„Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja” – filmkritika

„Nekünk Mohács kell” – írta Ady Endre híres költeményében. Bár versének üzenete a nemzeti tragédiák tekintetében vitatható, a Mohács – Világok harca című dokumentumfilmre igenis nagy szüksége volt ennek a hazának.

Bármily korszakot is élünk, a történelmi filmek – legyenek azok játék- vagy dokumentumfilmek – fontossága tagadhatatlan. Nem mindegy azonban, hogy egy alkotás milyen minőségben és szándékkal készül, és milyen ismereteket közvetít a közönség számára. A nagyszabású, szórakoztató történelmi eposzok (pl. Hunyadi) mellett pedig különösen fontos, hogy a valóság talaján álló ismeretterjesztő dokumentumfilmekről se feledkezzünk meg. Sajnos a közelmúltban ezek az alkotások – hasonlóan a játékfilmekhez – meglehetősen hullámzó színvonalat mutattak. A pozsonyi csata vagy az Aranybulla egyenesen nevetség tárgyává váltak gyenge kivitelezésük és a bennük szereplő téves információk miatt. Pozitív példaként említhető azonban a Digitális Legendárium által készített Lovakon, nyergekben című alkotás, mely a honfoglaló magyarok életébe enged betekintést.

A Mohács – Világok harca minden tekintetben felér a BBC-n sugárzott hasonló műnemű alkotások színvonalához, sőt, bizonyos pontjain még túl is szárnyalja azokat.

A másfél órás darabban egyértelműen a történész szakma krémje szólal meg, beleértve B. Szabó Jánost, Varga Szabolcsot, nem is beszélve a külföldi szaktekintélyekről (köztük a török Kaya Şahinról). A beszélő fejeket nem köti össze külső műsorvezető vagy narrátor, a különböző történészek – a kiváló vágásnak köszönhetően – mégis jól reflektálnak egymás gondolataira és a megosztott információkra. A narráció mellőzése nyomán az alkotók kizárták a szakmaiatlan, fennkölt és pátoszos hangnemet (mint amit például az Aranybullában hallhattunk), szikár tények hangzanak el, forrásokkal alátámasztva. A történészek ráadásul nem olcsó stúdióberendezések között szólalnak meg, hanem impozáns egyetemi könyvtárakban, levéltárakban. Némileg vicces, amikor az olasz Niccoló Capponi amolyan tolkieni módon, pipázgatva, sokszor igen cinikus stílusban mesél a korszakról.

Részletek