Megdőlt a több évszázados rekord – íjászat

Hat méterrel szárnyalta túl szombaton Mónus József magyar sportoló a hagyományos íjászat 1226-ban felállított csúcsteljesítményét.

Több mint hat méterrel döntött meg egy 784 éve fennálló rekordot Mónus József magyar íjász, a budapesti Nyílegyenes Távlövő Bajnokságon szombaton. Esunkhei mongol harcos volt, s 1226-ban 502,5 méterre repítette nyílvesszőjét Dzsingisz kán egyik ünnepi versenyén. Mónus József 508,74 méterre lőtte nyilát a hét végi versenyen, és ezzel megdöntötte a mongol harcos évszázadok óta fennálló „rekordját”.

Grózer Csaba íjkészítő mester készítette az 508,74 méterre repített nyílvesszőt. A mester már három éve kísérletezik különböző technikákkal, az ősi, hagyományos íjkészítést ötvözi a modern újításokkal. A negyvenöt fokos szögben kilőtt nyílvessző több mint hatvan kilométeres óránkénti sebességgel hasította a levegőt, és négy-öt másodperc alatt tette meg az új rekordnak is minősíthető távot.

A magyar sportolók már évek óta dobogós helyet érnek el a Hagyományos Íjászok Világfesztiválján (WTAF). A tradicionális íjászat legrangosabb megméretésén a versenyzők ősi öltözetben jelennek meg, s a fesztiválon pedig nem csupán versenyeznek egymással, hanem táncos íjászbemutatót is tartanak.A tradicionális íjászat 2008-ban hivatalosan bekerült az olimpián kívüli versenyszámok közé, s ugyanebben az évben alakult meg a Hagyományos Íjászok Világszövetsége is. „A tervek szerint májusban rendezzük meg a tradicionális íjászok európai versenyét Magyarországon” – mondta lapunknak Posta Pál, a szervezet alelnöke.

2 perces interjú: Grózer Csaba, íjkészítő mester

– Hat méterrel sikerült megdönteni szombaton a 784 évvel ezelőtt felállított rekordot. Ez már nemzetközileg is elismert eredmény?

– Nem, egyelőre csak hazai. Az idén nyáron a magyar íjászok részt vesznek Törökországban egy kulturális fesztiválon. Ott is bemutatjuk távlövő tudásunkat, és ekkor válik külföldön is elismertté ez a teljesítmény.

– Az íj, amivel a rekordot elérték, mennyire hasonlít középkori elődjéhez, amit az egykori harcosok használtak?

– Hasonló szerkezetű, mint amilyenek a középkori íjak is voltak, de a fa mellett ma már természetesen modern anyagokat is felhasználtunk az elkészítéséhez. Így alakult ki az úgynevezett biokompozit felépítésű íj, amelynek középső rétege fából, belső rétege préselt szaruból, a külső pedig préselt ínlemezből áll. Az így készült íjak kifeszítésükkor is érezhetően lágyabbak és rezonanciamentesek, sebességben pedig megelőzik laminált társaikat.

– A versenyeken kívül mivel foglalkoznak még a magyar íjászok, mit terveznek a közeljövőben?

– Úgy tervezzük, hogy nyílvesszővel átlövünk a Boszporusz tengerszoros felett, ahogy egy régi legendában is feljegyezték. A legkeskenyebb szakaszánál a szoros 750 méter széles. Az új technika segítségével reményeink szerint sikerrel járhat a vállalkozás. Igyekszünk az íjászatra mint sportra felhívni a magyarok figyelmét, szeretnénk, ha ez nemzeti büszkeségünkké válna. Kulturális fesztiválokat is szervezünk, amelyeken a keleti hagyományokat népszerűsítjük, így például olyan török lovakat mutatunk be, amelyek minden bizonnyal hasonlítanak az ősmagyarok lovaira. (AE)

Forrás: magyarhirlap.hu, 2010. március 17., Asztalos Emese