VÁMBÉRY ÁRMIN, A 25 NYELVEN BESZÉLŐ MAGYAR DERVIS

Vámbéry Ármin neve elsősorban a magyarság gyökereinek kutatásával és Közép-Ázsiában tett utazásaival forrt egybe, sikereiről a világhírű The Times magazin többször is beszámolt. A kiváló memóriával rendelkező kalandor és kutató nemcsak kimagasló eredményeket ért el, hanem személyes élete is jó példája annak, hogy a kitűzött célt a legkilátástalanabb helyzetből is el lehet érni. Vámbéry Ármin pedig szinte reménytelen helyzetből indult.

Nehéz kezdetek
1832-ben született egy szegény, csallóközi zsidó családba. Apja, aki rabbi volt, még születése előtt meghalt a nagy kolerajárványban, így nem ismerhette. Özvegy édesanyja nem tudott róla gondoskodni, ezért a szülői házat tízesztendősen el kellett hagynia. Már gyerekként szembesült az éhezéssel és a nélkülözéssel, egy hároméves korában bekövetkezett baleset miatt pedig egyik lábára teljesen le is bénult. Miután otthonról elköltözött, piócákat kezdett el gyűjteni a közeli mocsarakban, hogy azt patikáknak eladva valamiből fenntartsa magát.

Szívóssága és találékonysága mellett korán megmutatkozott Vámbéry Ármin kiváló nyelvérzéke és intelligenciája. A nosce te ipsum, azaz „ismerd meg magad” jegyében tanulmányait egy ortodox zsidó és protestáns elemi iskolában kezdte, később a szentgyörgyi, majd a pozsonyi bencés gimnázium növendéke lett. A szűkös körülmények között, ágyrajáróként élő és éhező fiú mindvégig kitűnő tanuló volt. Folyamatosan a lexikonokat bújta, tudásszomját a könyvtárakban próbálta kielégíteni. A pozsonyi líceumban kezdett el a keleti nyelvek, így a török, perzsa és az arab felé fordulni, ám addigra már elsajátította a német, olasz, angol, spanyol, svéd és dán nyelv alapjait. Huszonöt éves korára pedig már annyi nyelven beszélt, mint amennyi az éveinek száma volt.

Utazás inkognitóban
Vámbéry kiváló nyelvtudását és memóriáját házitanítóként kamatoztatta, ebből tartotta fent magát. A küzdelmes éveket és nincstelenséget követően Kecskeméten végre rámosolygott a szerencse. Megismerkedett Kemény Zsigmonddal, aki lehetőséget látott a tehetséges fiatalemberben, és mentorként elkezdte egyengetni az útjait. Így került báró Eötvös József látóterébe, majd a Tudományos Akadémia támogatásával 1857-ben eljutott álmai városába, a mesés Isztambulba.

Vámbéry Ármin négy év felkészülést követően 1861-ben indult el az addig ismeretlen Közép-Ázsia felé. Célja kezdetben a Kőrösi Csoma Sándor által elkezdett, a magyarság eredetét feltáró kutatás volt. Bár elméletét többször kritizálták, köztük jó barátja, Budenz József is, ő vetette fel elsőként a finnugor helyett a magyar-török nyelvrokonságot.

Később figyelme Közép-Ázsia felé irányult, ahol négy éven keresztül mohamedán dervisnek kiadva magát inkognitóban utazott.
Másfélezer kilométeres útja során senki nem gyanította Vámbéry Árminról, hogy európai lenne. Kiválóan beszélte a török szinte minden dialektusát, jól ismerte az arab és a perzsa kultúrát. Utazásait titkos naplók formájában is dokumentálta, amelyekről később tudományos cikkek keretében is beszámolt. Eredményeire és kutatómunkájára hamar felfigyeltek a világban, nem véletlenül.

Folytatás

Forrás: egy.hu