Ezen a napon: Cahit Zarifoğlu költő és a feleségéhez írt verse

Nem tudom, ki hogyan kedvel meg egy költőt. Nálam Cahit Zarifoğlu esetében úgy történt, hogy egy véletlen folytán egy videóban meghallottam feleségéhez írt versét. Úgy gondoltam, utána kell néznem, ki az, aki ilyen hétköznapi dolgot, hogy egy anya, egy feleség állandóan fáradt még egy beszélgetéséhez is, így tud leírni. Visszatérünk még a versre, de ismerjük meg előtte a szerzőjét!

Cahit Zarifoğlu 1940. július 1-jén született Ankarában. Bár több városban töltötte gyermekkorát, az egyetemet is a fővárosban végezte el német nyelv- és irodalom szakon, de addig hosszú út vezetett.

Gyermekkorára és egész életére rányomta bélyegét, hogy édesapja egy második feleséget is választott magának az édesanyja mellett, melyet a fiú egész életében nem tudott elfogadni, és apjával szemben mindvégig jeges gyűlöletet érzett. Mindössze 1,5 évvel idősebb bátyját tekintette apjának. Azt írják róla, hogy a saját és édesanyja magányossága tette őt is magánykedvelővé, időről időre elvonulóvá.

A róla szóló írások azt is elmondják, hogy gimnazista korában lázadt az iskola ellen. Egyszerűen ki sem nyitotta az irodalom- és az algebrakönyvét, és egyetlen kérdésre sem válaszolt a vizsgán, ezért háromszor is évismétlés várt rá. Tanulás helyett verset írt, majd helyi újságoknál fordítóként, titkárként és könyvelőként dolgozott. Egyetemi éveiben sem mérséklődött a makacssága: 10 év alatt sikerült lediplomáznia.

Első novelláskötetét még gimnáziumi évei alatt adta ki, közben különböző irodalmi lapokban jelentek meg versei. Példaképe a kor híres költője, Cemal Süreya volt.

Barátai szerint mindig gyengének, betegesnek nézett ki. Gyakran elmenekült mindenki elől, magányos létre vágyott. Mikor megértették, hogy nem beteg, inkább ilyen az egyénisége, az Aristo (Arisztotelész) becenevet ragasztották rá.

Mestere és barátja volt Necip Fazıl költő, aki utat is mutatott neki ahhoz, hogy élete hogyan lehet teljes. Ő ismertette össze későbbi feleségével, Berat asszonnyal is, sőt esküvői tanújuk is lett. Négy gyermekük született. Nem csak saját gyermekei apja volt, hanem azzal, hogy sok-sok mesét írt gyermekek számára, másoké is. Összesen kilenc mesekötete került kiadásra.

Csendesen, visszavonultan élte fiatal éveit, majd volt még egy elcsendesedő korszaka, mégpedig a betegségének időszaka, amikor napról napra fogyott el, a rák sorvasztotta. Barátai folyamatosan mellette voltak, többször meséltek ezekről a heteiről, így a költő mondásai ebből az időszakból örökre fennmaradtak.

Erdem Beyazıt költőnek, miközben fogta a kezét, ezt mondta: „Erdem! Kırlarda çiçekler artık bensiz açacak.” –  Erdem, ezentúl nélkülem nyílnak a virágok a réteken. E híres mondása alapján sokszor mondják róla: verseivel a réteken virágot nyitott.

Rasim Özdenören költőnek pedig: „Rasim! Bir rüya gördüm. Necip Fazıl, bana ‘Yirmi beş yıl sonra burada buluşacağız’ dedi.” – Álmot láttam. Necip Fazıl azt mondta nekem, hogy 25 év múlva itt találkozunk.

25 évet hallott, de lehet, hogy 25 napot mondott régi mestere, ugyanis ezt követően a 25. napon, 1987. június 7-én elhunyt.

Térjünk vissza a cikk elején emlegetett vershez. Íme egy videó, amelyben meghallgathatjuk, és sok-sok fényképet is láthatunk a költőről és élete pillanatairól. A filmben elhangzik felesége visszaemlékezése is. „Állandóan az írógépe mögött ült és írt, én pedig egyszer azt mondtam neki: annyi verset írsz, de nekem egyet sem. Azonnal papírt kért, hogy verset írjon, de én elszégyelltem magam, és nem hoztam. Addig erősködött, míg végül mégis elmentem a papírért és tollért.  „Hát így ír az ember verset?” – kérdeztem, mire ő így válaszolt: „Hát költőember vagyok, nem kell ihletre várnom.”

Megírta és átnyújtotta nekem: ez a te versed. De én nem fogadtam el. Még mindig nem fogadom el, hiába mondják a barátai, milyen szép vers.”

Ey berat hanım
Otur şöyle nefes al dinlen
Ve anlat ne var ne yok halin nasıl
Eğer dersen

„vaktim yok dilim yorgun
Çamaşır dağ gibi
Bulaşık bir ziyafet sonrası kadar çok
Ve çocuklar
Aç uykulu ve huysuz”
O vakit koştur didin işin bitince otur
Sonra anlat halin nice keyfin nasıl

Ey Berat  hanım dersen ki
„Bu ne zalim adam
Halimi bilmez halden anlamaz
Küçük bir şeyi mesele yapar”
-Ne büyük yalan-
Doğrusu var hakkın
N’etsem n’apsam
Kollarını bilezik
Boynunu kordon
Ayağını hal hal donatsam
Yine hakkın kalır

Bizi hoş görünüz
Sabırlı olunuz
Çocukları dövmeyiniz
Zinhar beddua etmeyiniz
Sui zan değil hüsnü zan ediniz
Ve acaba ikaz ettik hata mı ettik

Oh Berat asszony
Ülj le ide, szusszanj egyet, pihenj
És mesélj, hogy vagy, kedved milyen
Ha azt mondod
„nincs időm, fáradt a nyelvem is
A mosnivaló hegynyi
A mosatlan oly sok, mint ünnepkor
És a gyerekek
Éhesek, álmosak és nyűgösek”
Hát fuss, munkád után ülj le
aztán mesélj, hogy érzed magad, milyen a kedved

Oh Berat asszony, ha azt mondod
„Milyen kegyetlen ember
Nem tudja, hogy érzem magam, nem érti
Kis dologból is ügyet csinál”
– Mily nagy hazugság –
Bár, van némi igazad
Akármit teszek, akármit csinálok
A karodra karkötő
A nyakadra nyaklánc
A bokádat is perecekkel telerakhatom
Még mindig marad jogod

Legyen engedékeny velünk
Legyen türelmes velünk
A gyerekeket se verje meg
Még átkot se szórjon
Mindig jóra gondoljon
S vajon hiba volt e szólni

Forrás, életének, munkásságának részletes bemutatása: ensonhaber.com

Erdem Éva – Türkinfo