Nazli és Ferit szerelme kiállta a mindennapok és a cseppet sem mindennapok megpróbáltatásait. Talán még lehetett volna bonyolítani a történetet, de minek?
2017. december 31-én telihold volt. Illetve majdnem telihold. A szó átvitt és szó szerinti értelmében. Ez a török sorozat is véget ért. A teljes hold, sőt a szuperhold most elmaradt. Csak simán, majdnem telihold volt, a maga egyszerű, de mégis nagyszerű mivoltában.
Sok néző szuperholdat várt, és kicsit csalódott. Amilyen csodásan, izgalmasan telt a hold hétről hétre, talán jogosan várhatnánk el, hogy kiteljesedjen. De valljuk be őszintén, szuperhold ritkán van. Talán ezért is olyan különleges, nem mindennapi.
A nagy katarzis, amit olyan sokan vártak, valahogy elmaradt. Már nincsenek könnyek, döbbenet, intrika. Nincs nagy látványos ölelés vagy csókok. Csak egy szilveszteri buli van, ahol mindenki a párjával, szeretteivel van. Ahol a hölgyek csinosak és szépek, a férfiak szívdöglesztően elegánsak és sármosak.
Már nem kell aggódni félreértéseken, hazugságokon, játszmákon. Letisztultak az érzések, gondolatok. Már mindenki nyílt, tiszta lapokkal játszik. Csak hallgatni kell a jó zenét, amit a színpadról szolgáltatnak a zenészek. Most már nincs más hátra, csak az, hogy jól érezzük magunkat, élvezzük a pillanatot.
A kívülálló számára, aki a történetet nézi, talán bosszantó ez a „semmi”. Miért nem történik már valami? Valami izgalmas. Valami, ami – így vagy úgy, de – felkavar, megérint. Amiről beszélni lehet, mert foglalkoztatja a gondolataimat.
Na de nem azért néztük, drukkoltuk végig a hold teljesedését, hogy idáig eljussunk? Végre rendben és helyén legyenek a történések?
Nem azt akarjuk, hogy a bűnös megérdemelje méltó büntetését? Hogy a hazugság kiderüljön? Hogy a szerelmesek egymásra találjanak? Ki-ki a hozzáillőt találja meg és vele legyen boldog? Hogy a szerelmesek végre csak egymásnak örülhessenek? Tisztán, nyíltan, viszály és intrika nélkül egyszerűen csak jól érezzék magukat, olyan emberek társaságában, akiket szeretnek? Ahol már nem kell játszmázni?
Amikor már csak megéljük a pillanatot, már nem kellenek külső megerősítések, mert már nincsenek bennünk kételyek. Már nem fontos az ego, nem fontos a manír. Egyszerűen csak jól érezzük magunkat és persze egymást a szerelmünkkel.
Ezek az élet cseppet sem hangos és látványos csodái.
Nazli és Ferit szerelme kiállta a mindennapok és a cseppet sem mindennapok megpróbáltatásait. Talán még lehetett volna bonyolítani a történetet, de minek?
Ez a török mese most happy enddel végződik. Nem csak a szerelmük teljesedik, mint a telihold, hanem az Aslan család is, egy kis jövevénnyel. Így lesz teljes a hold.
A sztori jó volt, a színészek is. A sorozat rajongói talán még hiányolni fogják egy ideig a „Teliholdat”, és remélhetőleg elvisznek magukkal egy-két útravaló gondolatot, amelyet a sorozat tanított.
Berki Mariann – Türkinfo