Amikor a népmese inkább őshorror

szarvA szarvas-szultánkisasszony a legújabb török mesegyűjtemény a magyar piacon: 2011-ben jelent meg, de csak pár nappal ezelőtt mutatták be a kötetet a Magyar Írószövetség klubtermében. Ennek apropóján átfésültük a keleti mesék hazai kínálatát. Akadt néhány furcsa találat is.

A kezdetek: a dev és az arab joker

A legérdekesebb, és egyben a legrégibb török mesegyűjtemény az az 1923-as kötet, amelyre a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban bukkantunk. Itt is csak egy példány található belőle, a lassan százéves könyv azonban minden különösebb procedúra, szent esküvések és a nadrágunk otthagyása nélkül is kölcsönözhető. Ezenkívül időnként antikváriumokban is kapható a gyűjtemény, amelyet Kúnos Ignác jeles turkológus Adakále mesekertje címmel adott közre. A gyűjtőről is érdemes néhány szót szólni: nemzetközileg elismert tudós, az isztambuli egyetem folklorisztika tanszékének megszervezője, a mai napig a török népköltészet felfedezőjének tartják.

A mesekönyv tartogat néhány nyelvi döccenőt a kortárs szemnek, de ettől eltekintve nagyon jól olvasható. Külön érdekesség, hogy Kúnos Ignác rímes prózában írt a mesékhez egy kedves bevezetőt. A történetek török szereplői többnyire egymással és a gyakorta felbukkanó devvel viaskodnak, aki maga az ördög, és magyar párjához hasonlóan változatos alakokat képes ölteni. Egy alkalommal például olyan öregasszonyét, aki éppen kenyeret dagaszt, és „jobb melle a bal vállára, bal melle a jobb vállára van átcsapva”, az éhes főhős ráadásul még szopogatni is kezd a mellekből, a sokkal diszkrétebb „Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál” megfelelőjeként. (Jesszum! – kaphat a szívéhez a magyar olvasó, amikor elképzeli, hogyan filmesítette volna meg az esetet a Magyar Népmesék stábja …)

A másik érdekesség a mesékben az időről időre felbukkanó arab, aki a jolly joker szerepét tölti be a szereplők életében. Félik, de azért minden további nélkül csicskáztatják a lámpából, gyűrűből és más kellékekből előugró figurát. A történetek a meglepően durva horrorisztikus elemektől sem mentesek, és a horrorisztikus alatt itt egyáltalán nem a Piroska és a farkas diszkrét, jelzésszerű emberevését és farkasbelezését kell érteni, hanem például azt, hogy az egyik mesében a lányka „látja a devet, hogy hogyan húz elő egy holttestet a sírból, hogyan vájja ki a gyomrából a májat és hogyan kerül vele haza. Odaadja a májat a lánynak, és mondja neki, hogy süsse meg” stb.

Részletek >>>

2012-05-11
mno.hu