Török fajták: az akbas

Az akbas (tör.: akbaş) nagy testű, fehér őrkutya fajta, mely a nyugat-törökországi síkságokon és hegyekben őshonos. Ezt a fajtát eredetileg a pásztorok tenyésztették ki 3000 évvel ezelőtt, hogy legyen fehér kutyájuk a birkanyájuk őrzésére.

Bár a színválasztás indoka nem ismert, azért sejthető, hogy a fehér szín arra szolgál, hogy az ebet soha ne tévesszék össze egy éhes ragadozóval, például egy farkassal. Az ősi fajtáról azt gondolják, hogy eredete az olasz és magyar fajtákhoz hasonló, de a pontos származása valójában nem ismert. A hasonló őrkutyafajtákról tudni vélik, hogy Ázsiából kerültek Európába.

Az akbas külső jellemzői

Nagytestű és erős jószág, mely arra született, hogy birkát őrizzen a hegyekben. A rövid vagy félhosszú szőre általában fehér színű, de előfordulhatnak rajta világosbarna foltok is. A kutya bundája a zord időjárás ellen nyújt védelmet. Egyrészt jó szolgálatot tesz a hideg ellen, másrészt a két rétegből adódóan vízálló is. Nagy fej, erős állkapocs, zömök testfelépítés, rövid nyak, hosszú és hajlított lábak, így jellemezhető röviden az akbas. A fajta megkülönböztető jele a farka, mivel hosszú, visszakunkorodó és hosszabb szőr borítja. A kutyára jellemző még a vastagon párnázott láb és a barnás, mandulaformájú szem, melynek árnyalata az aranytól a sötétbarnáig terjed.

Az akbas viselkedése

Az akbast eredetileg pásztorok tényésztették ki a ragadozók ellen, így nem meglepő, hogy jellemző rá a domináns és agresszív viselkedés. Ezért csak határozott és tapasztalt gazdáknak ajánlott a tartása. Olyan bátrak, hogy az életük árán is megvédik a rájuk bízott jószágokat és embereket. Nagyon hűségesek, és odaadóan viselkednek a gazdájukkal, az idegenekkel szemben gyanakvóak. A védekező jellemének köszönhetően nem kell noszogatni, gyorsan támadásba lendül, ha a nyájat fenyegetve érzi.

Az akbas kitenyésztése

A fajta nagyjából 3000 éve jelent meg, amikor egy erős, fehér szőrű őrző-védő kutyát akartak kitenyészteni. Az évek alatt megváltozott a kutya karaktere, a házi kedvencek sokkal kezesebbek, mint a pásztorok kutyái. Egy alomban 7-9 kiskutya születik, melyek 6 hét után választhatók el a szukától.

Érdekességek

Úgy tartják, hogy nyugodt természetű és jellegzetes vonásokkal bíró fajta, mely vígan eléldegél házon belül és házon kívül is. A bundája a többi nagytestű pásztorkutya fajtához hasonlóan enyhe szagot áraszt magából. Az erős anyai ösztönöknek köszönhető, hogy a kutya szokatlan dolgokra képes. Egy alkalommal megfigyelték, hogyan segített egy anyajuhnak a magzatmáz lenyalásában. A fajta a nevét a török ‘akbaş’ szó után kapta, melynek jelentése ‘fehér fejű’.

Somogyi Tamás – Türkinfo