Nehezebben kapnak török állampolgárságot a külföldi házastársak

Az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a „Nemzeti Biztonsági Csomag” keretében tizenkilenc pontos törvénytervezetet nyújtott be, amely leginkább a nemzetbiztonságról és az állampolgárság igényléséről szól. Habár a legtöbb ponttal és szigorítással még az ellenzék is egyetért, hatalmas vitát váltott ki a „házastársak honosítása” nevű rész. Ez ugyanis rendkívül körülményessé teszi, hogy a külföldiek török állampolgárságot kapjanak, még akkor is, ha már több éve élnek az országban.

Törökországban „vérség és származás” alapján jár az állampolgárság: ha az egyik szülő török, akkor az utódok is felvehetik a török állampolgárságot. Ezenfelül Ankara biztosította azoknak az embereknek is az állampolgárságot, akik Törökországban születettek, de hontalannak számítottak. 2003-ig a külföldi nőket automatikusan „honosították”, de később ezt válaszhatóvá tették, és kikötötték, hogy a házasság évétől számítva legalább három évet kell eltölteni Törökországban ahhoz, hogy állampolgár legyen egy külföldről hozott feleség.

A november 24-én beterjesztett csomagot azért támogatja az AKP, hogy a „külföldiek ne jelentsenek veszélyt a török biztonságra, közrendre és a közerkölcsre”. Ezért „alapos vizsgálatnak” vetnének alá minden külföldi házasságot, habár azt a képviselők nem magyarázták meg, hogy ez pontosan mit is jelent. „Az új törvények megakadályozzák majd a sok álházasságot, amit csak a török állampolgárság megszerzéséért kötöttek, de a kormány ezzel megint átesett a ló túlsó oldalára. Mostantól kivizsgálnak szinte minden olyan házasságot, ahol az egyik fél nem török származású” – jelentette ki az egyik török újságíró, aki szerint a legrosszabb az, hogy senki nem tudja, ez a „vizsgálat” mit is jelent: vajon nem egy „házasságrendőrség” létrehozását? Ezenfelül azt sem tudják, hogy mi lenne azok sorsa, akiket esetleg „bűnösnek” találnának ebben az ügyben: kötelező válás, börtön, vagy kitoloncolás?

2011-ben Törökországban 3826 külföldi állampolgárságú vőlegényt és 15 164 menyasszonyt tartották nyilván a hatóságok. Egy helyi emberi jogi szervezet szerint a török társadalomban nagy az ellenérzés a külföldi házastársakkal szemben. Akiket egyébként származási terület alapján három csoportra lehet osztani: a közép-ázsiaiakra (pontosabban a posztszovjet államokból származókra), a menekültekre és a nyugati országokból érkezőkre.

A közép-ázsiai és kaukázusi országokból érkezők – főleg az azeriek és a türkmének – elsősorban a támogatások, segélyek és a munkalehetőség miatt házasodnak a törökökkel. A szíriai és az iraki menekültek inkább biztonsági kihívást jelentenek, mivel nem tudni, hogy valójában milyen nézeteket képviselnek. Végül pedig a nyugatiak – az oroszokat is ide sorolják – esetében a „romlott erkölcsiség, a házasság előtti szex és nem muszlim” indokok kerülnek elő.

A török társadalomban leginkább az arab, különösen a szíriai menekült nőkkel szemben táplálnak komoly ellenérzéseket. A szíriai nők iránti „keresletből” már egy mondás is született, amit gyakran lehet olvasni – mintegy vicces feliratként – az autókon és a pólókon: „Nem baj, ha nemet mondasz, úgyis sok a szíriai a környéken”. Egyrészt, mert mostanában gyakrabban előfordul, hogy a határ menti területeken a török férfiak inkább szíriai nőket választanak maguknak házastársul, mint a török lányokat. Másrészt pedig az sem ritka, hogy a török férj felvesz a háztartásba hivatalosan „takarító és gyereket nevelő” szíriai nőt, de valójában az a második feleség szerepét tölti be. Ez azonkívül, hogy kiváltja a török asszonyok dühét, illegális is: a poligámiát büntetik a kis-ázsiai országban, és a második feleség semmiféle jogokat nem élvez.

A kép forrása: Europress/AFP

2014-12-10
keletport.hu