A néprajzos keletre ment

Anatóliai kutatóútjáról tért vissza a napokban Bartha Júlia turkológus, a szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzosa.
A Kelet-kutatót törökországi útjának céljáról, eredményeiről kérdeztük.

— Törökország kifogyhatatlan kincsestár számomra, annak ellenére, hogy már túlvagyok az ottani világot összefoglaló, Lále — Tulipán című nagymonográfiám megjelenésén — mondja Bartha Júlia, s hozzáteszi: — Most is „fűzték a bocskorom”, ahogy a törökök mondják, ha nagyon mehetnékje van valakinek. Amikor hosszabb ideig nem tudok eljutni oda, már nagy hiányérzetem támad, mert ez az ország minden évben tud valami újat mutatni magából.

— Konkrét meghívás alapján, vagy csak önálló elhatározásból indul most útnak?

— Folyamatosan vannak meghívásaim a törökországi tudományos élet képviselőivel való jó kapcsolataimnak hála, de most teljesen a saját fejem után mentem. A hagyomány és árucseretermékek viszonyát vizsgáltam, különös tekintettel annak anatóliai emlékeire.

— Ez kicsit elvont területnek tűnik, vagy ottani kutatásainak eredményét szélesebb körben is lehet majd kamatoztatni?

— Sok olyan dologgal találkoztam, melyek nálunk is megtalálhatóak. Csak éppen nem tudjuk, hogy másutt milyen hosszú múltra tekinthetnek vissza, aminek vizsgálatával esetleg a gyakorlatban is használható elgondolások születhetnek majd. Például az ottani úgynevezett hánok és bedesztenek, a már évszázadok óta létező hatalmas árudepók nem mások, mint a nálunk modernebb formában az utóbbi évtizedekben elterjedő logisztikai bázisok. De ennél is fontosabb a kisipar, népművészet kutatása, mert az Törökországban gond nélkül túlélte a modern kor kihívásait, s ma is a népesség nagy részének nyújt biztos megélhetést. Ha összevetjük hazánk és Törökország reagálását a kínai tömegáruk megjelenésére, azt látjuk, hogy ez őket egyáltalán nem rendítette meg. Amellett, hogy a kínaiak nem tudták kiszorítani a hazai ipar termékeit, józan megfontolásból bevették a török textilipar áruit a saját kínálatukba, aminek azok a jobb minőségű részét adják. A törökök a behódolás helyett meglovagolták a kínai konkurenciát, mert egy, az otthoniakat támogató józan gazdaságpolitika állt mögöttük.

— Bízik abban, hogy ebből a gyakorlatból idővel itthon is átveszünk valamit?

— A török világ nem csak hódítóként jött már hozzánk, hanem sokszor és sokat adott is nekünk. Olyasmit, amit zokszó nélkül átvettünk, mert jónak bizonyult. A velük való találkozás óta színes a népviseletünk, ízletesebb a konyhánk, de ami szintén fontos, az Európába irányuló török kereskedelmi útvonal rajtunk keresztül, Erdélyen át vezetett, aminek haszna nagyban hozzájárult a Tündérkertnek nevezett fejedelemség akkori virágzáshoz. A példa előttünk áll, csak oda kell rá figyelni. Ennek reményében igyekeztem egy gazdag ország gazdag lehetőségeit mostani utammal is jobban felmérni, aminek eredményeit, tapasztalatait szeretném mihamarabb bemutatni az itthoniaknak.

Szathmáry István, www.szoljon.hu