Kényelmetlen szövetséges: Törökország új helye az európai rendben

Az Európai Unió az ukrajnai háború nyomán kénytelen újragondolni viszonyát Törökországgal, amely az elmúlt években inkább problémaként, semmint partnerként jelent meg Brüsszel szemében. Ukrajna háború utáni stabilizációja, a Fekete-tenger biztonsága és az eurázsiai összeköttetések Ankara nélkül nem kezelhetők. A közeledés nem értékalapú fordulat, hanem geopolitikai és belpolitikai kényszer, amelyben a gazdasági érdekek, a biztonságpolitika és a migráció kezelése egyszerre játszik szerepet. Az EU nem a tagság felé mozdul el, hanem egy új, funkcionális partnerségi modell irányába, amely elkülöníti az együttműködést a csatlakozási perspektívától. Ez a megközelítés precedenst teremthet más tagjelölt és társult országok számára is. A kényszerű realista irányváltás így nemcsak az EU–Törökország viszonyt, hanem az uniós bővítéspolitika jövőjét is alapvetően átformálhatja.

Törökország, a nélkülözhetetlen partner

Az Európai Unió és Törökország kapcsolata az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan romló pályán mozgott. A 2000-es évek elejének óvatos optimizmusa, amikor Ankara még hiteles tagjelöltként jelent meg, fokozatosan átadta helyét a kölcsönös bizalmatlanságnak, majd a kapcsolatrendszer intézményesített szinten fagypontra jutott. A brüsszeli ideológiai kifogások, vagyis a jogállamiság viták mind hozzájárultak ahhoz, hogy az EU Törökországot egyre inkább problémaként, semmint stratégiai partnerként kezelje, holott a kritikák egyértelműen nem a török-EU kapcsolatokat, hanem a török belpolitikát illették, olyan területeken merültek fel, mint az elnöki rendszer kiépítése, vagy a török önkormányzati működés. Az orosz-ukrán háború azonban most szemmel láthatóan alapvetően felülírja ezt a brüsszeli szempontból kényelmes, ámde a geopolitikai realitásokat figyelembe véve egyre kevésbé tartható hozzáállást.

Ankara geopolitikai pozíciója egyedülálló. A Boszporusz és a Dardanellák feletti ellenőrzés nem pusztán földrajzi adottság, hanem stratégiai erőforrás, amely közvetlen befolyást biztosít a fekete-tengeri biztonság felett. A NATO második legnagyobb haderejével rendelkező országként Törökország katonai szempontból is nehézsúlyú szereplő, miközben külpolitikáját tudatosan többirányúra építi, például nem szakította meg kapcsolatait Oroszországgal. Az Európai Unió számára mindez azt jelenti, hogy Törökország megkerülhetetlenné vált. Nem azért, mert Brüsszel hirtelen feladta volna a demokráciával és jogállamisággal kapcsolatos szokásos aggályait, hanem azért, mert a geopolitikai realitások kezdik felülírni a korábbi kényelmes normatív távolságtartást. Marta Kos bővítési biztos törökországi látogatása ebben az értelemben nem egy új korszak ünnepélyes megnyitása, hanem egy szükségszerű irányváltás óvatos beismerése lehet. Mindez éles váltás azokhoz a kijelentésekhez képest, amiket az európai vezetők a múltban tettek e téren.

Folytatás

Forrás: www.ludovika.hu