![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
1802. szeptember 19-én született Kossuth Lajos, s közel pontosan 172 évvel ezelőtt (1851) hagyhatta el Kütahyát, törökországi száműzetésének utolsó színhelyét. A helyiek úgy emlegették a volt kormányzóelnököt, mint a magyar „padisah” (jelentése: a legfőbb uralkodó), a kényszerű lakóhelye közelében lévő parkot pedig Kossuth-bagcsénak (Kossuth-ligetnek) hívták. A volt kormányzó a külvilágtól elzárva, sok-sok veszély közepette – még merényletet is szerveztek ellene – kereste a magyar szabadságharc újrakezdésének a lehetőségét.
A kütahyai tartózkodása alatt törökül tanult, sőt, még egy többnyelvű szótárat és egy török–magyar nyelvtankönyvet is készített. „Elhagytuk s édes fájdalommal emlékezünk vissza kényelmes fogságunkra s a jó törökökre.” – írta Kossuth egyik közeli társa, mikor is végre megnyílt a lehetőség, hogy a volt kormányzó és köre elhagyhassa a várost. Ma egy, az óvárosban található múzeum őrzi Kossuth kütahyai tartózkodásának emlékét.
Menekültként Törökországban
Miután a 1848–49-es szabadságharc folytatása a többszörös osztrák és orosz túlerő miatt reménytelenné vált, magyarok ezrei Törökország felé hátráltak. Kossuth több társával együtt 1849. augusztus 17-én lépte át a török határt Orsovánál. Az osztrák és az orosz udvar követelte a menekültek kiadatását, ezt azonban a török szultán, I. Abdül Medzsid elutasította, vállalva ezzel akár még egy háború kockázatát is. Kossuth így emlékezett vissza erre:
„Abdul Medsid szultán felemelkedett üléséből a Divánban, s kezeit égre emelve, ünnepélyesen ezeket mondá: »Alláh hatalmas. Bizom oltalmában. De ha vesznem kell, vesszek becsülettel. Azt a gyalázatot nem hozom nevemre, hogy megsértettem a vendégjogot, hogy kiszolgáltattam ellenségeik bosszujának a szerencsétleneket, kik nálam oltalmat kerestenek. Akarom, hogy meg is találják. Jőjjön, a minek jőni kell. Én nem adom ki. Igy akarom. Igy legyen. Gondoskodjatok a védelemről.« És nem adott ki. Háboru nem lett belőle. De lett számunkra letartóztatási fogság a távol Ázsiában. Igy látta jónak a dolgot közölni az európai diplomáczia”
