Kalandozásaink Napkeleten – Hatodik nap: 1. A Çobandede-híd

2015. nov 22.

Çobandede Köprüsü

Erzurumból Kars városa felé vettük az irányt, mely utunk következő állomása egyben szálláshelyünk is volt. (Kars város Törökország egyik tartományának, Kars tartománynak a székhelye a Kelet-anatóliai régióban.)
Közeledve az örmény határhoz a környék arculata jócskán megváltozott. Eltűntek a pálmafák és a ciklámenszínű virágzó leanderek is. Elhagyatott, kopár tájakon haladtunk Anatólia szívében egyre beljebb, kelet felé.

A buszablakban elsuhanó vidék különös, szokatlan arcát mutatta. Hullámzó felszínű hatalmas kietlen térségek… hegyek… sziklák… kövek… szétszórt települések furcsa földbe simuló házakkal, az utak mentén mindenütt téglaszerű darabokból takarosan felhalmozott kupacok – száradó állati ürülék tégla alakúra formázva. Hosszú és hideg lehet a tél errefelé…

Azonban még itt, ezeken a vad és puszta, Isten háta mögötti tájakon is csodálatos régi műemlékekre bukkan az ember. Ilyen például a Çobandede híd (Çobandede Köprüsü). A szeldzsuk kori ívhíd 1297-ben épült és a három ország (Irán, Örményország, Törökország) határán folyó Aras felett húzódik. Még most is működőképes, ma is van rajta forgalom. Rövid időre megálltunk és kiszállva a buszból szemügyre vettük ezt a gyöngyszemet. Átsétáltunk rajta, gyönyörködtünk szépségében és a hídról elénk táruló látványban. A hőség egyre elviselhetetlenebbé vált és az idő is sürgetett minket, így hamarosan továbbindultunk. Utunkat még egy alkalommal szakítottuk meg, hogy szebbnél szebb fényesen csillogó fekete kődarabokat gyűjtsünk az útszéli obszidián lelőhelyről. Jócskán felpakolva – és ezzel tetemesen növelve a buszon található amúgy sem kevés csomagok súlyát – folytattuk az utazást Kars és az örmény romváros, Ani felé…