Terítéken a világ: Törökország

A Törökország kulturális fővárosaként is emlegetett Gaziantepben a kávé nem feltétlenül kávébabból készül. A menengiç a délkelet-anatóliai vidéken honos terebintfa termésből születik: aromájában keverednek egymással a pisztácia, a fenyő és a kávé jegyei, és a helyi kávékultúra szerves része. Ez a találékonyság pedig, amivel az épp kéznél lévő alapanyagokból egészen különleges ízeket teremtenek, végigvonul az egész ország gasztronómiáján. Egy olyan gasztronómián, amelynek története a szeldzsuk és az oszmán kor palotakonyháitól a mai, Michelin-csillagokat gyűjtő éttermekig ível.

Budapest – vagy gyakorlatilag bármely más európai nagyváros – utcáit járva az lehet az érzésünk, hogy a török konyha kimerül a kebabban és a baklavában, de ez nagyon távol áll a valóságtól. A mai török gasztronómia túlnyomórészt az oszmán örökségből nőtt ki, amely a közép-ázsiai hagyományokat ötvözte a mediterrán és a közel-keleti hatásokkal, miközben a palotai receptek mellett az ázsiai és anatóliai területek alapanyagainak hatalmas választékára is építhetett. Az eredmény egy olyan konyha, amely az egykori oszmán területek étkezési szokásait is formálta, és amelynek nemcsak a története, hanem a földrajza is igen sokrétű.
Régiók, alapanyagok, hagyományok

Az ország egyik érdekessége, hogy minden vidék a maga alapanyagaira és hagyományaira épít. A délkeleti részen, Urfa, Gaziantep, Adıyaman vagy Adana környékén a kebabok, a mezzék és a tésztalapokból készülő édességek – köztük a baklava – adják a gasztronómia gerincét. Gaziantep 2015-ben, Hatay 2017-ben, Afyonkarahisar pedig 2019-ben került be az UNESCO Kreatív Városok Hálózatába a gasztronómia kategóriában: előbbi a baklaváról és a kebabról, Hatay a tepsi kebabról, Afyonkarahisar pedig a sucukról és a kaymakról ismert.

Egészen más ízekkel találkozunk a Fekete-tenger partvidékén, ahol a halászat és a kukoricatermesztés is meghatározó szerepet játszik a helyi konyhában. A hamsi, vagyis a szardella számtalan formában kerül az asztalra, a kuymak pedig kukoricalisztből, vajból és sajtból készülő, sűrű, nyúlós fogás. Közép-Anatóliában már inkább a gabonafélék, a húsok és a tartalmas tésztaételek dominálnak: Kayseri a mantıról, Konya a hosszúkás, darált húsos etli ekmekről híres, Kappadókiában pedig a cserépedényben készülő testi kebab számít helyi különlegességnek.

Folytatás

Forrás: diningguide.hu