Váncsa István: Lakoma

Ez a könyv régi vágású, hagyományos, komoly étkekről szól. Szerzőjét jobban érdekli a gasztronómia múltja, mint a jelene, továbbá csakis a valódi ételek érdeklik, amelyeket valódi emberek szoktak (volt) készíteni és fogyasztani, s amelyek egyre inkább visszaszorulnak a régi receptgyűjtemények töredező lapjaira. A hagyományos, lokális gasztronómiai kultúráknak befellegzett, azok ugyanis addig éltek, amíg az emberek azt főzték, ami a környezetükben termett vagy megélt, és úgy főzték, ahogy a szüleiktől megtanulták. Persze az emberek régen is találkoztak az általuk ismerttől eltérő kulináris világokkal, ezekre rácsodálkoztak, és át is vettek belőlük emezt-amazt. A konyha tehát változott, de organikusan és mértéktartó lassúsággal. A mai ember környezetében viszont valószínűleg semmi nem terem, és a poratkát leszámítva nem is él meg semmi, korunk hőse tehát a piacon veszi a dél-amerikai paprikát, a kínai fokhagymát, az észak-afrikai szőlőt, recepteket pedig az interneten talál, ahogy egyébként mindenki más. A folyamat megállíthatatlan és gyorsuló. Vannak ugyan ellenirányú tendenciák, de hát az igazság az, hogy a mediterrán világ lokális gasztronómiai kultúráinak egy része mára már el is tűnt.

Részletek

magyarnarancs.hu