Villantak a pengék Szolnokon

Reneszánszát éli a hagyományos magyar harcművészet. Nemrégen hazai íjász döntötte meg a nyilazás nyolcszáz éves rekordját, s már egyre többen művelik a szinte elfeledett szablyavívást is. Az utóbbinak Szolnokon is akadnak követői.
Dobbannak a lépések a terem padlóján. Rövid, pattanó vezényszavakra mozdul a csapat, akár sima edzésen is lehetnénk, ha nem forogna minden kézben a régi időket idéző hajlott penge. Őseink fegyverei, szablyák suhognak a levegőben.

– Fontos különbség a sportvívás és a katonai vívás között, hogy az utóbbinál az egész testet támadják. Ráadásul a csatákban sem első vérre ment a küzdelem, élet-halál kérdése volt a győzelem – igazít el bennünket a két harcmodor különbségéről Békési István ötödik fokozatú kung-fu mester, a Szolnokon egy éve alakult szablyavívó iskola oktatója. Ezt a régi harcmodort Máday Norbert fegyvergyűjtő és kung-fu-mester élesztette fel Magyarországon, általa jutott el Szolnokra is a sportág. – Tőle sajátítottam el a magyar katonai szablyavívás alapjait, míg végül másfél év után, tavaly októberben magam is
elkezdhettem tanítani – folytatja István a történetet. Ezzel párhuzamosan mi is tovább tanuljuk annak a régi magyar könnyűlovas szablyának a használatát, amit hetente háromszor oktattak a Ludovikán. Erről, a Borsody László őrnagy és Keresztessy József nevével fémjelzett alapról indultak egykor azok a katonatisztek is, akik később olimpiai bajnokok lettek sportvívásban.

Részletek

2013-04-22