Törökország elfeledett birodalmi városa: Ani

A Karstól 45 km-re fekvő Anit egykor a régió központjaként tartották számon. Az évszázadok során a bizánciaktól kezdve az oszmán-törökökig számos királyság és birodalom fennhatósága alatt állt. Államok felvirágzásának volt szemtanúja, ma viszont egy romokban heverő szellemváros.

Egykor, az örmény Bagratida-dinasztia királyságának idején, Ani volt a terület kulturális központja, a városban több tízezer ember élt. Ma pedig elhagyatottan, romokban áll a fennsík tetején. A Törökország és Örményország határán húzódó, 90 éve változatlan állapotban lévő romok között sétálva csupán egyetlen hangot, a száraz, mély völgyben süvöltő szél hangját lehet hallani.

Az Anit körülölelő várfalon belépő látogatót a város nagykiterjedésű, szétszórtan elterülő romjai fogadják. Ezeknek a romoknak a története az örmény Bagratidáktól a bizánciakig, a szeldzsukoktól a grúzokig és az oszmán-törökökig, évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza. Ani fennsíkja az 1877-78-as török-orosz háborúban, a törökök veresége után orosz kézre került. Az első világháború kitörésekor a törökök Északkelet-Anatólia visszafoglalása során Anit visszaszerezték, de a fennsíkot később az újonnan megalakult Örmény Köztársaság kapta meg. 1920-ban, a török függetlenségi háborúban Ani még egyszer és utoljára gazdát cserélt, és visszakerült Törökországhoz.

Törökország és Örményország között, a természetes határ feladatát ellátó Arpaçay folyón épített régi híd maradványai mintha a két ország közötti kapcsolatot szimbolizálnák. Az 1915-ös események értelmezése, az első világháború idején elesett örmények magas száma a mai napig vita tárgyát képezi a két ország között. Az Örményország és Azerbajdzsán közötti határvita miatt Törökország 1993-ban lezárta a közös határait. Bár az Anival kapcsolatos viták és a feszültség Törökország és Örményország között állandóan jelen vannak, az archeológusok és aktivisták továbbra is a város maradványainak megmentésén fáradoznak. A történészek már hosszú ideje emlékeztetnek az elfeledett Ani jelentőségére. Erőfeszítéseik eredményeként Ani helyet kapott az UNESCO Világörökség várományosa listáján. 2011-ben elkezdődtek a helyreállítási munkálatok, melynek során megpróbálják megállítani a pusztulást.

Fénykorában, a 11. században, Ani lakosság a becslések szerint elérte a 100 ezer főt. A várost az „1001 templom városa” néven emlegették. Ha ez a név eltúlzottnak tűnik is, a régészek mostanáig 40 templomot, kápolnát és mauzóleumot azonosítottak.

13A vörös kövekből épült Katedrális uralja az elhagyatott várost. Az 1319-es földrengés a mennyezetet, egy későbbi földrengés pedig az épület egyik sarkát pusztította el, de a templom impozáns méretei még ma is lenyűgözőek. 1001-ben, I. Gagik örmény király uralkodása idején készült. Ani lakosságának jólétéről és gazdagságságáról tanúskodik, valamint ékes bizonyítéka annak, hogy a város ebben az időben érte el hatalma csúcspontját. A templom örmény építésze, Trdat állította helyre később az Hagia Sophia kupoláját is.

Egy másik templom, aminek csak a fele van meg, az örmény Bagratida-dinasztia fejlett művészi érzékéről, valamint az idő pusztító munkájáról árulkodik. Az egykor 19 apszisból álló kupolás építészeti csodának, a vörösesbarna, vulkanikus eredetű, helyi bazaltból épült templomnak a romjai külső támaszték segítségével még most is állnak. Azt mondják, hogy ebben a templomban található egy kis darabka Jézus keresztfájából is.

A Szent Gergely templom, egy 12 oldallapból álló kupolás kápolna, a 10. század végén épült. Még mindig fenséges látvány. Az 1900-as évek elején a templomban egy síremlékre bukkantak, amelyről úgy vélik, hogy az örmény Bagratida Grigor Pahlavuni herceghez tartozik. Sajnos azonban, mint Aniban sok minden mást, az 1990-es években ezt a sírt is kifosztották.

A templommal szemben sziklába vájt barlangok találhatóak. Egyes történészek szerint ezek az Ani előtti időkre nyúlnak vissza. A jelek azt bizonyítják, hogy Ani idejében ezeket a barlangokat temetkezési célokra használták és templomként is funkcionáltak. A 20. század elején a barlangokat még emberek lakták!

A Törökország és Örményország határát képező völgy fölött egy másik Szent Gergely nevű templom áll (Aniban három Szent Gergely templom is van). Az 1215-ben épült templom belső terét Krisztus,  illetve Szent Gergely életének jeleneteit ábrázoló freskók díszítik.

A templom freskóin a korszak örmény művészeti stílusának nyomai nem láthatók, így a történészek szerint az alkotásokat nagy valószínűséggel grúz festők készítették.

1000 tájékán az Anatóliából érkező szeldzsukok vették át az irányítást a bizánciaktól. A muszlim hódítás után, 1072-ben, Ani a kurd származású Shaddadida-dinasztia uralma alá került. Ebben az időszakban épült a szakadék szélén a Menüçehr mecset. A ma is álló mecset legrégebbi része a minaret, melyet később a 12. vagy a 13. században imateremmel egészítettek ki. A Menüçher mecset eredeti rendeltetése Törökország és Örményország között vita tárgya. Némelyek úgy vélik, hogy az épület eredetileg az örmény Bagratida-dinasztia palotája volt, csak később alakították át mecsetté. Néhányan pedig azt gondolják, hogy ez volt az első török mecset Anatóliában, vagyis kezdettől fogva dzsámi volt. 1906-tól 1918-ig ez a dzsámi szolgáltatta az orosz régész, Nicholas Marr ásatásaiból származó leletek kiállítási anyagát.

Az Anit körülvevő városfal – még ha ma úgy is tűnik, mintha össze akarna dőlni – a 10. században épült várost védte a külső támadásoktól. Véres csatározások tanúja volt először a Bagratidák és Bizánc, majd később Bizánc és a szeldzsukok között.

A háborúktól sújtott múlt dacára fennmaradt romok, a különböző kultúrák, vallások és művészi stílusok közötti fantasztikus bizonyítékok azt jelzik, hogy Ani létezett és még most is létezik…

Küzmös Enikő – Türkinfo

Forrás: bbc.com/türkce