Kayaköy, a szellemfalu

Amikor először jártam ott, sokkolt a látványa. Akkor még nem tudtam, hogy milyen tragédia történhetett, amiért egy egész domboldalnyi ház romosan és üresen árválkodik.

Döbbenetes érzés a házak között, a domboldalon járkálni. Az épületek romosak, látszik a gerendák helye és a kemencék nyoma. Lehetetlen elmenni mellettük úgy, hogy ne halljuk az egykori lakosok zsibongó hétköznapjait, a játszó gyerekek sikongását, vagy a szűk utcácskákon felmálházva bandukoló lovak nyerítését… Mára a természet visszahódította a területet, vadvirágok és fűszernövények nyílnak a falak között, fügefák nőnek az egykori szobákban. Az üresen kongó templomban mállik a freskó. Elmélázva haladunk el mellette, és a dombetetőre felmászva eljutunk egy kápolnához, ahonnan varázslatos a kilátás a domb túloldalán elterülő tengerre és egykori kikötőre.

A lemenő nap kísérteties fényben füröszti az elhagyatott falut, a megnyúló árnyékok szépen lassan kebelezik be a tragédia színhelyét. Tragédia, amely ma a turizmusban dolgozóknak ad kenyeret, évente sok ezer turista áll meg Kayaköyben, Fethiye és Ölüdeniz közötti rövid útjukon. Tragédia, amely számtalan irodalmi műnek adott szomorú ihletet, ezek közül az egyik Louis de Bernières 2004-ben megjelent Szárny nélküli madarak (Birds Without Wings) c. regénye.

Egy biztos, a látogatót csendre inti a táj, és véget nem érő mesét suttog a fülébe…

K.Tengeri Dalma – Türkinfo

1 of 23