A zene az kell!

“A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.”  Victor Hugo

Monarchia Kávéház hétvégi vendégével, Hastoprak Ufukkal, készíthettem interjút.  Egy igazán izgalmas, színes és nem mindennapi élmények sokaságával tarkított életútba nyerhet betekintést a kedves olvasóközönség.

Ki vagy Te? Mit kell Rólad tudni?

Hastoprak Ufuknak hívnak. Isztambulból származom. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen csodálatos helyen nőhettem fel, a kelet és nyugat kapujában. Nagy hatással volt rám a város pezsgése, dinamizmusa, és kettőssége. Tradicionális, de egyben modern és haladó, 15 milliós nyüzsgő metropolisz. Ha még nem jártál ott érdemes felírni a bakancslistádra. A Marmara Egyetemen szereztem német nyelvtanári diplomát, majd az élet úgy hozta, hogy zenéléssel kezdtem el foglalkozni. A munkám révén fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg. Gyakran kaptam baráti meghívásokat, ezért lehetőségem volt beutazni szinte egész Európát. 2009-ben jártam először Magyarországon. Ide is a magyar barátaim meghívására jöttem. Akkor ismertem meg a feleségem. Azóta rendszeresen, minden téli szezont itt töltöttem. Majd ez évben véglegesen Magyarországra költöztünk.

A zene mindig is részese volt életednek?

Igen. Édesanyám elmondása alapján, már egészen kicsi gyermekkorom óta állandóan énekeltem, dúdolgattam. Aztán a kisiskolás évek alatt kórustag lettem, és az ének-zene órákon furulyázni tanultam. Hamar kiderült, hogy jó a hallásom és az énekhangom. A tanáraim felfedezték a bennem rejlő tehetséget, és onnantól kezdve kiemelten foglalkoztak velem. 16 éves koromban került a kezembe először egy gitár. Szerelem volt első érintésre. Azóta nem telik el úgy nap, hogy kicsit ne pengessek. Az első gitárom a zsebpénzemből vettem. Abban az időben nálunk is nagy divat volt a „lengyelpiac”. Egy ilyen piacon szereztem meg. Szörnyű volt, silány minőségű. Véresre dörzsölte az ujjaim. De a nehézségek ellenére én nem adtam fel, és megtanultam rajta az alapokat. Az első igazi gitárom édesanyám ajándéka volt. Összehasonlíthatatlan érzés volt egy jó minőségű hangszeren játszani a tanulógitárom után. Abban az időben még nem volt internet, ahol mindent meg lehet találni egy gombnyomásra. Ahol gitárórákat lehet venni anélkül, hogy akár a lakásunkból kimozdulnánk. Én vadásztam a tapasztalt gitárosokat, a szakma nagyjait, és akár két-három órát is képes voltam utazni, csak hogy beszélhessek velük, hogy egy-két fogást ellessek tőlük. Soha nem elégedtem meg, mindig újra és újra próbáltam egészen addig, míg végül össze nem állt egy-egy dal. Nem volt semmi, ami gátat szabhatott volna az álmom megvalósításának.

Hogy indult karriered, milyen sikerek állnak mögötted?

Az egyetemi évek alatt a barátommal kezdtem el pub-okban, éttermekben zenélni. Először csak hobbinak indult, kis zsebpénz kiegészítésnek. Isztambul a 90-es években ideális hely volt a zenélésre. Még kezdőként is lehetőséget kaptunk arra, hogy megmutassuk magunkat. Egyre többen ismertek meg minket, egyre több munkát, ajánlatot kaptunk. Aztán az egyetem után már főállásban csak a zenéléssel foglalkoztam. Több, különféle formációban dolgoztam. Hol egyedül, hol hegedűssel, hol egy együttes részeként. Néha egy este két-három munkánk is volt. Ezek volt az „arany évek”.
Teljesen kitöltötte az életem a zene, és a dalszerzés. Az érzések, a gondolatok legjobb kifejezése számomra ez. Bármi történik velem, akár jó, akár rossz, az mindig kihoz belőlem valami dallamot. Sokszor a legváratlanabb helyzetekben tör ki belőlem, ilyenkor képes vagyok akár az utcán is hangosan énekelni, dúdolgatni valami új melódiát. És persze emiatt elég sokszor kerülök vicces helyzetekbe.
Ahogy azt előbb már említettem dalokat is írok. A “Bir Bodrum Yazı” című dalom kiadásra került RAKS TEMPO Music Company Istanbul gondozásában 1998-ban. Ezt a dalt még napjainkban is játsszák a török rádiók. A többi saját szerzeményem mellett ez a dalom is megtalálható www.myspace.com/Ufky weboldalon.
2006 júniusában meghívott vendégfellépőként szerepeltem a KANAL D TV csatornán még napjainkban is futó Okan Bayülgen ZAGA Show programjában.

A munka téren is szerencsésnek érzem magam, mert a hobbim a munkám, a munkám a hobbim. Közel 20 éve zenészként dolgozom. Ezalatt az évek alatt kis túlzással végigzenéltem a Török Riviérát. Olyan fantasztikus helyeken dolgoztam, mint a WOW Hotels (Bodrum), Rixos Hotel (Bodrum), Ritz Carlton Hotel (Istanbul), Fuga Fine Times Spa & Resort Hotel (Bodrum), Agean Dream Hotel (Bodrum), Monte Baia Hotel (Uludag), Levent Tenis Club (Istanbul), Swiss Bosphorus Hotel (Istanbul), Kemer Country Club (Istanbul), Royal Castle Pub (Side), Sensimar Hotel (Kumköy), Adalya Garden Hotel (Evrenseki), Sunprime Dogan Side Beach Hotel (Side), Sunprime Numa Beach Hotel (Alanya -Türkler), Villa Augusto Boutique Hotel & Spa (Alanya), és még sorolhatnám.
Szeretek nemzetközi vendégkörrel rendelkező helyeken játszani. Színes, érdekes. De ez a munka nem is olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik. Nagy hiba azt gondolni, hogy ez nem több, mint valaki ott valahol a háttérben penget és énekelget. Érzék kell ahhoz, hogy fel tudd mérni a vendégeket. Tudni kell ráhangolódni a hallgatóságra. Le kell bilincselni őket, és elérni azt, hogy bár csak egy pohár italra ugrottak be hozzád, mégis ott töltsék az egész estét téged hallgatva. Én úgy érzem ez a titok, ez a varázslat, ami megkülönbözteti az igazi előadóművészt a szigorúan kottából játszó zenésztől.

A cikk folytatása>>>

lorincz-sara.com