A zsemléri fegyverszünet

Köztudomású, hogy 1541-ben három részre szakadt a Magyar Királyság, ám az már kevésbé, hogy 1682 őszén egy újabb rész hasadt ki az ország testéből, méghozzá a törökök által Orta Madzsarnak (Közép-Magyarországnak) nevezett északkeleti vármegyék, melyek fejedelmévé késmárki gróf Thököly Imrét tették. A „kuruc király” 1682-ben török segítséggel érkezett el rövid időtartamú hatalma zenitjére, s országa határait még Bécs is kénytelen volt elismerni, előbb a zsemléri előzetes fegyverszünet, majd a bécsi fegyverszünet aláírása révén.

Korábban Thököly Imre, a kuruc hadak főgenerálisa is azon az állásponton volt, hogy a török nem szavahihető, mert „az maga hasznát keresi, főképpen az ilyen egyenetlen nép között”, ám 1682 elején, amikor lehetősége adódott a Habsburgok uralma alatti országrész megszerzésére, mégis felkereste a Portát, hogy az nevezze ki őt Magyarország fejedelmének, s ezen esetben két éven belül az egész országot a törökök oldalára állítja. Az erdélyi fejedelem követei megpróbáltak ellenlépéseket tenni, de Kara Musztafa nagyvezír végül arról határozott, hogy azon hét északkeleti vármegyét, amelyek a korábbi Habsburg-ellenes mozgalmak eredménye gyanánt többször kerültek az erdélyi fejedelmek uralma alá – s a törökök Orta Madzsarnak (Közép-Magyarországnak) neveztek –, Thökölynek adja. Ehhez azonban el kellett kergetni az ott állomásozó császári csapatokat, amelyre Uzun Ibrahim budai pasa kapott parancsot. A törökök előbb Ónod várát vették be, azután csatlakoztak a Kassát ostromló kuruc hadakhoz, mire a felső-magyarországi kapitányság székhelye 1682. augusztus 14-én megadta magát. Az erdélyi fejedelem katonái is csatlakoztak a török-kuruc sereghez, amely Füleket, a „királyi” Magyarország középső részének stratégiai fontosságú várát zárta körül és megkezdte annak ostromát.

Folytatás

Forrás: felvidek.ma