Itt az idő, hogy megvédjük a demokráciát

A volt miniszterelnök, Ahmet Davutoğlu, akit Erdogan szintén menesztett nem is olyan régen, úgy véli, hogy a július 15-i puccskísérlet veszélye még most is fennáll.

Másnap azt nyilatkozta a Habertürk csatornának, hogy akik e mögött a sikertelen kísérlet mögött állnak, más módot fognak találni, hogy céljaikat elérjék. Hangsúlyozta a „Török Fegyveres Erők (TSK) megerősítésének szükségességét” is.

Vitatható, hogy a sikertelen kísérletet meg lehet-e ismételni, tekintettel a jelenleg folyó tömeges tisztogatásokra. Nyilvánvaló, hogy ha a helyzetet nem a demokratikus elvek és a törvényesség mentén kezelik, Davutoğlu jóslata valóra válhat, de máshogy.

A bosszúvágy, amellyel a kormány operál, semmi jót nem ígér ebben a tekintetben. A demokráciának és intézményeinek megszilárdítása helyett a jelenlegi intézkedések inkább kiterjedt boszorkányüldözésnek tűnnek, amely leszámol Erdoğan bármely potenciális ellenségével.

Sok szó esik a halálbüntetés visszaállításáról, amelyet a jelenlegi vezetés támogatni látszik, ahelyett, hogy higgadtan kezelné az ügyet.

Emlékezzünk arra, hogy a miniszterelnököt és a fontosabb minisztereket kivégezték az 1960-as puccs után. Az 1971-es puccs után pedig a baloldaliakat végezték ki. Mindegyiküket árulással vádolták. Ma mindegyikük nevére a törökök jó része tisztelettel gondol, beleértve a jelenleg hatalmon lévő Igazság és Élet Pártját (AKP) is.

Azok a kivégzések a bosszúvágyat elégítették ki. Ez a vágy azóta sem változott a szó pozitív értelmében.

Az AKP hívei azzal érvelnek, hogy nem lehet összehasonlítani a ma történéseit azokkal az esetekkel. A puccskísérlet végrehajtóinak kivégzése éppen hogy a törvénynek megfelelő tett volna szerintük.

De miféle törvényre hivatkoznak? Törökország olyan hely, ahol egy pillanat alatt fordul a kocka. Ki gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy a hadsereg vezetőjét terrorizmus vádjával be lehet börtönözni?

És mégis megtörtént, Erdogan és az AKP támogatásával. Ilker Başbuğ tábornokot és a többi tisztet később elengedték, amikor kitört az Erdoğan- Fethullah Gülen háború, annak ellenére, hogy életfogytiglanit kaptak.

Ironikus, hogy az AKP az Ergenekon-ügy áldozataira hivatkozik most, hogy Gülen igazságügyben dolgozó híveit lejárassa, azokat, akik egykor bebörtönözték őket.

Most Törökország válaszúthoz ért. Az egyik út további megosztottsághoz vezet és belviszályhoz. A másik út a bölcsesség útja, amely Törökország érdekeit az ideológiai tervek fölé helyezik, amelyek csak a társadalom egyetlen szegmensének érdekei nézik a többi kárára.

Ennek a cikknek a megírásakor még nem tudtam, mik lesznek azok a rendkívüli intézkedések, amelyeket Erdoğan július 20-ára ígért. Hogy őszinte legyek, sokan inkább negatívan állnak hozzá a kérdéshez, Erdoğan haragját látva.

Ha ez az ábra, Davutoğlu azon aggodalma, hogy továbbra is puccs fenyeget, igaznak bizonyul, még akkor is, ha nem abban a formában, ahogy eredetileg gondolta.

Nem csak a katonaságot kell „megerősíteni” Törökországban, hogy Davutoğlu szavaival szóljunk. Törökország egészét meg kell erősíteni, hogy kiirtsuk a belső ellenségeskedés magvait, amit az AKP elhintett.

Nem tudni, Erdoğan képes-e ezt az utat járni, vagy a másikat választja, mert azt hiszi, hogy megragadta a politikai kezdeményezést ezzel a meghiúsult puccskísérlettel.

Amit követőinek szem előtt kell tartani az az, hogy Törökországban gyorsan fordul a kocka, ha nem ma, akkor holnap, ha nem holnap, akkor majd a végén…

A feladat most nem az AKP, hanem Törökország demokráciájának és nemzetközi megítélésének megóvása. Ez az, ami végül bekerül a történelemkönyvekbe.

Semih İdiz – Hürriyet Daily News

Fordította: Kertész Erika – Türkinfo