A török basa

Akkor történt, amit most elmondok, amikor a török volt az úr Magyarországon.
Valamelyik nagy háború után volt: a törökök mentek vissza a hazájukba, s
amerre áthaladtak, falukat, városokat felgyújtottak, asszonyokat,
férfiakat, de még gyermekeket is elvittek Törökországba, szomorú
rabságba.

A többi közt Törökországba került egy kisfiú is. Ezt a török császár
udvarába vitték, ottan nevelődött fel. A török császár megszerette az
ügyes fiút, katonának nevelte, s az isten úgy felvitte a dolgát, hogy
basa lett belőle.

Telik-múlik az idő, megházasodik egyszer a magyar fiú, s Isten
megáldja gyermekkel. No, ha megáldotta, dajka is kellett a gyermek
mellé. Mikor éppen dajkát kerestek, arra vetődött egy öreg magyar
asszony, azt a basa mindjárt felfogadta dajkának, hadd legyen az ő
gyermekének magyar dajkája. De ugyancsak meghagyta az asszonynak, hogy
jól vigyázzon a gyermekre, még a szél fúvásától is őrizze, mert különben
így meg úgy megbünteti.

Hiszen dajkálta az öregasszony, ahogy tőle kitelt. De egyszer a
gyermek megbetegedett, s sírt éjjel-nappal, nem tudta elcsitítani.
,,Istenem, Istenem – tűnődött magában az öregasszony -, mivel
tudjam elcsitítani ezt a gyermeket! Ha meghallja az apja a sírását, vége
az életemnek!”
Mit gondolt, mit nem magában, elkezdett énekelni a gyermeknek:

Csicsija, babája,

szép török fiúcska!

nekem is volt egyszer

szép kicsi fiacskám,

elvitte a török,

szép piros hajnalban,

hajnal hasadásban.

Most is megismerném,

ha elémbe jönne,

karja fehérjéről,

fehér szemölcséről.

Hallotta ezt a nótát a basa felesége, aki értett magyarul. Szalad az urához, s mondja, hogy mit énekel az öregasszony.
– Ez az én édesanyám! – kiáltott a basa, s szaladott ki az öregasszonyhoz.
– Anyám, édesanyám, lelkem édesanyám, nézzen a szemembe, meg ismer-e engem?

Mondotta az öregasszony:
– Megismerlek karod fehérjéről, fehér szemölcsödről.

Ott mindjárt felgyűrte az inge ujját a basa, és ím, rajta volt a
karján a fehér szemölcs. Ott mindjárt egymás nyakába borultak,
vége-hossza nem volt ölelésnek, csóknak.

Így volt, igaz volt, vége volt.

Többi mese>>>,