Mi micsoda. Keleti édességek 1. rész

A ramadánról sokan nem hinnék, hogy a kulináris örömök ideje is. Persze szigorúan napnyugtától napkeltéig. Nagy, közös családi és baráti étkezések teszik felejthetetlenné az iszlám szent hónap éjszakáit. Az egész napos böjt után örök szereplője a gazdagon megrakott asztaloknak az édesség. A mézes szirupos süteményektől a pisztáciás fagylaltig vagy a sütőtökös pitéig millió esély van az ízlelőbimbók kényeztetésére – írja az Egyptian Streets, amely össze is gyűjtötte a legkedveltebb ramadáni édességeket.

Ez a kairói neve, de Alexandriában már herisszának hívják, Törökországban reváninak, Szíriában meg namurának. A Közel-Kelet keleti részének a kedvence. Alapanyaga a búzadara, tepsiben sütik, aztán édes sziruppal locsolják: ezt néha kókusszal vagy rózsavízzel ízesítik. Pisztáciával, mandulával, tejszínhabbal vagy csak úgy magában fogyasztják.

Kunafeh

Édes, ropogós, krémes. A kunafeh vagy knafeh azokon a területeken található meg, amelyek egykor az ottomán birodalom részét képezték. Ez az édes süti a sajttorta közel-keleti változata. Ez is búzadarából készül, és vékony, réteslap szerű filo-tészta cérnametélthez hasonló változatából. Fehér sajtkrémmel töltik. Kívülről ropogós, és egyszerű édes szirup borítja. Az utóbbi időben a sajtba már mangót is kevernek néhány helyen.

Baklava

Mint oly sok közel-keleti édességről, a baklaváról is azt tartják, hogy az ottomán birodalom idejéből származik. És tényleg megtalálható Albániában, Bulgáriában, Görögországban, Örményországban, Azerbajdzsánban, Cipruson és Grúziában is. Ez is a rétestészta-szerű filó tészta több rétegéből áll, köztük felaprított dió, mandula vagy pisztácia, édes sziruppal vagy mézzel meglocsolva. Ropogós sütemény, többnyire falatnyi darabokra vágva tálalják.

Ajs el saraja

Vagyis a királyi palota kenyere. Különleges alkalmakkor kerül az asztalra. Eredete ismeretlen, de a legtöbben libanoninak gondolják. Kalácsszerű az alapja, gyakran nagyon édes sziruppal öntik nyakon és tejszínnel, néha őrölt pisztáciával megszórva tálalják.

Zajnáb ujjai, balah el Sam, lukmát el kádi

Mindhárom édesség olajban sütött tészta, mézzel, porcukorral vagy édes sziruppal meghintve. Zajnáb ujjainak az után a nő után hívják, aki 100 évvel ezelőtt állítólag először készítette el. A balah el Sam a Földközi tenger partvidékének datolyáit jelenti, a lukmát el kádi pedig a bírók eledelét.

Rizspuding

A rizspuding, arabul roz bel laban sokféle konyhában megtalálható.Azt mondják, a Közel-Keleten orvosi leírásokban inkább szerepelt, mint szakácskönyvekben. Sokáig a tápértéke és könnyű emészthetősége miatt írták elő betegeknek: főként időseknek és gyomorbajosoknak. A könnyen készíthető, étvágygerjesztő étel gyakorlatilag a mi tejberizsünk. Tej, rizs, cukor. Aztán fahéj jön rá, vagy pisztácia. Az utóbbi időkben sokan fagyival együtt tálalják.

Kwatajef

Ez az arab desszertet többnyire ramadán idején fogyasztják. Azt mondják, a fatimidáktól, az Észak-Afrikát 1000 környékén uraló siitáktól ered. A kwatajef édes tészta, hosszúra nyúlt gombóc, gyakran sótlan sajtokkal töltve. De magokkal is tölthető. Általában olajban sütik ki, de van, ahol berakják a sütőbe. Ezt is mézzel, édes cukorsziruppal vagy porcukorral borítják be.

Fetír

Az ősi Egyiptomban áldozati adomány volt az isteneknek. Mára népszerű édesség lett belőle Egyiptomon kívül is. Eredeti formájában agyagkemencében sütik (így készül még ma is például a Kairót Alexandriával összekötő autópálya félúton lévő pihenőjében, ha a főváros felé tartunk a tengerről), nagy mennyiségben. A sima fetírt mézzel, melasszal (fekete méz), sajttal, lekvárral, cukorral eszik. De sok más variáció is van: ma húsokhoz köretként is fogyasztják, vagy úgy készítenek belőle a mi krémesünkhöz hasonló desszertet, hogy vaníliasodóval turbózzák fel.

Halawat el dzsibn

Vagyis a sajt édessége. Nagyon népszerű Libanonban. Vékony réteg filótésztába sajtot és pudingszerűen sűrű tejszínkrémet göngyölnek. Ezt is meglocsolják rózsavízzel vagy cukorsziruppal. Gyakran tálalják mandulával, de főleg pisztáciával, és diszítik cseresznyeszemekkel.

Kahk, ghorajeba, mamul

Ezek a közel-keleti száraz aprósütemények kifejezetten az ünnepeken vagy ramadánkor kerülnek az aztalra. Annyira népszerűek egyiptomban, hogy egy költő, Fuad Haddad azt írta róluk: „Óh kahk, bőség mestere… soha nem hagyunk fel azzal, hogy elkészítsünk”. Maga a kahk kerek vastag szárazsütemény, porcukorban megforgatva. A ghorajeba vajas keksz: elolvad egyből a szádban. Néha mindkét fajtát megtöltik vaníliakrémmel vagy datolyapudinggal: az utóbbi a mamul.

2014-11-25
keletport.hu