MAGYARORSZÁG VÁRAI – Sárospataki vár

A mai várkastélyt és a hozzákapcsolódó város erôdítéseit eredeti alakjukban 1534 és 1542 között Perényi Péter építtette. A mohácsi csata után ugyanis az ô birtokába került a város és a XV. századi Pálóczi-várkastély, mely a város északi végén helyezkedett el.

Ez utóbbi a pártharcok során, 1528 után romba dôlt. Perényi a középkori városközpontot bástyásvárfalövvel vétette körül, és e külsô vár délkeleti szegletében alakította ki új rezidenciáját, a „belsô várat”, rombusz alaprajzú várudvarból megközelíthetô reneszánsz lakótoronnyal. 1540-1542 között a várudvar keleti oldalán földszintes palotaszárny építésébe fogtak. A félbemaradt munkát Perényi Gábor fejezte be 1563-ban, s talán ô építtette atornyot kivülrôl körülölelô ötszög¾ elôvédbástyát, a „párkányt” is.

Magtalan halála után Patak a Szepesi kamara kezelésébe került 1567-ben. 1573-ban zálogbirtokként a Dobó család kapta, majd 1602-ben Dobó Ferenc halála után örököseié lett.1605-ben Bocskai hatalmába került, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai vették örökségükként birtokukba az uradalmat. 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna hozományaként lett Patak Rákóczi-birtok. Férjével, I. Rákóczi Györggyel együtt jelentôs építkezésbe kezdett: 1617-1618-ban a várkastély keleti szárnyára emeletet húztak, 1628-ban elkészült az új-bástya, s megerôsítették a templom északi falát is. 1642-tôl a kastély déli szárnyára is emeletet építettek, 1647-ben pedig elkészült a Lorántffy-loggia. 1656-ban a Vörös-toronyra ágyúállással új szintet emeltek magas gúlatetôvel, sarkain négy ôrtornyocskával. 1670-ben Patakon robbant ki a Wesselényi-összeesküvés felkelése, melynek leverése után császári katonaság szállta meg a várat. 1683-ban Thököly kurucai felszabadították a várost, de 1685-ben a császáriak ostrommal ismét elfoglalták. 1694-ben II.Rákóczi Ferenc feleségével ide költözött, majd 1697-ben rövid idôre Tokaji Ferenc felkelôinek kezére került az erôsség.

1702-ben a császáriak a külsô várat felrobbantották és a Vörös-torony egyes részeit megrongálták. 1703-ban foglalták el Patakot Rákóczi kurucai, és ekkor leégett a fényes várkastély. A vezérlô fejedelem 1708-ban ide hivatta össze az országgy¾lést. A Rákóczi-szabadságharc leverése után osztrák-német eredetû birtokosok – 1700-tól a Trautsohn, 1808-tól a Bretzenheim, és 1875-tôl a Windisch-gratz családok tulajdona lett, akik a várkastélyt a XVIII-XIX. században erôsen átépítették. A várkastély magva a közel négyzetes alaprajzú, ötszintes Vörös-torony. Legalsó szintjének rézsûs homlokfalai keskeny lôrésekkel áttörtek. Bejáratai szintjén kapuját gazdagon díszített reneszánsz faragványok ékesítik. A kapuboltozatot torzfejekkel kitöltött kazetták tagolják, a párkány feletti oromzatban angyalfigura tartja a négyosztagú, lefaragott címerpajzsot. A homlokzatokat dombormûves oromzatú ablakok törik át. A torony bejáratai szintjén konyha, sáfárház, kancellária, kincstár és levéltár helyezkedett el. A torony védelmi jellegét érzékeltetik a harmadik és negyedik szint között a homlokzatok mögött húzódó védôfolyosók és az ezekbôl nyíló lôrések.

A negyedik szinten látható nagy terem az egykori „öreg palota” hajdani pompájáról a reneszánsz faragványok, Perényi-címeres keretelések és a XVI. századi ornamentális falfestés töredékei tanúskodnak. Az eredetileg famennyezetes termet a XVII. században leboltozták. Délrôl csatlakozott hozzá a bokályos ház, I. Rákóczi György hajdani audenciás szobája. Az ágyúállások céljára 1656-1658-ban épült legfelsô, hatalmas gúlatetôvel lefedett szint sarkain három figyelôtornyocska emelkedik. A negyedik, a torony délkeleti sarkával együtt 1702 körül leomlott. A Vörös-toronyhoz nyugat, illetve észak felôl csatlakozik a rombusz alaprajzú, sarkain kiugró bástyákkal erôdített, a várostól árokkal elválasztott várkastély, az egykori belsô vár. Udvari homlokzata elé a XIX. században boltíves tornácokat emeltek, csak a keleti szárny földszintjén láthatók részben másodlagosan beépített reneszánsz elemek. Az udvar legértékesebb része a keleti szárnyat és a tornyot összekötô oszlopos-árkádos lépcsô és a loggia, melyet Lorántffy Zsuzsanna építtetett. Az északkeleti sarokbástya szegletén az emeleten a XVII. századi „Sub-Rosa erkély” ugrik ki. Nevét a kerek erkélyszobácska festett boltozatának zárókövét díszítô stílizált rózsáról kapta. Kívül, a sarokbástyák külsô szegletén múlt századi kiugró zárt körerkélyek láthatók. A várkastélyt árok választja el a várkerttôl.

A mai kapu mellett láthatók az egykori, múlt században befalazott felvonóhidas kapu nyílásának, s az árokban a híd pillérmaradványai. A Vörös-tornyot délkeletrôl a XVI-XVII. századi nagyméretû, ötszögû kazamatás bástya, a „párkány” veszi körül. A várkastély déli szárnyától indul a déli várfal, melynek felsô szintjét a várkert magasságáig lerombolták. Ehhez csatlakozik a romos „Vörös-bástya”, majd az 1647-ben épített háromszintes, kazamatás délnyugati fal és bástya. Utóbbi romjain belül a XVI. századi kerek bástya alapja látszik. A nyugati várfalat nagyrészt még a Rákóczi út házai takarják, melyek az egykori várárok területén állnak. Az 1631-1647 körül épített „Oroszlán-bástya” falmaradványai is felismerhetôk még. Az északi város falszakasznak igen kevés maradványa látható, kivéve a gótikus templom megerôsített északi falát, mely egykor a védm¾vek része volt. A templom északi és déli falába 1670-ben a császáriak kapukat törtek. E fal északkeleten a nagyméret¾ „Tömlöc-bástyánál” végzôdik. Innen indul, s a palotához csatlakozik a keleti városfal, középen a „Vizikapuval”, melynek nagy félköríves kocsibejárata mellett kisebb gyalogkapu is nyílik. A régészeti ásatások feltárták a kapu elôtti elôvédbástya alapfalait is. A vár ma a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma állandó kiállításának ad helyet.

2010-08-09