„Az iszlámra nálunk verbális kilövési engedély van érvényben”

Allah tágas földje címmel a Kárpát-medencei Tehetséggondozónál jelentette meg regényét Sayfo Omar, akit eddig főképp a kormányközeli média újságírójaként ismerhettünk. A szír származású iszlámszakértőtől viszont nem a menekültellenes narratívát szokhattuk meg. Könyve mellett arról is kérdeztük, miként viszonyul a politika által erőteljesen gerjesztett indulatokhoz.

– Allah vagy inkább Tanri tágas földje?
– Nem tudom, én vagyok-e a leginkább arra hivatott személy, hogy állást foglaljak a Vona Gáborral kapcsolatos vitában. Anélkül, hogy mentegetném a Jobbik elnökét, és belekezdenék egy filológiai fejtegetésbe, azt tudni kell: noha a „Tanri” Istent jelent, a mai török politikai diskurzusban ez egy török etnikai nacionalisták által használt terminus. Ezért az iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja által uralt Törökországnak egy közintézményében tartott beszédben nagyon provokatív lett volna a tolmácsok részéről ezt a kifejezést Vona szájába adni.

– A vitában elhangzott, hogy arab keresztények is használják az „Allah” megnevezést. Az említett két néven kívül használnak még másikat az arab világban?
– Egyebek mellett létezik még a „Rabb” kifejezés, ami az Urat jelenti. Szinonimája Istennek muszlimok és keresztények között egyaránt. Az arab keresztény szövegekben Isten ugyanúgy Allahként van megjelölve. A muszlimok emellett különböző attribútumai által hivatkoznak még rá 99 néven. A közbeszédben viszont leginkább az „Allah” honosodott meg. Különböző szófordulatokban is ez jelenik meg, így az „insallah”-ban is, ami azt jelenti: ha Isten is úgy akarja.

– Allah és Isten ugyanaz?
– Igen, de az istenkép kultúrkörönként változik. A nyugati keresztény istenkép alapjában különbözik a keleti kereszténység, az iszlám és a judaizmus istenképétől. Előbbiben Isten egy személyközeli entitás, a gondoskodó atya, az utóbbiaknál viszont Úr, akit félni, szolgálni kell, akinek szava betartandó törvény.

– Regénye, az Allah tágas földje címében egy koráni idézetre utal. Mit jelent ez pontosan?
– Ez a részlet arról szól, mikor egy embernek a tettei az ítélet napján mérlegre kerülnek, és ő azzal védekezik: nem tudta teljesíteni az isteni parancsokat, mert a földön muszlimként el volt nyomva, nem tudott kiteljesedni. Az angyal visszakérdez: igen, de nem volt-e Allah földje elég tágas, hogy elvándorolj, és mégis teljesítsd Isten parancsát? Ez a gondolat egészen a 80-as évekig jelen volt az európai muszlim kisebbségek vallási diskurzusában. Az első generációs bevándorlók vallási autoritásai úgy vélték: az a fő, hogy a hívők úgy éljenek, ahogy a vallási iránymutatások megkövetelik. Ha pedig ezt nem tudják megtenni, akkor menjenek haza Európából. Aztán ahogy újabb generációk nőttek föl Európában, és szakadtak el az óhazától, ez a Korán-idézet kikopott a köztudatból, hisz nem szolgálta már ki a társadalmi realitásokat. A könyvem szerint egy szélsőséges, jövőbeli történelmi kontextusban visszatér az idézet a közgondolkodásba, és azt bizonyos politikai szándékok kiszolgálására használják.

– Eddig főként ismeretterjesztő szövegeiről volt ismert. Mi vitte a regényírás felé?
– A gondolat régóta érlelődött bennem, a legnagyobb lökést pedig Houellebecq Behódolás című könyvének megjelenése adta. Ez a nyugati értelmiség egy részének teljesen legitim félelmét fogalmazza meg Európa iszlamizációjával szemben. Magam viszont némiképp csalódtam benne. A szerző a regény negyven százalékában a saját irodalomtörténeti fejtegetéseit adja elő, és kevésbé a társadalomra reflektál. A téma kutatójaként számomra a könyvnek így mindössze húsz-harminc százaléka volt érdekes. Azt éreztem, hogy Európa történelméből és a nyugat-európai társadalmi folyamatokból kiindulva nem egy reális forgatókönyvet mutat be, inkább csak a félelmeket vázolja a szerző. Európában még soha nem volt olyan, hogy egy heterogén, szervezetlen, egymással rivalizáló közösség hirtelen összefogjon és átvegye a hatalmat a többségi társadalomtól. Hamarabb jutottak el a feszültségek arra a szintre, hogy a többségi társadalom felhatalmazta az aktuális politikai elitet a probléma radikális megoldására. A regényem azt a lehetőséget vázolja fel, hogy miként születhetnek drasztikus megoldások a jelenlegi konfliktusokra válaszul.

Folytatás >>>

Forrás: mno.hu