Bíró Béla: A német–török paradoxon

A nyugati társadalmak, bár minden idegszáluk tiltakozik ellene, úgy tűnik, előbb-utóbb arra kényszerülnek, hogy az eltérő kultúrák együttélésének problematikájával – a wishful thinking (magyarán a vágy-vezérelte gondolkodás) béklyóiból kitörve – végre tényleg szembenézzenek.

A kényszer legszemléletesebben a németországi törökök példáján szemléltethető. A törökök ugyanis Németországban minden – a mai jogállamokban maguktól értetődő – állampolgári joggal rendelkeznek. A német állam, amely önmagát hivatalosan is bevándorló országnak tekinti, mindent megtesz azért, hogy – úgymond – be is fogadja (a hivatalos terminológia szerint integrálja) a kezdetben még vendégmunkásoknak, manapság inkább bevándorlóknak tekintett idegeneket. A német közéletben, a politikában, a sajtóban, az állami adminisztrációban számos török származású (német terminológiával migrációs hátterű) német állampolgár játszik fontos szerepet. A zöldek és a szociáldemokraták soraiban több török származású politikus is az élvonalba küzdhette fel magát.

Német szemmel tehát a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a több milliós török népesség Németországot tekintse hazájának, a német kancellárt, illetve az államelnököt saját közössége legmagasabb rangú képviselőjének. A német közvélemény nem kis meglepetésére nem ez történik.

A Deutsche Welle rádióállomás internetes fórumán Kemal Hür, a Deutschlandradio szerkesztője a német paradoxont két egymásnak ellentmondó ténnyel szemlélteti. Egy német szélsőjobboldaliak által elkövetett törökellenes merényletben egy első generációs török bevándorló asszony, a ma már 75 éves Mevlüde Genc két lányát, két unokáját és egy unokahúgát veszítette el. Ennek ellenére azonban nem csak németnek tekinti magát, de hálás is a német államnak azért a támogatásért és széleskörű együttérzésért, mellyel fájdalmát enyhíteni próbálták. („Németországban élek, tehát német akarok lenni” – vallja ma is.) Két generációval fiatalabb, szintén német állampolgárságú unokaöccse, Kamil Genc azonban internetes blogján „egy zászlóra, egy nyelvre és egy nemzetre” esküszik. S az ő esetében mindhárom török. Ráadásul az újraválasztásáért Szarajevóban kampányoló Erdogan török elnök választási rendezvényéhez toborzott „német” hallgatóságot. Annak ellenére is, hogy minden török tévéadó egyenes adásban sugározza a szarajevói beszédet.

S valóban, több mint tízezer németországi török zarándokolt el egész autóbusz-karavánokkal az 1 000 kilométernyire lévő Szarajevóba, hogy Erdogan a külföldön élő törököknek címzett beszédet meghallgassa, s személyesen is megtapsolhassa.

Folytatás

Forrás: maszol.ro

Kép: szabadsag.ro