Végére értünk a 30-napos böjtnek, és az utána következő Cukor Ünnepnek is.
A Ramazánt (Ramadánt) követő Cukor Ünnep egy nagy családi összejövetel. Hagyományok szerint mindig a fiatalabbak mennek az idősebbekhez. Nálunk ezért a kulcsfigura a nagymama. Ő egyébként Kastamono tartományban a hegyek közötti kis faluban él.
A nagymama háza. Több, mint 200 éves.
És belülről.
Innen viszont már az összes rokon beköltözött Isztambulba, senki sem akar az ünnepre idáig eljönni. Ezért aki utoljára errefele járt és előre gondolkodott, az behozta a nagymamát a városba. Persze hónapokkal ezelőtt.
Szegény nagymama azóta pedig, mint valami kabala, házról házra járt. Így az aktuális tartózkodási helyét nem tudja senki. Éppen ezért nálunk az ünnepi előkészületekbe az is beletartozik, hogy megtaláljuk a nagymamát, mert ott fogunk ünnepelni.
Az ünnep legjobban a Karácsonyhoz hasonlít. Ilyenkor együtt a család, és hatalmas ünnepi ebédeket és vacsorákat tartanak. A gyerekek pedig ajándékokat, és rengeteg édességet kapnak.
Természetesen az üzletek zárva, és a város pedig teljesen kihalt. Mindenki ünnepel.
Vagy pedig kihasználja a szabad napokat, és elmegy pihenni.
Mi az idén az utóbbit választottuk, és elmentünk Törökország másik végére, egészen a grúz határig. Na de erről majd később, ha készen vannak a képek. 🙂
A teljes cikk itt olvasható>>
Forras: http://isztambul.info/blog, CyberMacs