10 török városnév, melynek felkutattuk az eredetét

A mindössze 15 millió ember által beszélt – ám csoda szép – anyanyelvünket, a magyar nyelvet vizsgálva rádöbbenünk, mennyi más nép nyelve befolyásolja szókincsünket: finnugor, ótörök, iráni, oszmán-török, szláv, német, latin, jiddis és még a távolabb eső francia és olasz szavak is.

Képzeljük el akkor a hatalmas, több ezer éves kultúrával rendelkező, rengeteg népcsoport lakhelyéül szolgáló Törökországot! Egészen a föníciai ábécéig vagy a luvi nyelven, hieroglifákkal írt kőtáblákig visszanyúlnak az írásos emlékek is, a görögök, a lükiaiak, a perzsák, a rómaiak hosszú évszázadokig vagy évtizedekig éltek az ország területén, nem beszélve az óriási birodalmakról: a bizánciakról és az oszmánokról. Mind új településeket alapítottak vagy régieket hódítottak meg és alakítottak át saját kultúrájuknak megfelelően.

Ahány város, annyi eredet a városnevekben is. Van olyan kis település, mint Buharkent (gőz+város), ahol ha áthajtunk, rögtön értjük a névadás okát: rengeteg kéményből pöfékel a hőenergia-gyártás gőze. Vagy akár Isparta esetében is könnyen kitalálhatjuk, hogy Spárta lehet a név eredete mögött, és valóban spártaiak költöztek ide i. e. 353-tól. Ám nem minden esetben ennyire egyértelmű a dolog. Igyekeztünk felkutatni a legnagyobb, leglátogatottabb települések nevének eredetét. A fővárosból indulunk, majd körutazást teszünk a tengerpartokon.

Ankara jó példa a fent említett több nép, több kultúra által uralt településre. Talán a főváros neve változott a legtöbbször az évszázadok során. A fríg, a római és a hellén időszakban Angira néven emlegették, melynek jelentése: vasmacska. Latin betűs írásokban Ankyra és Ancyra formában található meg. A klasszikus görög írásokban Anküra formában olvasható. A szeldzsukok idejében az Engürü terjedt el, mely még azután is fennmaradt a nép által használtként, mikor az oszmánok a 16. században hivatalosan az Ankara nevet adták neki.

Miért egy hajó alkatrésze alapján nevezték el, amikor a közelben sehol nincs tengerpart? A legenda szerint Midas király álmot látott: „Addig keressetek, míg a földben nem találtok egy vasmacskát. Ott alapítsatok várost, mert ott boldogok lehettek!” Egy másik monda szerint pedig a galataiak legyőzték az egyiptomiakat, és ennek szimbólumaként leszedték azok hajóinak vasmacskáit, hazavitték, és síremlékeik mellé helyezték. Az igazság állítólag az, hogy a római időkben itt nyomott fémpénzeket egy vasmacska díszítette, és ezért kapta ezt a nevet a város.

A főváros után elkezdjük körutazásunkat a Földközi-tenger partján: látogassunk el Antalyába. Bár igen messze van innen Pergamon, mégis egy pergamoni király, II. Attalos alapította a várost. Hogy jutott idáig?

Egy legenda szerint a király ezt az utasítást adta: „Menjetek, és találjatok nekem egy földi paradicsomot!” Az emberek végighaladtak az Égei-tenger partján, és még tovább is elbarangoltak. A manapság Antalyába utazó turisták is megértik, miért ezt a helyet választották a király kérésére.

Később maga a király is odalátogatott, és neki is megtetszett a hely, annyira, hogy várost alapított, és saját nevét adta neki: Attalia. Később az oszmánok Adalyanak hívták, majd a köztársaság éveiben nyerte el végleges elnevezését.

Hasonlóan hosszú és változatos Alanya történelme is, ráadásul végleges nevét egy hiba is befolyásolta. A régmúltban latinul és görögül Coracesium néven említették, melynek eredete a luvi nyelvből származik, ahol a Korakassa szó, mely hegyet jelent (nem a domborzati, hanem mint a ceruza hegye, azaz hegyes nyúlvány értelemben). A térképre nézve látszik, hogy valóban egy tengerbe nyúló félszigeten alapították a várost, mely az egész történelem során stratégiai kikötővárosa volt bármely itt uralkodó népnek.

A bizánci időkben görögül nevezték el Kalonoros vagy Kalon Oros néven, mely azt jelenti: szép hegy. A szeldzsukok Alâiye névre változtatták, majd a 13-14. században az olaszok a Candelore vagy Cardelloro nevet használták.

A köztársaság első éveiben Atatürk látogatott a városba, és állítólag egy táviratban az Alâiye szót Alanyaként írták le, emiatt a hivatalos lapban is ebben a formában jelent meg, így lett ez a végleges neve.

Adanára nem is lehet mást mondani: történelmi olvasztótégely. 10 népcsoport, 18 állam, uradalmak és királyságok birtokolták i. e. 3000 óta. A legenda szerint Adanusz és Szarusz háborúzott itt (Gaia és Uranosz fiai, különböző források más-más formában írják a titánok neveit), majd Adanusz itt alapított várost, az itt található folyó pedig Szarusz nevét kapta. Egy más történet szerint a hettiták az ősszel meghaló és tavasszal újjászülető természet istenének, Adónisznak a nevét adták neki, mivel itt rendkívül termékeny a talaj.

A törökök, akik a Toros-hegységből ereszkedtek le a mélyebben fekvő – tengerszint felett 23 méter – szintre, a Çukurova (gödör) elnevezést adták a területnek. A mai napig használatos mindkét név, ám egy 1878-as oszmán okirat alapján az Adana elnevezés a hivatalos.

Megyünk tovább keletre, és elérkezünk a görögdinnyéjéről és védelmi célokat szolgáló váráról híres Diyarbakırba. Alapítását követően Asur vagy Amid néven emlegették. Mai neve azokra az időkre nyúlik vissza, amikor arab törzsek vándoroltak a területre, és a Bekr nevű törzs letelepedett, és így kezdték hívni a helyet: Diyar-ı Bekir, azaz a Bekirek hazája. Idővel ez Diyarbekir elnevezésre rövidült, majd 1937-ben hivatalosan Diyarbakır néven jegyezték be.

Forduljunk észak felé, és utazzunk egészen Kars városig! Ezen név érdekessége az, hogy az ország legrégebbi török eredetű városneve. A régi törökben a karsak szó egy sivatagi róka elnevezése, aminek ismertetőjegye, hogy a hasán a szőr fehér színű. A kipcsakok ezt a rókafajt totemállatként tisztelték, így az itt fekvő egész területnek ezt a nevet adták. Kâşgarlı Mahmud – aki 1008-1105 között élt, és kutatta a török nyelvet – a kars szó jelentését így magyarázza: teve- vagy báránygyapjúból készült ruha, karasak (azaz róka) bőréből készült bunda.

Haladjunk tovább észak felé, és nyugatra fordulva a Fekete-tenger partján elérkezünk Trabzonba. Ez a városnév gyakorlatilag alig változott az évszázadok során, annak ellenére, hogy számtalan hódító vette át felette a hatalmat, hiszen tökéletes hely tengeri kikötő létesítésére.

Trabzon neve a görög trapezus szóból ered, mely azt jelenti: négy sarok vagy asztal. Állítólag az itt épített vár formájára utal. Laz nyelven – mely ezen a vidéken ma is használatban van – a neve Trapuzani, a közelben élő grúz lakosok Trapizoni néven emlegették, az oszmánok és a perzsák pedig Tara Bozan néven jegyezték fel.

Sinop város nevének eredete annyira mesés, mint maga a kisváros. A legenda szerint Aszóposz folyamisten lánya volt Sinope, akibe Zeusz szerelmes lett rendkívüli szépsége miatt. Ám a lány nem adta meg magát a főisten minden próbálkozása ellenére sem, így az felajánlotta, hogy mindent megad neki, amit csak kér. A lány azt kérte, ne érjen hozzá a férfi. Zeusz betartva ígéretét fogta a lányt, és egy paradicsomi helyre, a Fekete-tenger partjára, a mai Sinop helyére vitte.

Írásos említése először a hettitáknál fordul elő Sinova formában. Egy ókori költő, a chiosi Skymnos – akit a földrajzi irodalom képviselőjének tartanak – verses formában mutatta be a Fekete-tenger és Európa partjait, és szintén egy Sinope nevű mitológiai alakot tart a város névadójának, aki szerinte amazon királynő volt.

Ki tudja, hogy a gazdag múltnak vagy az érdekes módon homokórára hasonlító félszigetnek vagy egyszerűen élhetőségének köszönheti a város, de évek óta minden statisztikában a legboldogabb török városként emlegetik, mert a lakosság majdnem 80%-a elégedett az itteni életével.

Megérkezünk a városok városához, a két földrészen elterülő metropoliszhoz. Nem mesélünk ezúttal történelméről, hiszen számtalan cikkünket olvashatják a témában. Elemezzük csak a nevét!

Isztambul (törökül İstanbul) neve a görög Stinpolis szóból ered, mely annyit tesz: a város felé, a városba.

Saffet Emre Tonguç – Isztambul történetének elismert szakértője – szerint az a magyarázata ennek, hogy akkoriban ez számított „A Városnak”, és az utazók így kértek iránymutatást: merre kell mennünk a városba?

A történelem során a neve is majdnem olyan sokszor változott, mint a várost birtokló uralkodók személye: Byzantion, Augusta Antonina, Nova Roma, Konstantinopolis, Konstantiniyye és ma İstanbul.

A meglepetés inkább csak az, hogy amikor 1453-ban II. (Hódító) Mehmed elfoglalta a várost, és ettől kezdve az Oszmán Birodalom (negyedik) fővárosa lett, még nagyon sokáig használták a Konstantinápoly nevet. Mai formáját hivatalosan – mely tényt még az isztambuli lakosok sem biztos, hogy tudják, hiszen műveltségi vetélkedőkben is kérdés – csak 1930-ban jegyezték be.

Körutunk végén második otthonomba, Izmirbe utazunk. Tudom, szinte unalmasan hangzik a fent leírtak után, de a város sok ezer éves történelmi múlttal rendelkezik, hiszen i. e. 3000-ben már lakott volt.

A neve előfordult Smira, Lesmira, Zmirra, İsmira, Samorna vagy Smurna formában is, de a leghosszabb ideig a Smyrna (Szmirna) volt használatban.

A Smyrna szót hettita eredetűnek tartják, és a város alapításának helyére – a mai Halkapınar kerületben lévő –  évezredekig vizet adó forrásra utal. A szó az anyaisten forrása/tava jelentést hordozza. Ezen a helyen valóban – egészen az oszmán idők utolsó évtizedéig – egy sokak által látogatott gyógyforrás és tavacska volt. Akkor azért apadt ki, mert elkezdték használni a város ivóvízellátásában is.

Van azonban olyan vélekedés is, hogy az itt született amazon királynő neve volt Smyrna.

Miután a törökök 1922. szeptember 9-én átvették az irányítást a város felett, akkor kapta ma ismert nevét: Izmir. Ez a szó azt jelenti: az Égei-tenger gyöngye.

Ha tetszett Önöknek a cikkünk, kérjük, jelezzék nekünk, és akkor felkutatjuk az ország egyéb városneveinek eredetét is.

Erdem Éva – Türkinfo