Vasárnapi utazások: Napkelte a városban

Hatnapos munkahét. Ez a megszokott Törökországban. Marad számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Néha nem is kell elutazni, hogy csodákat lássunk: elég, ha korán kelünk. Bárhol a világon igaz az, hogy a napkelte előtti és utáni pillanatok, félórácskák egy izgalmas élményt jelenthetnek, hiszen valami új indul el. Különösen igaz ez akkor, ha a természettel együtt élhetjük át ezt az ébredési időszakot.

Fotózni szeretőknek pedig egyenesen kötelező ezekben az órákban terepen lenni, ha valahová elutaznak. Nemcsak a különleges aranysárga színek miatt hívják – értelmezésem – szerint arany órának a napkelte utáni időszakot, hanem mert a mondás is igaz: aki korán kel, aranyat lel.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan helyen élünk, ahol Törökország egyik legszebb naplementéjét láthatjuk minden nap. Ki is használja ezt minden izmiri, amikor csak teheti. De most nem mesélek a naplementéről, hiszen azt tényleg mindenki megnézte már, aki itt él vagy itt járt.

Sokkal-sokkal kevesebben látták még a napkeltét, ami legalább olyan szép, és szerintem még izgalmasabb is. Persze van egy hátránya: korán kell felkelni. Amennyiben páholyból kívánod nézni, akkor még korábban, mert idő kell ahhoz, hogy a nagy pillanatra már jó helyen legyél.

 

Mutatok egy trükköt, honnan tudod azt, hogy mikor és hol legyél. Ma már semmi sem lehetetlen a technika segítségével. Előre megtervezheted a reggeli kirándulást az erre szolgáló alkalmazásokkal. Kék óra (napkelte előtti vagy napnyugta utáni időszak, mikor kékben játszanak a színek), arany óra (napkelte utáni és napnyugta előtti körülbelül egy órányi időszak, mikor minden aranyszínű), hol kel a nap, hol nyugszik: időpontok, térképek.

Nekem körülbelül 5-8 perces séta, hogy a parton legyek, és kedvemtől, a felhők irányától függően szoktam eldönteni, hogy merre indulok ezen a vasárnap reggelen. Két tökéletes útvonalat is élvezhetek.

Ha jobbra fordulok a parkon át, a halászhajók mellett, az óriás lakótelepek tövében egészen a nyílt öbölig juthatok, megállva mindenki nagy kedvencénél, a mavisehiri famólónál.

Innen már nem messze van az a pont, ahol szembe találhatod magad a napsugarakkal. Nyugodt, szélcsendes napokon eszméletlen szépségben tükröződik a vízben minden, ami aznap az égen van. Kissé felhős napokon a legszebb.

Madarakat kedvelőknek ezt az útvonalat javaslom. Megfigyeléseim alapján a madarak is akkor ébrednek, amikor mi: a nap sugarai segítenek nekik elkezdeni dolgos napjukat. És ugyanebben a pillanatban kezdenek el kipöfögni a kis halászhajók is az öböl felé. Itt található az ún. Gediz delta, melyet méltán neveznek úgy: madárparadicsom. Az erre járó biztos, hogy találkozik pelikánnal, az itt élő 20 ezer flamingó közül számossal, és fekete felhőre emlékeztető kormoránrajokkal. És ekkor még csak azokat a madárfajokat említettem, amit én – az amatőr – is felismerek.

Ha ma jobbra indulok, a következő vasárnap balra megyek. Errefelé nem annyira a természettel, mint inkább az ébredező várossal találkozhatunk. A viszonylag új sétahídon kelek át, elsétálok a kompkikötő és a korareggel horgászók mellett, a városi házasságkötőnél érek pont a felkelő nappal szembe. Ha erőm engedi, ugyanezen az útvonalon sétálok vissza, s ha már elég volt, akkor felpattanok a szinte még üres villamosra.

A vasárnap reggelek csendben kezdődnek. Esetleg egy-két munkába induló, vagy halász, nem egyszer még a szombat esti mulatás után napot indító fiatal. Majd egyre többen érkeznek: futók, reggeli egészségügyi sétájukra induló idős hölgyek és urak, sok zacskó élelemmel érkező, kóbor kutyákat etető állatbarát. Ismeretlen ismerősök vagyunk már néhányan, hiszen hétről hétre összefutunk és hangos jó reggelttel köszönünk egymásnak.

Ilyen szépen induló reggel után nincs más hátra, mint beszerezni a péknél a friss, meleg reggelire valókat, hazaérve felébreszteni a családot, vagy – ha már felébredtek korábban – gyorsan reggelit adni nekik.

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo

 

---