csak. A macskaköves út a bokatörés veszélyével fenyeget, a házak többsége pusztul. Az újonnan (és többnyire a 80-90-es években) építettek pedig fittyet hányva az utca eredeti jellegére, óriási építészeti katyvaszt mutatnak, egy-két ház kivételével.

A megmenthető épületek közül egy szép kis parasztházat nemrégiben lebontottak, hogy a helyére egy abszolút ide nem illő új kerüljön.

Egy másikat pedig épp módszeresen hagynak lepusztulni, hisz a telek sokat ér, jó pénzért értékesíteni lehet majd, hogy ide is valami szép modern darab épülhessen… Nyilván, ha a műemléképületetek felújítását anyagilag is támogatná az állam, a tulajdonosok nagyobb kedvvel tartanák meg és szívesebben is költetnének rájuk.

Szerencsére szép és igényes felújításra is találunk példát a Gül baba utcában. Ezek a házak nem hivalkodók, nem lógnak ki, nem akarnak többnek, nagyobbnak látszani, mint amit az őket körülvevő környezet megenged.

Vajon a többi épületnek mi lesz a sorsa, sikerül-e valamelyest egységesíteni az utcaképet, vagy további építészeti önmegvalósítások készülnek majd? Talán a Gül baba türbe éppen zajló felújítása jótékony hatással lesz minderre, a hírek szerint ugyanis a környező utcákat is rendbe hozzák majd. Kíváncsian és némi aggodalommal várjuk…

Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté

Forrás és képek: nemartdecor.blog.hu