A mecset, a minaret és a müezzin

Az iszlám híveit véletlenül se tituláljuk „mohamedán”-nak, mert ez sértő. Nevezzük őket „muszlim”-nak. A „böszörmény” kifejezés elavult, a „muzulmán” pedig nem a legszerencsésebb. Az iszlám világában kalandozva minareteket, dzsámikat és mecseteket is meglátogatunk.

Hazánkban egyre több muszlim diák tanul, és az iszlám követői közül sokan dolgoznak is itt. Ők mind gyakorolni szeretnék vallásukat. S bár a török korban számtalan mecset és dzsámi volt Magyarországon, ezeket jórészt visszaalakították keresztény templomokká, vagy lerombolták. A megmaradt dzsámik és minaretek ma turistalátványosságként szolgálnak. Így az iszlám hívei kisebb imahelyeket alakítottak ki maguknak például a Józsefvárosban. Újbudán pedig egy irodaházból kialakított mecsetbe is járhatnak a muszlimok. Sőt, napjainkban egy egészen új mecset építése is napirenden van, bár a végleges helyszínt még nem sikerült megtalálni.
Vajon mi a különbség a dzsámi és a mecset között? Aki muszlim az muzulmán-e, vagy esetleg mohamedán? Kik azok a böszörmények és az iszlamisták? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A vallás

Az iszlám a világvallások egyike. Alaptétele az Allah egyedüliségében és mindenhatóságában való hit. Az iszlám hívei hisznek a prófétákban és a szentekben, az angyalokban és a dzsinnekben. A legutolsó próféta hitük szerint Mohamed volt, akin keresztül Allah kinyilatkoztatta az iszlám szent könyvét, azaz a Koránt. Emellett a muszlimok hisznek a végső napban, azaz az ítélet napjában. Hitük szerint Isten végtelen tudással rendelkezik, és minden a világon az ő tudtával és beleegyezésével történik. Tehát minden előre el van rendelve: Allah az úgynevezett jól őrzött táblára mindent feljegyzett, ami a feltámadás napjáig történni fog. Az ember szabad akarata abban áll, hogy választhat a jó és a rossz között.

A hívek

Az iszlám követői magukat muszlimoknak nevezik, és a magyarban is ez jelenleg a legelfogadottabb elnevezésük. Az iszlám és a muszlim arab eredetű nemzetközi szavak, bennük az SZ-L-M arab gyök fedezhető fel. A szócsaládban a ’béke, teljesség, biztonság, Isten akaratának való alávetés’ fogalomkörébe tartozó szavakat találunk. Az iszlám az arabban főnév, a magyarban azonban melléknévként is használható: az iszlám vallás.
Az iszlamista képzett alak nem az iszlám híveire vonatkozik, hanem az iszlamizmus vagy más néven iszlám fundamentalizmus politikai irányzat követőire. A szót főként a sajtóban használják, melléknévként és főnévként egyaránt. Elsősorban háborúkkal és terrorcselekményekkel kapcsolatos hírekben találkozhatunk vele.

Az iszlám híveit muzulmánoknak is szokás nevezni. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint a magyar muzulmán szó forrása szintén az arab muszlim szó. Ez átkerült a perzsába, majd onnan a muslimān többes számú alakban a törökbe és más nyelvekbe is. A muszlimok ezt a megnevezést nem tartják helyesnek, mert egy többes számú alakból keletkezett. A magyarba a muzulmán szó valószínűleg több forrásból érkezett. Átadó nyelvként szóba jöhet az oszmán-török, a szerb, a horvát, a középkori latin és a német is.

A középkori Magyarországon különböző muszlim népcsoportokra (volgai bolgárok, kálizok) használt böszörmény szó mára elavult. Ez ugyancsak a fenti muslimān szó alakváltozata. Az m ~ b váltakozás a török nyelvekben ismert jelenség, a magyarba már a b-vel kezdődő alak került, feltehetőleg *büsürman / besermen formában. Az átadó nyelvet nem sikerült azonosítani, ugyanis csakúgy, mint a muzulmán esetében, számos szóba jöhető nyelvben megvannak a b-s alakok is.
Korábban az iszlám követőire az izmaelita szót is használták. A TESz. szerint a szó első írásos előfordulása 1799-ben volt. A szó a latinból került a magyarba. Benne az Izmael bibliai nevet fedezhetjük fel. Izmael (vagy Ismáel) Ábrahám és Hágár fia volt, Izsák féltestvére. Az arabokat Izmael leszármazottjának tekintik. Az izmaelita kifejezést azonban nem az arabokra, hanem elsősorban a középkori Magyarországon élő muszlim népcsoportokra használták. Sőt, a 19. század végén ’kereskedő, zsidó’ értelemben is használták – feltehetőleg az izraelita ’zsidó’ szóval való alaki hasonlóság miatt is. Az izmaelita szó mára a köznyelvből kikopott, elsősorban történeti munkákban találkozhatunk vele.

A cikk folytatása>>>

nyest.hu